Mondj nemet a kapcsolati függőségre! (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Mondj nemet a kapcsolati függőségre!
"Hiszen minden kétségbeesett szerelemben ez történik, nem? Kitalálunk egy képzeletbeli figurát, felruházzuk mindenféle tulajdonságokkal, és megköveteljük a partnerünktől, hogy feleljen meg a vágyainknak, aztán meg kétségbeesünk, mikor nem hajlandó az általunk kitalált szerepet eljátszani."
Ízek, imák, szerelmek.
Mivel az írás egy nagy rakás sz@r,emiatt..."
Emiatt nem értek egyet veled. A többi amit írsz, lehet igaz.
Az nem függőség, ha fáj, szerintem természetes, hogy így van. Én is szenvedek, beledöglök, pedig én szakítottam. Viszont tudom, hogy helyesen döntöttem, mert előbb-utóbb ez lett volna a vége, így hát inkább most fájjon, mint később.
Szerintem az ember társas lény, természetes, hogy arra vágyik, legyen kivel megosztania a mindennapjait és legyen, akihez hozzábújik esténként, aki törődik vele és akivel ő is törődhet. Sokan erre azt mondják, hogy gyengeség, én nem így látom.
Egyre divatosabb lett az a nézet, hogy akkor vagy igazán erős, ha egyedül vagy. Az ilyen emberek folyamatosan a visszaigazolást keresik a környezetüktől, megosztanak millió idézetet és próbálják magukat erősíteni, de szerintem ez is csak a túlélés egy része.
Meg kéne állapítanom, hogy függő vagyok e vagy nem.
Elhagytak, és fáj!
De nagyon nagyon.
Nem, nem mennek tönkre egy válásban! Abba mennek tönkre, hogy anya szétesik, apa nem törődik, ők meg kitől kapják az odafigyelést, a szeretetet?
Akkor én nem vagyok igazi anya, mert én nem áldoztam fel magam - illetve 3 évig foggal-körömmel akartam amíg rá nem jöttem, hogy abba belehalok vagy beleőrülök.... És még anyagilag is jobban jártam, hogy léptem. És állítom, hogy a kicsinek is jobb, egy kiegyensúlyozott anyával, mint két félőrült szülővel!
",ha igazi anya vagy elsosorban felaldozod magad ,megha szenvedsz is"
Ez mekkora lózung :S Szerinted ez a legjobb a gyereknek? Egy szenvedő, lassan megkeseredő anya?
Igen, már látom a fiamon, hogy érzi...
Nagyon kedves vagy, köszönöm a bíztató szavakat!
A gyerekek ézik és tudják, hogy valami baj van. Én gyermekkoromban is úgy gondoltam, hogy jobban jártunk volna, ha elválnak a szüleim. Most, hogy szülőként megtapasztaltam ezt a lépést is állítom. Jobb egy lelkileg erős anyával, mint két félőrülttel...
Kívánom, hogy találd meg az útad. Bárhogy legyen is soha meg ne bánd a döntésed!
Köszönöm a hozzászólásokat. Mostmár elhatároztam magam, hogy kilépek ebből. Elég volt.
Egyébként könnyű azt írni, hogy hülye, aki benne marad egy rossz kapcsolatban, de az ember nem akar fájdalmat okozni a gyerekeinek. Persze egy ponton túl már a gyerekeknek sem jó.
Szia!
Igen, voltam pszichológusnál, majd 1 évig jártam. Mindenáron a gyerekkoromra akarta visszavezetni a szorongást, jól felkavart bennem mindent és összezavart.
Arról, hogy a párom mennyit bántott talán mégsem a szüleim tehetnek. Hogy miért nem nem léptem ki már hamarabb? A két gyerek miatt, akik imádják az apjukat. Mostanra viszont már nincs anyjuk.
Okozhatja a rossz kapcsolat is a szorongásos tüneteket. Voltál már pszichológusnál?
Az a lehető legrosszabb amikor a saját gyengeségünkben a másikat mankónak használjuk. Nincs olyan ember aki ekkora terhet tudna és akarna magával cipelni egy egész életen át. Lépj ki a rossz kapcsolatból, tedd rendbe a saját személyiséged és találsz magadnak megfelelő partnert.
Sziasztok
Vajon ez is kapcsolati függőség?
Már évek óta rossz kapcsolatban élek, kb két éve kezdtem el nagyon szorongani, különböző félelmek uralják az életemet, a mérgezéstől félek, szinten mindentől. Emiatt nagyon beszűkült az életem, egyedül már szinte mozdulni sem bírok. Viszont a páromat útálom. Nem sóvárgok útána, de egyedül nem tudom, hogy mit hogyan tudnék megoldani. Nem tudom, hogy a szorongásnak mi az oka, lehet a rossz kapcsolat?
Kedves hozzászólók! Ez is kapcsolati függőség? Ha az, mi a megoldás?
A cikk lehetne egyedibb, tapasztalatokkal színesített, ez így bárhol megtalálható.
Szerintem ez nem ennyire fekete-fehér, persze, van aki tényleg, szélsőségesen képtelen egyedül lenni akár egy percig is, és úgy megállni a lábán, és van, aki törekszik rá, hogy ne legyen kapcsolatfüggő. Én is ilyen vagyok, de rosszabb voltam régebben :) már az is jó, ha sikerül magunkról felismerni, hogy sajns, kapcsolatfüggők vagyunk és tenni ellene. És ezt igazából egyedül lehet, mondhat bárki bármit, amíg nem születik meg bennünk a nagy elhatározás.
Ami az esete,ben szerencsés, hogy sem anyagilag, sem egzisztenciálisan nem függök senkitől. Még az érzelmi oldalán kell dolgozni...
Szerintem a férfiakra sokkal jellemzőbb.
Bár részletei mindannyiunknak lehet ismerős. Most őszintén! Nem?!
Ez az egész párkapcsolati mizéria lengi be az életet. Annyi szépség van ezen kívül is! Olyan dolgok, ahol nincs nyávogás-nyüglődés...
Most őszintén: van itt valaki, akinek csak legalább 90%-os a kapcsolata?!
További ajánlott fórumok:
- Véget ért egy 5 éves kapcsolatom, de azt mondja, hogy egymásra találhatunk még
- Azt mondja a csaj (22), azért nem akar kapcsolatot, mert a nyáron bulizni szeretne. Van ennek értelme?
- Fontos az, hogy ki mondja ki egy kapcsolat végén, hogy vége?
- Ha azt mondja a srác nem akarok komoly kapcsolatot..., akkor...?
- Milyen az a nő akinek kapcsolata van, de azt mondja magáról, hogy szingli?
- A bűvös harmadik személy vajon a te kapcsolatodat is kísérti? Tudj nemet mondani!