Nagy gyerekemmel valami nincs rendjén - egy anya (beszélgetés)

Igen,gondolom,hogy már nagyon ki van készülve,biztos borzasztó neki is... Na akkor most ki-kit vigyen orvoshoz...lehet,hogy kéz a kézben kéne besétálniuk...egyáltalán mire vár még?...

Na nem akartam itt okoskodni,meg pálcát törni...kívűlállóként könnyű okoskodni,csak a gondolataim írtam le a hozzászólások alapján...

De kettőjük közzül,nekem úgy tűnik,hogy a leányzó szorul inkább segítségre...

Bizony bizony, valószínűleg nagyon fáradt már!!!

Ráadásul, ahogy én értettem, nem diagnosztizálták a lányánál egyértelműen a borderline betegséget. Vagyis nem biztos benni, hogy csak a betegség okozza ezt a viselkedést, az Anyuka lehet, úgy gondolja, konok és makacs is a lánykája.

Én nem tudom ennyire elítélni Őt, hiszen ha nem volna fontos a lánya, nem kérdezett vona itt a fórumon sem. Bár való igaz, hogy az sugárzik a hsz-iből, hogy elege van és már szeretne végre élni...ebben is lehet valami...

Valami kompromisszumos megoldás kellene. Úgy felügyelni a leányzót, hogy ne tudjon róla. Ha egyedül szeretne élni, próbálja meg (persze ha képes rá...) és a háttérből figyelni, felügyelni Őt, segíteni, ha szükséges.

Bár én leginkább egy komoy orvosi vizsgálatra vinném, hogy kiderüljön, vaóban egy betegség okozza ezt a viselkedést, vagy van benne egy adag konokság is...Hm? Csak találgatok...

... Igen.

Annak idején én is simán feladtam... tini korba került a Leányom, mindenkit utált, akit addig szeretett és tisztelt, hozzáteszem a páromat is kedvelte. Egyszer csak nagyot fordult a világ... hatalmas erőket emésztett fel tőlem a Leányom, és megmondtam az akkor páromnak, hogy nem tudok és nem akarok kettészakadni, és nincs erőm gyereket is kapcsolatot is egyensúlyban tartani. Elköltözött.

Aztán a gyerekem is... már új utat járt, amikor hirtelen utálni kezdett bennünket, csak "elfelejtette" közölni velünk.

Sziasztok!

Labradordízánj, véletlenül nem a lányod indította a "Jogosan vagyok mérges" fórumot ?

Egyébként könnyű ítélkezni az anya felett, de a legtöbb nő életében eljön, hogy most már saját magára is szeretne gondolni, ráadásul az se lehetett semmi, amit ő kapott a lányától. Szörnyű lehet, hogy gyűlölködik veled a saját lányod.

Ettől függetlenül persze segíteni kell a leányzónak, de valószínűleg nem olyan egyszerű ez, mint azt gondolnánk.

Te jó ég! Hallanád magad kívűlről!

Az én anyámnak én vagyok az első...nekem meg a lányom..egy pasi sem ér annyit mint a saját véred...de senki sem mondta,hogy add fel a szerelmed...csak amikor a lányoddal vannak gondok,miért azt olvasom ki a soraidból,hogy én,én,én...meg a szerelmem.

Hát elég hamar lemondtál róla...basszus nem te szülted véletlenül?

Nem kéne mindent ismétlem MINDENT megtenned,hogy javuljon a helyzet. Már ne is haragudj,de nem csodálom,hogy ilyen a lányod...ja,hogy gondok vannak? Jaa,hogy már 20 éves,mostmár felnőtt...had menjen?..

Pont te írtad,hogy nem kész az önnáló életre! Akkor inkább a pasi mint a saját véred?

Nem ölt embert a lányod,ugyhogy szerintem semmit nem követett el amit ne lehetne megbocsájtani!

Nem hinném,hogy érdekli az új cipőd,vagy,hogy mi van a te barátnőiddel,mikor valószínűleg sokkal nagyobb gondokkal küzd mint gondolnád! BETEG! Fogd már fel!

Már ne is haragudj...vagy haragudj...mit bánom én,de lehet,hogy nálad is gondok vannak és valóban önző vagy!

Mindenhol vannak gondok,vannak családok ahol még súlyosabb betegséggel küzd a gyermekük,de az utolsó pillanatig harcolnak!

Most is van egy ismerősöm,kinek a 7 éves kislánya haldoklik...hetei vannak..szerinted cserélne veled? Biztosan!

Én embert tudnék ölni a lányomért..ha ezen múlna az élete!

Igazábol lehet,hogy valóban nem rád van szüksége,hanem orvosra!

Baromság, nem kell feladnod... bár a lányodnak anyja maradsz még 20 év múlva is... a szerelmed meg lesz még akkor?

Leírtad a gyermekedet, és ez rettenetesen durva . Bízz meg benne és valahogy próbáld azt is megtudni, hogy miért ellenzi a párodat? Lehet, hogy oka van rá, csak nem mondja el, mert úgy sem hiszed el neki? Könnyebb elfogadni azt, hogy a lányod nem egészséges , mint hogy esetleg meglásd mi a probléma a pároddal?

Mert ki a fontosabb?

A Lányod beteg, szüksége van rád...

A lányod beteg, értsd már meg!

Ne haragudj, de süt a soraidból, mennyire terhedre van a saját lányod...

Már miért kéne azért?

Én azt szoktam mondani a lányomnak, ha nem tetszik neki valami, hogy akkor is úgy lesz, és hogy ne szóljon bele a felnőttek dolgába. :)

Hogy javult e a helyzet? Egy cseppet sem. Utál engem, azt mondja átlát rajtam. Illetve, hogy én bár képtelen vagyok önmagamba nézni, ő pontosan tudja mi van bennem legbelül! Rám mondja hogy önző, egocentrikus, meg még mi minden vagyok. Nem hívtam el azóta semmilyen közös programra, nem jönne el velünk táncolni, vagy kikapcsolódni másutt. Annyira próbálok felé nyitni amenyire csak tudok: felhívom, mit vegyek neki kaját, nasit, próbálok vele beszélgetni. Mesélek neki a barátnőimről, zenéket is mutatok neki, de már egyáltalán meg se szólal: néz fapofával, alig várja hogy elmenjek. Régebben panaszkodott, hogy ő itthon semmiről se tud, most szólok neki előre, hogy ne érjék váratlanul az események. Ha van új cipőm, vagy valamit vásároltam azt is megmutatom neki.

De felőle már semmi közlés, semmi érzelem. Azt, hogy T. - a párom - valószínüleg idejön azt is tudja, nem lett belőle veszekvés, csak rábólintott. Az a terve, hogy mivel neki "nincs anyja" elköltözik itthonról. Bár ő se tudja hogy hová, barátok híjján, és munka nélkül. De azt mondja, ha tovább marad, fél, hogy felakasztja magát a szobában. (és ő ezt nem akarja megtenni) Ha ennyire akar, akkor szerintem menjen.