Neki igen, nekem nem (beszélgetés)

Kár a másik felett pálcát törni. Ez a ketsegbeesett, de sokaig meg nem valosulo gyerekvagy egy rendesen modosult tudatállapot, egy idő utan majdhogynem állandó keseruseg, amit nagyon nehéz befolyásolni, néha jobb, néha meg olyan fájóan lobban föl, hogy az embee csak néz. És igen, ilyenkor az ember utál mindenkit, akinek csak úgy összejön a baba, akinek már a sokadik jön össze, aki igazából nem is akart még/több gyereket, akinek a vágyott nemű gyerek jön össze. Ezt tényleg csak az értheti meg, aki kicsit is benne volt.

Én benne vagyok. Néha nagyon faj, néha el tudok feledkezni róla. De utóbbival sajna az is jár , hogy mást is elfeljtek, eltemetek. Hogy nem élek, csak létezem, hogy nem látok, csak nézek. Hogy a munkám latja kárát. Hogy elfelejtek dolgokat. Hogy nem érdekel semmi sem.

Nem jó ez sehogy sem.

De a hit, az Isten igeretei vagy az akaratába való belenyugvás segíthet. De még így is nagyon nehéz.

Az élet sokszor igazságtalan. Nekem is nemrég derült ki, hogy van oka miért nem jön össze babóca (már az is haladás, hogy megvan az ok) De én az itteniek többi beszólását se kedvelem, ne ítélkezzenek már azon, hogy kiírtad magadból, amit rossz érzés látnod. Nem hiszem el, hogy nekik ne lenne, vagy nem rosszul eső érzés, pl. amikor 13-14 éves kislányok a nőgyógyászat előtt várakoznak, vigyorogva, hogy ezt is el "kell" vetetni.. Kérem szépen, még bűntetendő lenne a velük való kapcsolat! De ők már nem az első abortuszukra várnak, más pedig azért tesz meg tényleg mindent, hogy lehessen 1 babája.

Tisztában vagyok vele, hogy nekem se több se kevesebb nem lesz ezektől,de tényleg rossz látni ilyeneket.

Jelen esetben pedig, a nő tisztában lehetett a nem védekezés következményeivel, hiszen van 2 gyereke, akiket nem ő nevel. Ha a pasi nem szereti az óvszert- mert általában ez a kifogás,ott a fogamzásgátló.

Szerintem először hozza rendbe a kapcsolatát a már meglévő gyerekeivel, ne pedig egy 3-at hozzon a világra, akit lehet szintén elvesznek tőle. Azért el kell oda jutni, hogy elvegyenek tőle 2 gyereket! Gondolom megvolt rá az ok, hogy nem ő neveli őket,ha az eddigieket nem nevelheti....

Az egész arról szól, hogy nemtörődöm a nő, és termékeny a szervezete.

Ettől Picibogyó sajnos a Ti helyzetetek nem változik, nem kell velük foglalkozni,mert a bosszúság semmire se jó, inkább csak magadnak ártasz vele.

Elnézést ha valakinek nem tetszik a véleményem, de erre gyakori a felelőtlen tizenéves terhesség és a sok gyerek,még több apa esélyestől..

Nem tudom elképzelni, hogyan hagyhatja el egy anya a gyermekeit??? Mégis van ilyen, ahogy a te soraidból is kiderül.

A leírásodból nekem az jön le, hogy tele vagy keserűséggel, fájdalommal, szinte gyűlölettel emiatt a "lelketlen" anya miatt. Mondhatni őt hibáztatod azért, amiért neked nem jön egyenlőre össze a gyermekáldás, úgy érzed, annak jön a gólya, aki nem érdemli meg. Tényleg nagyon negatívan jön ez így ki, hogy olyannak születik gyermeke, aki meg sem érdemli.. EZ A TÉNY AZONBAN A TE BAJODON NEM FOG SEGÍTENI!

Amíg másra koncentrálsz, tele vagy negatív érzelmekkel, görcsölsz azon, hogy nem jön össze, nem is fog.

Jómagam is elvesztettem két kis csöppséget, ráadásul egy éven belül, de eszembe sem jutott másokat hibáztatni érte, vagy bárkit is. Túléltem. S most itt vagyok egy lassan 12 évessel és egy nemsokára 2 éves gyönyörűséggel :) aki akkor érkezett, amikor már nem is gondoltam rá, mármint nem gyötrelemmel, nem görcsöléssel gondoltam rá. Akkor érkezett, amikor már adtam magamnak időt (40 éves koromig), hogy még teherbe essek. Szóval közel 10 évig vártam a második lányomra! Nem feladtam, hanem időt hagytam magamnak, s akkor csöppent az életünkbe, amikor teljesen kiegyensúlyozott voltam lelkileg. Ja, és van olyan, hogy nem tudod, hogy terhes vagy, én pl. 5 hónaposan tudtam meg, hogy ő a pocakomban van! Nagyon intenzív, karatés életmódot folytattam, karatés vizsgára készülve, kemény edzésekkel, s mivel már voltak előtte is menstruációs panaszaim, nem csináltam gondot belőle, hogy hosszabb ideje nem jött meg, egyáltalán nem voltam rosszul, semmi terhességi tünetem nem volt ezen kívül. Úgy hogy ebben ne ítélj elsőre, mert van ilyen!

Akkor fog a babátok megérkezni, amikor már tényleg nem görcsölsz rajta, vagy a környezeteden, hogy neki miért igen, nekem meg miért nem, amikor képes leszel csak magadra hangolódni.

Ne érezd magad rosszul. Az anyaság a világ egyik legcsodálatosabb dolog, érthető, hogy idegileg kikészít, amiért te is szeretnél részese lenni és mégsem tudsz, önhibádon kívül. Megértem azt is, hogy igazságtalanágnak érzed, sajnos ez így működik.

Mihamarabbi babázást kívánok :)

En meg most jutottam ide... De ha torolte, akkor ez vagyon...

Lehet, csak kiakarta irni magabol.

Én azzal nyugtatom magam ilyen esetben, hogy a sorsunk előre meg van írva. (Nem tudom, te mennyire hiszel ebben, ha igen, akkor megnyugtat).

Ne aggódj. Ha majd eljön az ideje, lesz kisbabád. Lesz egy kis angyalka fent, aki azt mondja, ennek a nőnek van a legaranyosabb arca, őt szeretném anyukámnak. Bízz benne, meglesz. Én szorítok neked nagyon.

Kitartás. Ne add fel! Küzdj! :)

Talán ha nem ezzel foglalkoznál előrébb lennél.

Az hogy neked nem jött még össze nem annak a hibája, akinek meg igen.

atoll h így gondolod nem fog változni semmi,de ne erre koncentrálj hanem magadra.vannak olyan emberek ahol 1o évet vártak az első gyermekre olyanok is akik mélyen a zsebe nyúltak arra h legyen gyermekük

vagy ép olyan is ahol nem az első gyermek fogant de az asszonyka már ötven felet járt,akár h is lesz ne éld bele magad mert sajnos az élet igazságtalan ezt csak azért írom mert jobb mindenre felkészülni mint h az ember nagyon bízón.ne add fel ez tény és legyél kitartó de lesz az a bizonyos határ ahonnét nincs más mint h el kell engedni ha mégis úgy alakul.de inkább pozitívan gondolkodni mint negatívan.a.sok szerencsét.