Múlt elengedése (beszélgetés)

A magánytól való félelem miatt fenntartott kapcsolat keserű. Féltékenységgel, bizalmatlansággal, és sok bánattal van teli. Ismerősöm mikor észrevette, hogy nem jó a kapcsolata, nem mert lépni tovább, mert nem bírt volna ki egy napot sem, hogy ne legyen valaki mellette. Eléggé kapcsolatfüggő volt. Minden nap összevesztek valamin a párjával, és egyáltalán nem működött semmi, csak a tudat miatt hagyta maga mellett, mert hogy legyen valaki.

Szerencsére, így 3 év szenvedés után (az utolsó fél évet messze töltve tőle) rájött, hogy tud nélküle is élni... most kiegyensúlyozottabb. Kár, hogy 3 évébe került, de szerencsére még fiatal, így nem mondható túl nagy veszteségnek, és legalább tanult belőle.

Egy múltbéli szerelmet, csakis a szeretet köti össze, a még nem múló szerelem.

Józan Paraszt jó kérdést tett fel: mi az ami egy ilyen szerelmet szétszakít?

Sokan van, hogy a távolság miatt nem vállalják, hogy folytatják a kapcsolatot, mert nem volna idő egymásra, így pedig megmaradhat a szabadságuk, és kötöttségek nélkül élvezhetik tovább az életet... és satöbbi.

Elengedni meg egyén válogatja, hogy miként teszi ezt. Az biztos, nem megoldás ülni a szobában és várni, hogy majd minden megoldódik. Egyszerűen csak élni kell tovább az életet, és fokozatosan túltenni magunk azon, ami elmúlt. Lehet nosztalgiázni, de az felér egy önsanyargatással, és csak megnehezítjük a dolgot. Meg kell szabadulni, vagy jól elrejteni az emlékeket (tárgyira gondolok itt speciel), melyek a múltra emlékeztetnének.

A sorsot nem feltétlen kötném össze a reinkarnációval :) De ettől függetlenül el kell fogadni, amit a sors oszt, mert a makacsságunkkal csak a saját helyzetünket nehezítjük meg. Inkább azon kell agyalni, hogy a meglévő lapjainkból mit tudunk kihozni, ami előnyünkre válhat majd :)

Tovább kell lépni, ismerkedni, barátkozni.

Mivel 3,5 milliárd ellenkező nemű ember él a Földön, jó eséllyel több "igazi" is akad közöttük, nem csak pont az az egy.

A sorsnak nincs akarata. Nekünk van akaratunk, döntési képességünk.

Az igazi szerelem már csak ilyen: ha vége a kapcsolatnak, akkor is gyakran ránk törnek a szép emlékek.

hm ez tényleg érdekes... :)

de ez még jobbik eset, hogy együttesen jutottatok erre a döntésre :)