Munkahelyi problémák (beszélgetés)

A helyedben a kevesebb fizetést választanám, a szakmai fejlődés lehetőségével (ami egyúttal a több fizetés ígérvénye is) és nem a gyomorfekélyt, idegbajt.

Bár lehet, hogy ezzel a tanáccsal már elkéstem, mert lejárt a próbaidőd.

Hogyan döntöttél?

szia Zsu!

én voltam hasonló helyzetben, és nem bántam meg. én is közigazgatásban dolgoztam, de maga a terület nem volt a kedvencem, a főnökök jöttek-mentek, stb. én is kevesebb pénzért mentem el máshová, de sokkal érdekesebb volt számomra a munka, jobb a társaság.

de sajnos ennek is vége szakadt a leépítésekkor, a normális főnök elment, én jelenleg gyeden vagyok és nem szívesen mennék oda vissza. de akkor is úgy érzem amíg tartott jó volt, megérte:-)

Sziasztok!

Nagyon örülök ennek a témának!

Bár nem olvastam még végig minden hozzászólást, de kíváncsi lennék, Ti mit tennétek a helyemben?

6 hónapos próbaidőmet töltöm (e hó végén jár le)a jelenlegi munkahelyemen, közigazgatásban. Amilyen szimpatikusak voltak a leendő főnökeim az állásinterjún, olyan ellenszenvesek, mióta a beosztottjuk vagyok: már az első naptól kezdve nagyon rossz a légkör, 1 nap nem telt el úgy, hogy azt gondoltam volna, na, ez egy jó nap volt, vagy sikerélményem lett volna...

Sok a fúrás, a kollégák kibeszélése a hátuk mögött. És mivel rólam nem tudnak semmit, mert nem mesélek magamról, kreálnak mindenfélét, és ezen csámcsognak...Bár ezen a területen pályakezdőnek számítok, semmilyen segítséget nem kapok, megoldom a feladatot, ahogy tudom/gondolom, és így nyilván abba kötnek bele, amibe csak akarnak.

A furcsa a helyzetben az, hogy van 1 másik próbaidős kolléganő is, akivel kapcsolatban viszont épp az ellenkezőjét tapasztalja mindenki: mindenben kap segítséget, sőt, néha a főnök csinálja meg helyette a feladatot! Ez már nemcsak nekem tűnt fel, hanem több kollégának, más osztályon dolgozóknak is. Egyre többen pedzegetik, hogy ez a kollegina a nagyfőnöknek a valakije, bár ez engem nem is igazán érdekel, csak nagyon szembetűnő az eltérő bánásmód...

Ezen túlmenően szakmailag sem fejlődtem semmit, pedig ez lenne az igazán fontos, sőt, nem egy alkalommal kiderült, hogy jobban tudom a dolgokat, jogszabályokat, mint a saját főnököm. Több alkalommal azért dobták vissza az anyagaimat - és emiatt a határidőből is kicsúsztam - mert a főnök hülyeségét is bele kellett venni, és kiderült, mégsincs igaza.

Sajnos, kb. 3-4 hónapja azt tapasztalom, hogy már a munkahelyem puszta gondolatára is görcsbe rándul a gyomrom, és egy ideje minden nap gyomorfájással dolgozom végig a napot. Próbáltam enyhe nyugtatót szedni, de ez nem lehet megoldás hosszú távon, és nem is igazán segít.

Menet közben megpályáztam egy másik közig. állást, ahol kevesebb lenne a fizetés, a béren kívüli juttatás, viszont a leendő főnök elmondása szerint a szakmai fejlődés lehetősége nagy. A hölgy is szimpatikus, de a fentiek alapján erre már nem merek alapozni.

Fel is vettek a pozícióba, még hátravan egy alkalmassági vizsga, de nem hiszem, hogy ott gond lenne.

Amikor megtudtam, hogy enyém az állás, nagyon boldog voltam, de most már nem vagyok biztos abban, mit is kéne tennem, elvégre én is pénzből élek, és bizony 20-30 ezer Ft mínusz bevételt igencsak megéreznék ebben a gazdasági helyzetben.

Úgy érzem, maradnom kéne itt, elvégre már megszoktam, viszont nem biztos, hogy a havi plusz 20-30 ezer megéri azt, hogy idővel gyomorfekélyt kapjak... :( A lelkem mélyén viszont attól tartok, hogy életem nagy lehetőségét puskázom el, hisz' ki tudja, meddig juthatnék el a ranglétrán, és mennyi tanulhatnék, fejlődhetnék a másik helyen.

Kíváncsi lennék, volt-e már valaki hasonló cipőben, és mit tett? Megbánta-e azt, ahogy döntött? Nyilván nem lehet más helyett dönteni, de engem akkor is érdekelne a véleményetek.

Előre is köszönöm és szép napot mindenkinek. :)

Zs.

sziasztok!

sajnos ez nem igaz, nekem pasi főnököm van, és pár hónapja klimaxol, vagy nem tudom mi baja van, de már hozzá sem lehet szólni, mert rögtön üvölt, állandóan megalázza az alkalmazottakat.. már nagyon nehezen bírom idegileg... borzasztó, de felnőtt nő létemre minden reggel sírva indulok el dolgozni :( keresek másik helyet, de eddig nem jártam sikerrel... sajnos a mai világban nem nagyon ugrálhat az ember.

REmélem gyorsan összehozzuk az első babát és akkor vége lesz ennek a tortúrának...

mindenkinek kitartást, akinek rossz a melóhelye.

üdv

moki

De milyen jó nekik, hogy ezért a nemszeretemért még fizetést is kapnak !

Nálunk igazából mindenkinek sok munkája van, előrelépni nem lehet -nincs a szó szoros értelmében vett karrierre lehetőség-. A gond az, hogy többen a másiktól várják a "segítséget" a munka, a problémák megoldására. A "segítség" az ő olvasatukban annyit jelent, hogy megcsinálja a másik helyettük a munka nagy részét. Ők meg közben elpanaszolják a főnöknek, hogy mennyi dolguk van, mennyit dolgoztak ezzel-azzal a feladattal......szóval fényezik magukat rendesen (szerencsére nem mindenki ilyen a munkatársak közül!). Lehet, nekem is panaszkodni kellene?

Váááá!

Teljesen egyetértek, akkor érdemes továbblépned, ha tudod, hogy több van benned, de nem hagynak érvényesülni.

A példádról szegény anyum jut eszembe! Ő is mindent megcsinál, aztán meg nem becsülik érte. Mindig vesznek fel valakit mellé, de általában kihasználják, aztán továbbálnak.

Mondtam neki, hogy egyszer álljon már a sarkára, hátha máshogy néznének rá.