Nem álltam be a sorba

Én pontosan tudom, hány nőt tettél tönkre. Hány nő sír most is miattad. Négyről tudok most is, aki szenved és nem kicsit. És olyanokról, akik talán már túl vannak rajtad, de hónapokkal, évekkel ezelőtt ugyan így sírtak és bombáztak a szerelmes vallomásaikkal, itt-ott hagyott vágyakozó leveleikkel. Szó szerint a házad előtt álltak, nem egy ilyenről tudok.

Megszeretteted magad.

Kedves vagy.

Közvetlen vagy, elkényezteted az embert és elvarázsolod. Mert Te úgy varázsolsz, hogy lehet nem is tudsz róla. És amikor el akarják kapni ezt a csodát ezt a boldogságot, akkor lelépsz vagy elküldesz mindenkit a búsba. A függetlenséged a mindened! Tipikus.

Rögtön az első percben éreztem és tudtam, engem is tesztelsz. De nálam keresve se találnál nagyobb rejtőzködőt. Esetleg olyat, akit tényleg nem érdekelsz. Bár nem hiszem, hogy aki a közeledbe kerül és aztán még közelebb az már ne akarna Téged újra...

Amikor elváltunk, már sokszor utáltalak. Utáltalak, hogy ennyire jó vagy, hogy szenvedni fogok miattad. Soha nem akartalak látni, de másnap reggel az első gondolatom Te voltál és, hogy milyen jó lenne, ha itt lennél, ha átölelnél.

Ez az, amit soha nem mondtam.

Soha nem kerestelek, nem hívtalak, nem hagytam üzenetet. És mégis egyre jobb voltál. Meg sem érdemeltem már. Egyre többet adtál egyre csak a kedvembe jártál és "el akartál kapni".

Nem egy-két éjszaka jelenti számodra a trófeát, hanem a lelki kötődés, amitől aztán felköltöd a nyúlcipőt, de mégis imponál. Na most van meg egy nő. Most váltál nélkülözhetetlenné és most már mehetsz is...

Talán többször jutottál az eszembe, mint fordítva mégis mindig meghagytam a kezdeményezést. Azt akartam, hogy Te hódolj be nekem. De ez veszélyes játék. Bennem maradtak a szavak a gondolatok, amiket hallani akartál, amikből visszaigazolást nyertél volna, de nem hallottad őket soha.

Mert amint kimondtam volna, ott álltam volna a sor végén. Az egyik érdekességem számodra a megszerezhetetlen nő volt. Akinek mindent odaadsz az éjszaka, akit úgy ölelsz és úgy csókolsz, mint senki soha és aztán mégis eltűnik, mintha nem jelentene neki semmit az egész. Mintha az első szembejövővel ugyanezt átélné. Pedig dehogyis.

Szóval HIÁNYZOL! Jobban, mint bárki másnak ezen a Földön.