Nem jön a baba. Megoldás: válni és továbbállni? (beszélgetés)

érdekes kérdés az hogy ki miért akar gyereket.

Egy barátnőm addig akart gyereket amíg zavaros volt a kapcsolata a pasival de addig a srác nem akart. Most nagy a boldogság köztük fordult a kocka a srác akar a lány meg nem mert csak a stresszt látja a gyerekben.

Egy másik pár 3.5 évvel a megismerkedésük után már 2gyerekkel rendelkeztek mert úgy kell ez a szokás aztán a gyerekeket a nagyszülők többet látják mint ők. Hmm nem is tudom mi a jobb.

Én akkor is úgy gondolom hogy egy furcsa ösztön , a hormonok "játéka" miatt akartam. Ültem az autóban miután egy barátunkkal beszélgettünk akik babát vártak és nálunk is téma volt már hogy lassan szeretnénk de akkor és ott jött ez az érzés. "bekattanás" :)

Mi az,h "azon már túl vagyunk"?

Szerintem ezen nem lehet "túl lenni".

Na ebbe ne is menjünk bele, mert vasvillával fognak engem innen elkergetni! :)

A legtöbb nő ezt jól túlmisztifikálja, készít belőle egy nagy csodát, aztán úgy csinál, mintha ettől különb lenne bárkinél: "Előbb szülj egy gyereket, aztán majd meglátod"....

Pedig aztán az érem másik oldala miatt ül itt a kismamák 90 %-a, de hát ez megint egy másik történet......

Az általad boncolgatott kérdéseket én sem értem :S

Hogy miért akar gyereket egy nő? Hát jobb esetben közös döntésből, mert a másikkal létre akarják hozni azt a kis "közös élményt", racionális okot én sem találtam, nem mondom, hogy nincs (pl munkanélküliség vagy üres élet kitöltése) csak ezt az okot nem igazán tudom "legyőzhetetlen vágyként" elfogadni.

Ami a szülést illeti, viszonylag "jól" és gyorsan jöttem ki belőle, fájdalomcsillapító nélkül; de nem misztifikálom túl, a gyereken kívül semmi szép és vonzó nincs benne (sőt az én újszülöttem még szép sem volt a szó klasszikus értelmében)

:-))

Akkor értem.Végülis igen.:-)

ezzel nem értek egyet.Egy nő nem azért akar gyereket,amiért egy cipőt,vagy táskát...

Szerintem a hormonok is közrejátszanak és van egy "izé",amit fajfenntartási ösztönnek hívnak.Na,ez egyszercsak az emberek 90%-nál jelentkezik és nem tudják megmondani,h miért szeretnének gyereket.

A felsoroltak közül egyik sem.Egy gyermek olyan őszintén feltölti az embert a mosolyával,hogy az semmivel nem hasonlítható össze.

Én óvónőként is ezt gondoltam.Mikor fáradt voltam,vagy volt valami gondom,és bementem dolgozni,elfelejtettem mindent.A gyerekek felvidítottak nagyon).

Igazából nem lehet megfogalmazni ezt az érzést.És ha ezt adja nekem más valaki gyermeke,akkor mit kaphatok a sajátomtól?:-)

Miért akar gyereket egy nő? Lehet, hogy sokaknak a válasz evidens, de szeretném megfogalmazva látni a válaszokat...Mert a babák cukik, vagy mert "mindenki" akar, mert ketyeg a biológiai óra, vagy mert nincs munkahely és akkor, hogy ne unatkozzunk(van ilyen is), vagy mert tudjuk, hogy a gyermek feltétel nélkül szereti az anyját, és neki az anyjától kell függnie sokáig, és ez egy nőt fontossá tesz és értelmet ad az életánek, vagy hogy legyen, aki gondoz minket öregségünkben?

Öszintén és minden gúny nélkül érdekel, ki mit érzett akkor, amikor biztosan tudta, hogy gyereket akar.

Egyetértek!

Én is agyaltam már ezen.Itt van nekem a férjem,szeretem és egy olyan kis valaki után vágyakozom,aki még nem is él?:-/ Érdekes dolog ez.De nálunk legalább annyira szeretne babát ő,mint én.Sőt.

szia! Párom barátjáék voltak így. Pont amikor mi ismerkedtünk meg ők akkor Mentek szét.13éve voltak együtt és már sok éve akartak gyereket. A lánynak volt vmi problémája ami befolyásolhatta de kis mértékben és szedett rá gyógyszert. Náluk mindkettőjük jelleme változott az évek során , a lánynak "kinyílt a csipája" hiszen nagyon fiatal volt amikor összejöttek. Valószínűleg ha összejön a baba nem így alakul de megismerkedett vkivel és különmentek. Rá pár hónapra terhes lett az új sráctól. A férjem barátja is megnősült nem sokra rá, 2gyerek van.

Szerintem ha mindkét fél célja a gyerek és szeretnének akkor így alakul a kapcsolat, szétsodródnak, kivéve ha el tudják fogadni hogy nem lesz gyerek de ez hatalmas áldozat és előbb utóbb vki megbánja.

Ha két ember szereti egymást úgy igazán, akkor szerintem nem válnak el.

Az én szüleimnek is nagyon sokára sikerültem, már 20 éve voltak házasok, amikor már le is mondtak arról, hogy gyerekük legyen és akkor jöttem én:) Se előttem, se utánam nem sikerült anyukámnak teherbe esnie, szóval ők tényleg sokat vártak rám. Ne csüggedjen akinek nem jön össze olyan hamar, mert sose tudni mit hoz a holnap és a remény az mindig ott van!

Jó esetben amikor egy pár eldönti, hogy gyereket szeretne, akkor egy-két hónap és a baba már is úton van.

Ha már fél év, egy év vagy még több idő telik el, akkor egy idő után már a szeretkezés nem szeretkezési céllal történik, hanem gyerek gyártás célból. Nem azért bújnak össze, mert akarnak, hanem mert most van peteérés stb. Az egész kapcsolat elkezd valami másról szólni, és előbb utóbb az egyik félnek elege lesz. Már nem elég, hogy szereted a másikat, már az életetek arról szól, hogy időre haza kell érni, mert most kell d..ni (direkt így írom, mert ez nem szeretkezés, nem arról szól, hogy örömet okoz, hanem csak arról, hogy megfoganjon végre a baba). Egy idő után pedig jön a vádaskodás, kimondva vagy kimondatlanul. Előbb utóbb pedig vége. Persze nem minden esetben van ez így, de sokszor ez vezet oda, hogy vége lesz. Aztán egy új kapcsolatban 1-2 hónapon belül ott a várva várt baba.

Én is úgy gondolom, hogy nem attól anya valaki, hogy szült, hanem attól, ahogy nevelt és szeretett.

Ettől függetlenül, nem hiszem, hogy tudnék úgy bánni egy nem saját gyerekkel, mint egy sajáttal. Valószínűleg önzőség ez a részemről, de szerintem nem vagyok ezzel egyedül a földkerekségen.

ha eljut az ember az örökbefogadásig, akkor már teljesen mindegy, csak legyen, hogy szerethesd!

na meg én úgy gondolom, hogy attól a tiéd, hogy te neveled, te szereted... nem pedig attól, hogy te szülted. (hiszen ilyen alapon a donor sejtből született babában is az idegent látnád)