Nem jövök ki a fizetésemből. Havi 50 ezer hiányzik hozzá... (beszélgetés)

Szét van csúszva valószínűleg a volt férjem. Szerintem alig dolgozik, belépett egy gyülekezetbe, ahova a bére 10%-át be kell tolni (nem, nem hitgyüli), megkeseredett, mint aki nem találja az útját. Fogalmam sincs, párja van-e.

Nem keresem, az ő élete az ő dolga, hogy boldogul. Nem szeretnék kontaktot vele!

És olyan is volt, hogy gyes sem volt, pláne nem gyed...

Tényleg!

Akit zavarnak a nyugdíjasok, akkor azok ne menjenek nyugdíjba. Bár előre tudom, hogy akkor fogják igazán döngetni a mellüket, hogy ők mit meg nem tettek és az jár nekik....

Egyszer te is leszel nyugdíjas és nagyon drukkolok, hogy a nyugdíjad, ne legyen kevés.

Remélem, hogy minden egyes percben magas és bejelentett fizetésed volt/van és lesz is, és még munkanélküli sem leszel és beteg sem, ami csökkenti a szolgálati időt és a nyugdíj összegét is.

És reménykedjünk abban is, hogy az a generáció, aki a te nyugdíjadat termeli majd ki, akar és képes lesz munkát végezni, hogy legyen miből nyugdíjat kapnod.

És persze, drukkolj, hogy a gyerekeidet sikerült úgy nevelned, hogy azok életed végéig foglalkozzanak veled és ne szorulj mások segítségére. És persze, abba is reménykedjünk, hogy majd a nyugdíjad mellett képes leszel munkát végezni.

Ez mind csak remény, mert ha a jelenlegi helyzetet tekintjük, akkor elég csekély az esély arra, hogy ez mind megtörténjen...

Nem. Egy társadalmat az alapján kell megítélni, hogy hogyan bánik az elesett társadalmi rétegekkel, melyek segítségre szorulnak. Lásd mozgáskorlátozottak, gyerekek, betegek stb.

Önmagában az, hogy valaki elmúlt x éves, még nem jelenti azt, hogy onnantól kezdve segítségre szorul, ezért nincs is ilyen kategória ebben az értelemben.

...szíjat.

Bocs!

Kb minden, ami a M.Kors és egyéb fast fashion felett van, az annak számít.

Egy elegáns férfi például szabóhoz jár és az a Vass cipőnél vásárol, sőt: az igazán vagyonosaknak saját kaptafájuk van ott.

Azért említem ezt, hogy érződjön: ezek a száz-kétszázezres, ízléstelen, telelogózott holmik semmire sem valók. Ráadásul kimennek a divatból, hamar tönkre is mennek és fizetheted annak az árát, hogy reklámtábla vagy.

Soha nem szabad márkajelzést vásárolni: anyagot, varrásminőséget kell nézni. Mindenkinek a számára elérhető legjobb minöségűt.

Én nem vagyok olyan szegény, hogy márkásnak hívott vacakokat vásároljak és egy-két évente kidobjam a kukába.

A jelenlegi nyugdíjasok semmiféle országot nem építettek fel :) Ahhoz már 1945-ben dolgozniuk kellett volna, azaz minimum 79 éve már dolgozniuk kellett volna :)

Egyébként az "irodában üldögélés" munka.

A nyugdíjasokat pedig nem kell a hála érzésével emlegetni, semmi önfeleláldozót nem tettek: éltek, randiztak, élték az önző életüket, minden ember és most azért nyugdíjasok, mert nem haláloztak még el. Ebben önmagában semmilyen hálára érdemes nincsen.

Van ilyen.

Nekünk például van több, márkásnak ismert holminál drágább, valóban minőségi darabunk. Hogy miért pont azok? Mert örök és minőségi, kortalan darabok, a divatból sem mennek ki és logó sincs rajtuk.

Logós szemetet soha nem vennék.

A valóban vagyonos emberek, már akik generációk óta azok, nem viselnek fast fashiont :)

Jó közepet viselnek mindenben, márkajelzés nélkül. Sőt: normális környéken kínos a márkás holmi viselése az iskolások körében is. Prolinak tartják.

FI, 50 ezer ft áthidalható, ha valóban ennyi hiányzik szerinted. Mellékállással vagy igénycsökkentéssel, priorizálással könnyen megoldható.

Tudsz élni! 😂😍

A kefírrel mi a gond? Nem azt eszem mostanában, hanem joghurtot, főtt tojást, abonettet, de épp ma kívántam meg a kefírt. Legyen felejtős?:)

Most visszanéztem, hogy melyik hozzászólásomra reagáltál.

Mindig azt mondtam: ha valaki nem boldogul itthon, próbálja meg külföldön. Mindenkinek lehetősége van rá. Mégis többnyire azt tapasztalom, hogy a legnagyobb panaszkodóknak csak a szájuk nagy. A cselekvéshez már nem olyan nagyok. Se nyelvtudás, se szakma, csak az elégedetlenség. Marad a nagy száj, cselekvés nélkül. Olyan is van, aki kimegy külföldre, mert azt hiszi, ott majd csettintésre boldogul. Hát nem. Amikor szembesül, hogy ott sem kolbászból van a kerítés, pucol vissza.

Nem általánosságban gondolom így, a "többnyire" arra vonatkozik, akiket én ismerek, és nagyot álmodtak, de nem jött be nekik. Nem véletlenül.

De mondom: aki itthon nem boldogul, próbáljon szerencsét. A lehetőség adott. Sokaknak sikerül. De az sem véletlen.

Na, megint sikerült a témától eltérni. Csak gondoltam, válaszolok neked.