Munkahelyi konfliktus (beszélgetés)

Nők-nők... dettó.. 1 hónapja lassan már, hogy szívja a vérem a munkatársnőm (fél éve van nálunk) a hátam mögött és szidja a munkám a főnöknél (férfi a főnököm), persze ő meg bevéd...de meddig. A verzió: leülök a főnökkel és vele egy meetingre, nagy fejmosás és folytatódik tovább, csak akkor már keményebben akar alám pakolni. B verzió: 4szemközt beszélek vele felnőtt ember módjára, kiröhög és folytatja tovább. C verzió: lesz*rom, tovább szid és vagy bukik vagy én bukok.

D verzió: megtépem (kirúgnak + rendőrségi ügy).

E verzió: én is a háta mögött cseszek ki vele ahol tudok (a legundorítóbb választás)

Az ember személyiségéhez mérten választ, de valahogy, így vagy úgy de szívni fog,sajnos. :(

Én a konfliktus kerülés híve vagyok, de mérlegelni kell, az anyagiak miatt. Türelmesen várok, hogy mérgesedik e még a helyzet...

Véleményem szerint, ha érdemes tartod ez a kapcsolatot arra, hogy javíts rajta, akkor semmiképpen ne burkolózz hallgatásba, mert az emészt téged, és a helyzetet sem tisztázzátok.

Ha csupán a hallgatást választod - mindegy, hogy ez csak betanuló hely,mert ez a szituáció bárhol és bármikor megismétlődhet – akkor egy vesztett pozícióba helyezed saját magad. A főnököd valószínűleg még nem találkozott olyan „ellenféllel” beosztottként, aki képes megőrizni saját büszkeségét, képes védeni határait, de nem támad. Ezért gondolja azt, hogy ezt ő megteheti.

Keress egy megfelelő pillanatot, amikor nyugodtan tudtok beszélni, és hozd fel a helyzetet. Amiért nagyon hálásak a főnökök, az az, hogy a beosztott nem tolakodó, személyeskedő, de empatikus. Ha azt jelzed neki, hogy érted, mitől tart, (pl. biztos akar abban lenni, hogy a döntés az ő kezében van…), már könnyebben el tudod mondani neki, neked mi a bajod.

Amire gondolok: mondd el úgy a helyzettel kapcsolatos problémádat, hogy az a lehető legtárgyilagosabb legyen, és valóban csak az adott helyzetre vonatkozzon, de csak rólad szóljon. (tehát ne azt mondd, hogy miatta van problémád, hanem azt, hogy a helyzettel számodra miért nem elfogadható). Empatikus pedig azért légy, mert nem láthatsz bele a fejébe, az elmúlt óráiba, napjába, nem tudhatod, mi váltotta ki belőle a reakciót. Korán sem biztos, hogy „rólad szólt a műsor”.

(hozzáteszem, amikor valaki ilyen agresszív, emögött mindig pozícióféltés, hatalmas bizonytalanság, önértékelési problémák húzódnak. Egy főnöki beosztással együtt jár az, hogy attól tarthat, kibeszélik a háta mögött, nem adják meg neki a kellő tiszteletet, hogy a beosztottak önálló akciókba kezdenek és a helyzet irányíthatatlanná válik számukra stb. Ezek emberi dolgok, és iszonyú feszültséget okozhatnak)

Azért ez olyan rossz, hogy az embernek be kell vinni a magánéletét a munkahelyére, és csak akkor érdeklődnek iránta. Én saját hibámból tanulva ezt már többé nem teszem, a magánélet szent és sérthetetlen, amit ne teregessen ki az ember idegenek előtt. Hiszen a kollégák mégis csak idegenek, nem barátkozni jár be az ember.

Egyébként a fórumindító által leírtak alapján ez nálam diszkriminációnak minősül, amit ő csinál! (A leírtak alapján szerintem szimpátiára megy a viselkedése) Nem igaz, hogy nem tud egy főnök viselkedni a munkahelyén, könyörgöm, nem otthon van!

Amúgy én is jobban szeretem a férfi főnököket, mint a nőket. Kétszer volt nő főnököm, de egyikkel se jöttem ki, bár ilyen beszólogatások sem voltak, hogy "sírva mész haza". Ezt tényleg neked kell eldönteni, hogy kibírod-e még ezt a kis időt, vagy nem. De mindent akkor se engednék meg, ha a komplett karrierem múlna rajta! Egyébként milyen cég ez? Nem lehet valami sikeres, ha ilyen hangulatemberek dolgoznak ott vezető pozícióba...biztos nem egy multi, hanem egy tipikus magyar sz*r...

Eszembe jutott egy történet, abban is hasonló cipőben járt egy lány.

Aztán történt valami a magánéletében és egy telefonhívás után keservesen sírva fakadt.

Egycsapásra megváltozott körülötte a légkör, érdeklődtek, majd vigasztalták....befogadták.

Nem azt mondom, hogy Te is zokogj nekik, csak elmeséltem milyen érdekesek tudnak lenni a nők.

De ezt Te is tudod !:)

Olyan szubjektív dolgok ezek, hogy el sem hiszed, mi minden lehet a háttérben.

Lehet, hogy a "valakijét" egy rád nagyon hasonlító nő szerette el.

Lehet, hogy jobban öltözködsz mint Ő/Ők.

Valószínűleg csinos vagy

Ő/Ők dagik, Te karcsú vagy

Én is azt mondom, hogy mivel ez csak átmeneti dolog, ne váltsd meg itt a világot, hallgass, tojd le őket, tanuld meg amit meg kell és lehet tanulni, aztán amikor elmész mondd meg a véleményed.

Hát,ez nem valami biztató kezdet egy új munkahelyen...:(

Amúgy mindenhol megy a sza.kavarás,fúrás, sajnos,én is átéltem egysmást...

Ilyen környezetben nagyon nehéz lehet dolgozni. Én már tudatosan olyan helyet keresek, ahol férfi a főnök, illetve nem 20an nők vannak az irodában... sajnos volt két női főnököm, így átérzem azt, amit írsz...

az a legrosszabb, mikor egykorúak vagytok és mind nők.. pláne, ha még a végzettség is hasonló...

ha meg már vkinek párja van, vagy boldog családi háttere, na akkor utálják a legjobban.. sajnos tapasztalat..

De túléltem.. és egy idő után inkább megszöktem...

Én volt, hogy panaszkodtam az igazgatónknak, de igazából a férfiak ezt a helyzetet nem tudják annyira átérezni, és valszeg az igazgatónak ilyenre ideje sincs, hogy csip-csup női dolgokkal foglalkozzon. Ezt sajnos neked kell vhogy megoldani...

Szia,megértem a jelenlegi elkeseredésedet!

De!... Olyan munka nincs,amit nem lehet megtanulni. Nyilván azért vettek fel a posztra,mert Te voltál a legalkalmasabb. Bízzál magadban, és hidd el, minden új dolgozót próbára tesznek,így, vagy úgy.

Próbálnak kikezdeni...ez ezért legtöbb helyen így van sajnos.

Hogy a hallgatás jobb-e, vagy a szólás?

Hm,tudod mi? A mosolygás, az a legjobb.

Mindig mosolyogj! Hidd el, sose tudják eldönteni, hogy miért mosolyogsz!

A mosoly egy fegyver, ne felejtsd, és visszafelé sosem sül el:)

Nagyon szorítok érted!

Lefordítom, mi történt:

Az asszisztens féltékeny rád, mert ő a szeretője a főnöknek, ezért az ártatlan kérdésedből kreált egy egész kis mesét, amit tálalt a főnöknek abban reménykedve, hogy ő majd elmondja, hol a helyed.

Világéletemben lapítottam a munkahelyen, mert úgy tanultam, hogy egy egészséges alázat kell az élet minden területén. De a 40-hez közeledve már ki szoktam nyitni a számat, ha valami nem tetszik, mert nem vagyok már nyeretlen kétéves.

Nem akarlak rábeszélni egyik verzióra sem, de ha most benyeled az ilyen jellegű csesztetéseket, akkor Te maradhatsz az ügyeletes balek.

Szerintem még hallgas,úgy pár hónapig,tudod a pénz nagy úr és ha szólsz akkor pedig valahol megfutamodás is.

Járj be dolgozni,végezd a melód és jusson eszedbe minden nap,ott csak betanulsz.

Érdemes elkezdened a szelektív hallást és ne neki annak akarj megfeleni aki lehetőséget adott neked,viszont ott ővan,amit mondd csináld meg.

Így azt fogja hinni hogy ő nyert,viszont hosszútávon te nyersz és nem mindig az aktuális nyerés a lényeg.

Tudom nem lesz egyszerű,de ne a jelent nézzed a jövődet..így hidd el könnyebb lesz kibírni.

Sok sikert kívánok!

Hallgatnék. (Saját tapasztalat. Igaz, ezt a legnehezebb megtenni.

Az pedig, hogy a felettesével beszélj.... ezt úgy hívják, hogy a "szolgálati út megkerülése"... Semmi értelme. Akkor végképp elásnád magad...

Keskeny utca, széles mosoly.