4 éves kislányommal sajnos sokszor nagyon türelmetle vagyok, kiabálok vele (beszélgetés)

Szia!

Először is ne haragudj magadra túlságosan, normális, hogy egy felnőtt is lehet dühös. Az egy dolog, hogy nekünk is a gyerek szemszögébe kell helyezkedni, (és igaz), de a mienkbe is helyezkedhetne néha valaki.. Néha (néha meg gyakrabban) mi is lehetünk kiakadva, fáradtak..

Azonkívül bizony a gyerek is csinálhat helytelen dolgokat, ő is feszegeti a határokat. Nem az üvöltés a helyes nevelési mód, de nem baj, ha néha látják a szülőn a jogos felháborodást. Azért a ló másik oldalára se szabad átesni a szelíd neveléssel, igenis létezik a gyereknél is rosszindulat, rosszaság.

Konkrét segítségek lehetnek (nekem is pszichológus javasolta): Ha valami rosszalkodás van, akkor ütés vagy üvöltés helyett inkább meg kell ragadni a gyereket. Nem vadul, de határozottan, és ki kell emelni a helyzetből. Ez neki is jó, mert el lett víve, figyelmeztetve lett tette helytelenségére, meg nekünk is egy mozgásfolyamat segít a dühöt levezetni.

A másik dolog, hogy minél inkább meg kell előzni ezeket a helyzeteket. A gyereket meg kell ismerni. Ha tudom, hogy őt a homokozásnál az flusztrálja, hogy Jancsikának is a lila vödör kell, és ebből vannak a balhék, nosza, vegyünk még egy lila vödröt, vagy azt csak otthon használja. Ha tudom, hogy az étkezés a neuralgikus pont, változtassunk a szokásokon, másképp kezdjük, mint eddig, és ne remegő gyomorral ugyanúgy...

Nem feltétlenül kell ragaszkodni mindenhez, ami "rendes" dolog. Pl: "nem eszünk a szobában." Nekem autista fiamnál (ahol ezek a nevelési, szoktatási dolgok még sokszorosabban kijönnek) sokat segített, hogy feladtam ezt az elvemet. Ő nem bírt közösségben enni. A többiek ettek kint velem, ő meg a szobában egyedül. Utána felporszívóztam. Fél-egy év után magától érett meg arra, hogy ismét velünk egyen kint, ő jelentkezett, hogy velünk akar enni. Azóta minden ok ezen a téren. Megérte az elvet kicsit feladni...

Tény, hogy nem csak mi neveljük a gyereket, hanem ő is minket. Néha nem kell annyira okosnak, meg szuper szülőnek lenni, majd kitisztul az út előttünk..

Egyébként meg magneB6 meg citromfű tea..:))

Szia!

Szoktál kikapcsoldni?Baráttokkal néha beülni valahova?Férjeddel romantikázni?Ami kirángat a mindennapokból?Vagy a gyerekkel,ha eljársz olyan helyre ahol más anyák vannak gyermekeikkel az is nagyon jó kikapcsolódás.Vagy most rászoktunk a könyvtárra imádjuk Zoé is választ magának mesekönyvet stb..Én van amikor bemegyek az IKEÁBA gyerek 1órát játszhat a gyerekmegőrzőben ingyen!!!A hot dog menű 300ft(2db hot dog+üditő) közben a kütyüket nézgetem az áruházban pár ezerért veszek valamit ami a lelkemnek tők jó.Stb....

Otthon átrendezem a lakást stb.

Na én sem vagyok nagyon depis mi???

Volt,hogy én sem tudtam magamon uralkodni és rajta vezettem le mindent aztán rájöttem,hogy bennem van a gond,és a körülmények azok amiket meg kell változtatni!Sok gondunk volt anyagi,családi stb.Most is van de már lazábban kezelem a dolgokat.Na jó probálom lazábban kezelni a dolgokat.Magammal sem voltam, vagyok kibékülve stb.Na ezzel is meg kell küzdeni.

Találtam neked egy idézetet...

"Minden pici gyerek örül, ha vidám anyja van. Aki nem felejtette el ősi tudását, hogy élni nemcsak küzdelem, de játék is. Nem az a legtöbb, amit anyámtól kaptam, hogy szeretett, hanem, hogy megtanított arra, hogy daloljak. Megtudtam tőle azt, hogy az örömöt az ember nemcsak kívülről kapja, de belülről csinálja is.

Benned is van egy bölcs vagy egy bohóc - mindegy -, aki képes a bajok fölé emelkedni, és derülni az egészen. Benned is él valaki, aki a hangulataidnak nemcsak rabja, de teremtője is. Fel tud deríteni. Jókedvre tud hangolni. A te lelkednek is van Napja, mely ki tud lépni a felhőkből, és fel tud ragyogni. Nem vár rá, amíg a felhők maguktól eloszlanak. Tud felhőt oszlatni, fényleni és életkedvet adni."

Müller Péter

Nem. De olvashatsz pl. regényeket, az is jó.

Olvass Móricz Zsigmondot!

Szerintem lehet tréningelni.

Jó módszer erre pl. a fórumozás, ami bölcsebbé megértőbbé, toleránsabbá nevel.

Mikor nekem hisztizett, mert nem kapott meg valamit, eleinte mindent megpróbáltam. Nyugtatgatni, csitítani, felvenni és magamhoz szorítani, aztán veszekedni, kiabálni.. mivel egyik sem használt, de már olyan hangosan ordított a hiszti hevében, hogy a hatodik szomszéd is hallotta (szerintem), akkor közöltem vele, nem nekem fáj ahogy odaveri a kezét a padlóhoz, majd szóljon ha befejezte és kimentem a szobából, megálltam az ajtóban, hogy ne lásson. Aztán mikor látta hogy nincs közönsége, mintha elvágták volna a hisztit, és megint illedelmes, jó gyerek lett.

A boltot én rövid úton elintézem vele. Még itthon megbeszéljük, hogy hová megyünk, és csak egy dolgot kérhet. Ha odaértünk, és megvan az egy, de meggondolta magát és mást szeretne, akkor az elsőt visszatesszük, merthisz akkor már kettő lenne.

Hál' Istennek beletörődött hogy ez a módi, így a bolt közepén nem kezd el ordítani :D

mert emberek vagyunk, azért olyan nehéz

Én mostanság veszem észre magamon az anyukán rossz tulajdonságait és nehéz "leszokni" róla. pedig rajta vagyok

Én sokszor úgy érzem, hogy egyre jobban hasonlítok anyukámra. Szeretem anyukámat de nem akarok rá hasonlítani és ez botzasztóan dühít.

Nem is tudom, hogy mi lenne jó Neked.

Egy kis kikapcsolódás nagyon jót tennie, Nekem legalább is biztosan:) vagyis jól esne:)

Szakembernél jártál, nem segített, hülyeséget nem akarok írni, nem tudom, ha nincs türelmed, mi segíthetne..

Persze tudom, nekem is volt kicsi a gyermekem régen, és tényleg sok türelem kell a gyerekekhez...