Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Nagyon egyedül vagyok, már nem birom tovább, mit tehetnék? fórum

Nagyon egyedül vagyok, már nem birom tovább, mit tehetnék? (beszélgetés)


1 2
52. 74f8c12b8e (válaszként erre: 51. - 74f8c12b8e)
2012. nov. 7. 18:06
Na,nem írtam semmi újat,most,hogy így végigolvastam mindent..
51. 74f8c12b8e (válaszként erre: 1. - AnitaG)
2012. nov. 7. 17:59

NEM LESZ boldogtalan élete,később is szülhetsz még,másik férfinak esetleg.Másrészt rengeteg barátja,sőt akár fogadott testvére is lehet,meg fogadott nagymamája.

Oviba nem jár a kislányod?

Másrészt meg neked kéne összeszedned magad,és kimozdulni társaságba.

50. 5146e98818 (válaszként erre: 1. - AnitaG)
2012. nov. 2. 21:56
Szedd össze magad! Magadért és a lányodért...
49. kisj (válaszként erre: 1. - AnitaG)
2012. nov. 2. 20:13
Ha ilyen satnya a kapcsolatod, akkor abban Te is vasatgon benne vagy sajnos.
48. revi11
2012. nov. 2. 19:53

Amíg kicsi volt a fiam,sosem éreztem magányosnak magam.Ő adott értelmet a mindennapoknak.Egyedül neveltem,albérletből albérletbe költöztünk,dolgoztam,de így visszagondolva azok az évek voltak a legboldogabbak számomra.

A kislányod számára is te vagy a "minden" szerintem.

A párkapcsolatodat pedig rendezni kell,valami megoldást kell,hogy találj.

Nehéz,tudom.De akkor is.Drukkolok érted,értetek.:-)

47. Kukacc (válaszként erre: 45. - Julianusyze)
2012. nov. 2. 19:36

:D

Úgy bizony :D

46. acuko (válaszként erre: 44. - Georgina319)
2012. nov. 2. 19:11
Ez jó!! :)
45. julianusyze (válaszként erre: 44. - Georgina319)
2012. nov. 2. 19:05
Tipikus,aki kinn van be akar menni,aki benn van ki akar menni:))
2012. nov. 2. 19:01
Bár én élhetnék újra egyedül! Soha nem lennék magányos.
43. VendrinerPiroska (válaszként erre: 22. - AnitaG)
2012. nov. 2. 19:00

Sajnálom, hogy lelki nyomorultnak érzed magad. Kiváncsi lennék, akkor mennyire éreznéd magad lelki nyomorultnak, ha nem lenne gyereked, ha magad meg a gyerek mellett esetleg a párodat is neked kellene eltartanod, ha nem lenne a tesód, akinek kipanaszkodhatod magad.

Szerintem igenis szükség van rá néha, hogy megjátszuk magunkat. Neked meg végképp. Minimum a kislányod miatt.

42. Kistanítónéni (válaszként erre: 40. - Julianusyze)
2012. nov. 2. 18:52
Akkor inkább tűrjön élete végéig egy bunkó pasasnak? Biztos nem egyszerű végigcsinálni amit leírtam, de sajnáltatni önmagát meg semmi értelme, attól nem oldódnak meg a problémái.
41. julianusyze (válaszként erre: 39. - Nicole.)
2012. nov. 2. 18:39
miért ez a magányosok klubja??:)))
40. julianusyze (válaszként erre: 38. - Kistanítónéni)
2012. nov. 2. 18:38
Azért ez nem ilyen egyszerű,csak leírva az.Munkát esetleg még talál,költözzön el..hmm és ha nincs neki hová?Barátkozás sem könnyű neki mint irta,próbálkozott.
39. nicole. (válaszként erre: 37. - 6820dedc5b)
2012. nov. 2. 18:12
hát ide!
2012. nov. 2. 18:11

Szerintem keress munkát, költözz el, válj el, szerezz barátokat, ismerkedj, aztán jöhetnek a tesók. Nagyjából ez a sorrend. Én biztos nem maradnék egy percig sem ilyen pasival. Azt a részét nehezen értem, hogy nincsenek rokonok, utána meg kiderül, hogy van egy testvéred. Azt sem értem, ha valakinek egyáltatlán nincs barátja.

Attól, hogy a lányod egyke még egyáltalán nem biztos, hogy magányos.

Fel a fejjel, próbálj talpra állni, ehhez azt hiszem a munka lenne a legfontosabb, persze manapság nem egyszerű, de talán nem is lehetetlen.

37. 6820dedc5b (válaszként erre: 36. - Nicole.)
2012. nov. 2. 18:10
hová kell áttmenni?
2012. nov. 2. 18:08
most igen...ha mesélni valótok van, szívesen meghallgatom
35. 6820dedc5b (válaszként erre: 34. - Nicole.)
2012. nov. 2. 18:06
Hová?? te is egyedül vagy?
2012. nov. 2. 18:00
gyertek át!
33. 6820dedc5b (válaszként erre: 32. - Julianusyze)
2012. nov. 2. 17:56
szegényke!! :((
32. julianusyze (válaszként erre: 31. - 6820dedc5b)
2012. nov. 2. 17:41
Én is és még gyerek sincs akivel lefoglalhatnám magam:(
2012. nov. 2. 17:27
Én is egyedül vagyok!! :((
30. c6560fb39d (válaszként erre: 22. - AnitaG)
2012. nov. 2. 15:56

Dehogynem,az ember sokat kibír....


Amíg így gondolkodsz magadról,ilyen jelzőkkel illeted magad...ilyet nem szabad,fejben dől el minden,kezd másként gondolkodni!

"Akkor ezzel most mit kezdjek, hogy legyen pozitív a kisugárzásom, ha lelki nyomorult vagyok?"Hát így nem is fog menni.

Egészséges a kislányod?Ennek örülj!

Nem éheztek?Ennek örülj!

Van ruha,meleg szoba? Ennek örülj!

Ha úgy nézzük én is voltam magányos anno a kisfiammal,mert apukája reggeltől estig dolgozott aludni járt haza,de nem fogtam fel tragédiának,nem éreztem magam kevesebbnek,jó időben rengeteg játszótér,biciklizés,séta,rossz időben társasjáték,mese nézés,rajzolás,meseolvasás.....annyi mindent lehet csinálni.Az oviban reggeltől délutánig éppen elég a gyereknek a gyerektársaság.

Pozitív kisugárzásod úgy lesz,ha fejben váltasz egy nagyot, tükörbe nézel reggel belemosolyogsz,kitűzöd az aznapi célokat,elvégzed, este jóérzéssel fekszel le,hogy sikerült,ezt csinálod nap mint nap,legyen célod!

Ne játszd meg magad, kezd el átalakítani fejben a gondolataidat főleg magadról,napról napra könnyebb lesz.:)

2012. nov. 2. 15:55
Ez nagy butaság, ne haragudj. Attól, hogy Te magányos vagy, a lánykád egyáltalán nem biztos, hogy az lesz. Neveld kedves, nyitott embernek, ennyit tehetsz Te, a többi meg majd rajta múlik. Egyébként ha ilyen szar a helyzet, váltostass, nem vagy még nyolcvan éves, hogy csak sajnálgasd magad.
28. mézgapaula (válaszként erre: 13. - AnitaG)
2012. nov. 2. 15:30

Ha nem akarsz elválni, miért nem próbálod normalizálni a férjeddel a kapcsolatot?

Mit jelent az, hogy hétvégén külön programot csinál, olyan helyre megy, ahova ti nem mehettek? Miért nem kéred meg, hogy vigyen benneteket is? Túrázik, horgászik, vagy bulizik, vagy mit csinál?


Azt írtad, nincsenek rokonaid, aztán meg azt, felhívhatod a tesódat, a testvéred nem rokon? Egy-egy hosszú hétvégére nem mehettek el a kislányoddal tesódékhoz, ha a férjed sincs otthon?

27. acuko (válaszként erre: 24. - Shilladora)
2012. nov. 2. 15:00

Gratulálok! Jó ilyet "hallani".


Én 20 év után váltam el egy bántalmazó embertől, 4 éve vagyok egyedül. Próbáltam társkeresőn találni párt, de mindegyik átvert, becsapott. Tehát ez nálam nem vált be, sajnos.

26. e98e94080d (válaszként erre: 22. - AnitaG)
2012. nov. 2. 14:59
Mint látod nem lehetetlen a helyzet, csapj bele :)
25. acuko (válaszként erre: 22. - AnitaG)
2012. nov. 2. 14:58

Igen, bármilyen nehéz is, kicsit játszani kell. Szépet és jót mutatni, sokat, sokat mosolyogni, még ha nehezedre is esik.

Úgy kell tenni, mintha minden rendben lenne.

Tudom nehéz, de az emberek erre inkább vevők, mint a savanyú pofára (már bocs) és szivesebben vannak egy mosolygós, magabiztos emberrel mint egy lehorganyzott fejű, szomorú szemű, panaszkodóval.

Igen, fel a fejjel, lásd pozitivabban a dolgokat, még akkor is, ha nem azok. Találd meg az élet apró örömeit.

Pl. van tető a fejed felett. Másnak nincs. Van egy gyönyörű kislányod. Van, akinek sohasem lesz.

Van mit ennetek és van mibe öltöznötök.

Keress elfoglaltságot, keress munkát. Próbáld önállósitani magad, és ha ez megvan valamennyire, akkor be kell adni a válópert. Nem szabad, hogy egy életet élj le olyan ember mellett, aki emberszámba sem vesz.

Én szurkolok neked! :) :)

24. shilladora (válaszként erre: 13. - AnitaG)
2012. nov. 2. 14:55
17 év házasság, és 2 év gyötrődés után váltam, internetes társkereső, 2 hónap múlva már együtt laktunk a mostani párommal, lányomat is elfogadja, sajátjaként szereti, ennek már 9 éve lesz januárban.
23. e98e94080d (válaszként erre: 22. - AnitaG)
2012. nov. 2. 14:51
Az is egy megoldás.... Lehet hogy tetszeni fog az álarc és nem akarsz másmilyen lenni
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook