Nem élvezem az anyaságot! (beszélgetés)
Akkor a feleségedet, kinek mi.
Vondd le a következtetéseket, hogy miért jutottatok oda, hogy a következő kapcsolatod jobb legyen - mármint a saját hibáid miatt, s lépj tovább, mást úgy sem tehetsz.
Sok szerencsét a továbbiakban!
A feleségemet és önként ment... és fogadták is, kényszer nélkül... pénzért :)
Számla, nyugta, bizonylat vagy bármi igazolás sosem volt...
Én szerintem hagyjuk a témát, jelentősége már amúgy sincsen :)
Kedves Normanna!
Gyereknevelés témában ajánlom Vekerdy előadásait, írásait (youtube-on is megtalálod), nagyon jópofa stílusban mond a mindennapokban jól használható, működő javaslatokat.
és minden egyéb nehézséggel kapcsolatosan (leginkább önmagad megtalálásának, az örömöd újrafelfedezésének céljából) Pál Feri előadásait, írásait tudom ugyanígy jó szívvel ajánlani. Nagyon inspiráló és motiváló, amiket mond, ráadásul nagyon humoros, szórakoztató stílusban.
Ha van kedved mélyedj el a gondolataikban, hátha találsz olyat, ami segít!
Az a baj a párterapeutákkal és a családterapeutákkal, hogy nem mindegyik végez pszichológia egyetemet. Nemrég itt is volt egy eset, amikor anyuka vitte családterapeutához a gyermekét, de kiderült róla, hogy gyorstalpalón végzett valamit.... Szegény gyermek végül a pszichiátrián kötött ki, nagyon későre.
Hogy hol a hibás? A férjedet kényszerítették vagy önként ment?
Ha úgy érzed, hogy etikátlan dolog történt, akkor miért nem jelentetted fel? Itt hiába rontod a párterapeuták hitelét, nem mindegyik olyan, mint ahogy leírtad.
Itt igazából az egészben a legnagyobb probléma, hogy ki volt jelentve részükről, hogy amíg tart a párterápia, addig egyéni nem lehetséges, mégis volt. Ezen kívül a hazudozás a részükről zseniálisan ment, csak hát lebuktak :)
Nem akarok ezen fennakadni, csak furcsállom pld. csikil4ny reakciojat :) Senki nem beszélt arról, hogy ki miért hibás, úgy látszik a lényeget nem sikerült fogni :)
Igazad van, két agyondícsért terapeutáról van szó, céges coachingokat is tartanak. Üzlet az egész.
Mellesleg hogy tudnád eldönteni, hogy szembe mennek a szavukkal? Én csak az emberismeretemre, megérzéseimre hallgattam :)
Talán megfelelő párterapeutát kell keresni..
Azonkívül meg valahonnan el kell indulni, ezek nyilván sémák lesznek.
A párterapeuta nem fog tenni "semmit", a munkát a delikvensnek kell elvégeznie, megszenvednie. Erre meg kell érni...
Én már láttam sikereket hálaistennek.
A "magaduramból" meg bukásokat, öngyilkosságokat.
Persze, mindenhatónak a Mindenható az...
Sziasztok!
Senkinek nem javaslom a párterápiát, sémákkal dolgoznak, nem egyénre/párra/ szabottan. Ezen kívül ami az én problémám, hogy elmentünk egy ilyen párterapeuta kettőshöz a párommal, ment is a dolog, viszont a páromat egyedül is fogadták úgy, hogy kijelentették, hogy külön-külön nem lehet jönni, míg a terápia tart. Ezeken az alkalmakon készítették fel, hogy hogyan csaljon meg.
Gyakorlatilag simán hazudnak mindenről, ha konkrét kérdést teszel fel, amire tudod a választ, egy pillanatig sem haboznak teljesen mást mondani, mint az igazság.
Hogy honnan tudok erről? Láttam az időpont-egyeztetésekről szóló levelezést benne a témával.
A pénzért megy az egész, nem akarnak segíteni, határidőt nem szabnak semminek, csak fogadják a párokat és minél jobban húzzák a kezelés idejét.
Nekem az egyiket sikerült meginogtatnom olyan tekintetben, hogy egy félig hazugságra, félig terelésre válaszoltam, hogy "De Erika, nem ez volt a kérdés...", meg is lepődött, a másik sem tudott megszólalni néhány másodpercig.
Jobban teszitek, ha magatok oldjátok meg a problémákat, esetleg kérjetek segítséget a barátoktól, de ne párterapeutától, pénzkidobás, mert ha megoldódik a probléma, akkor magatok is meg tudjátok oldani.
Ilyesmi akkor történik, mikor valaki valaki magában keres hibát és annyira képtelen kommunikációra, hogy "tortát eszik". Átvitt értelemben, mert az a jelentése, hogy el akarom pusztítani magam, dögöljek meg, ezért eszem olyant, amit nem szabad.
Felfoghatatlan, hogy miért kell így játszmázni? Ha a másikat ennyire nem érdekli, akkor viszlát. Dacos kisgyerekként viselkedve nemhogy közönyös lesz iránta, hanem utálni fogja.
Köztudott, hogy férfiaknál a virágnyelv nem igazán működik.
Én még talán értem is a csajt, mert ez akárhonnan nézem nem normális, ami vele van, tehát így vagy úgy betegség. Szinte mindegy, hogy már meglévő depresszió, vagy éppen társfüggőség, vagy akár nem is definiálható lelki defekt, nevezzük "kóros lustaságnak, vagy jólétnek".
Hiányzik neki az az érzés, hogy bármilyen nagy bajban óriási segítség az értelmes munka, a normális önállóság. Sőt, az igazi társas létnek is ez az alapfeltétele.
A gyerekek sorsa már csak következmény.
Nagyon sajnálom,hogy törölted magad!
Én értem miről beszélsz és sajnálom,hogy a férjed boldogtalanná tesz.
Kívánom,hogy kitudj lépni ebből akapcsolatból,mert onnantól szerintem rendben lennél lelkileg!
Minden jót neked ha még olvasol..
Nekem is ilyen érzésem volt.
Szegény gyermekek meg vannak áldva szülőkkel. :(
Emberileg ez a tehetetlenség érzés igen megterhelő. Én is az alapítvány pszichológusait sorra faggattam, hogy hogyan tudják ezt feldolgozni, azt mondják, hogy nem viszik haza. Az első önsegítő csoportom idején hetente volt ilyen problémám, egy idő után itthon is a csoporttagok életén törtem a fejem. Főleg, amikor egy-egy tag kilépett - visszamentek a bántalmazó kapcsolatba. Aztán megszoktam. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb.
Sajnos ezennel 100%-ig egyetértek.
Nekem is pont a ceglédi eset jutott eszembe, bár a háttér itt más, de valahogy mégis..
Rohadt rossz érzés, hogy tudom, hogy valahol valakik ilyen bajban vannak, és nem tudok konkrétan segíteni.
Látok némi párhuzamot a két történet között:
Ugye!?
Én is valami ilyen rossz érzéssel olvastam, amiket írt. Az jutott eszembe, hogy ez a nő, egyszer csak megöli a saját gyerekeit...
És az egy dolog lenne, hogy szidja a férjét, az életét, a nem akar dolgozni de, hogy a gyerekeiről így beszél, az nem mindegy. Nem akarok idézni, abból, amiket írt a gyerekeiről és az irántuk táplált érzéseiről, mert annyira ledöbbent, hogy nem találok szavakat.
És gondolom itt már kicsit szépítve írta le....