Mondj nemet a kapcsolati függőségre!

A függőség és a valódi szeretet

A kapcsolatfüggők és más szerelem között alapvető különbség áll fenn. A kapcsolatfüggők számára a kapcsolat kezdetén domináló, de múlandó romantikus szerelem egy utópisztikus, soha véget nem érő nyárrá válik, amelyet a rajongás, az elragadtatás és az egybeolvadás érzései színesítenek. A nők jelentős többsége képtelen felismerni e romantikus mítosz hamisságát.

A kapcsolati függőség tüneteként jelentkező rögeszmés rágondolásnak és a kényszeres odahúzódásnak azonban vajmi kevés köze van a valódi szeretethez. Ezen tünetek olyan szerelembeesés jelei, ami igen könnyen taszítja függőségbe és kóros szenvedélybe áldozatát.

A kapcsolatfüggés természete

A kapcsolatfüggőség is függőség, épp annyira, amennyire az alkohol- vagy drogfüggőség, azonban a kapcsolatfüggőség rejtettebb módon nyilvánul meg.

Könnyen ütközhetünk falba, amikor valakiről megszeretnénk állapítani, hogy érintett-e a kapcsolatfüggőségben, ugyanis problémát okozhat egy adott viselkedés kívánatos és nemkívánatos mértékének megállapítása. Például a gondoskodás minden egészséges kapcsolatban jelen van, de egy finom mértéken túl már a függő kapcsolat jele lehet. Azonban hol a határ az egészséges és a kóros gondoskodás között?

A függőségben a félelem a fő vezérelv (a tagadás és a szorongás mellett); félelem a visszautasítástól, a megtorlástól, az elhagyástól. Ennek eredményeképpen a koncentráció fókusza mérték nélkül a partnerre helyeződik át, eme folyamatban a függő személy lesz az, aki sérül. Ez odáig fajulhat, hogy a függő személy nem lesz képes nemet mondani a másiknak. Pulikutyaként, szolgai módon behódol gazdájának.

A kapcsolatfüggőség különbözőségét az egyéb függőségektől leginkább az adja, hogy a függő személy természetesen nem élhet teljese elszigeteltségben, nem szüntetheti be a külső viszonyulásait, de megtanulhatja felismerni a függő viselkedését kiváltó embertípust, és óvakodni tőle.

A kapcsolati függőségből való kitörésnek azonban nem feltétele a függő kapcsolatból való kilépés. Sokszor van segítségére a függőnek, ha egy kis időt külön tölt társától, ez hozzájárul ahhoz, hogy felismerje magában a túlélésre való képességet. Nem mellesleg ez lehetőséget teremt arra is, hogy tisztázza érzelmeit magában, illetve arra is alkalmat kínál, hogy az elhagyástól való félelmét leküzdje.

Függővé válás folyamata a kapcsolatban

A pszichológiai szakirodalom a függőségi folyamat kialakulásában négy stációról beszél (Covington-Beckett, 1988).

Az első szakaszban a hangulatingadozás megtapasztalása kap hangsúlyt. A kapcsolat e korai szakaszát a kellemes, mámorító érzelmek és az új személy keltette izgalmak jellemzik. A hangulatingadozást a romantikus szerelem és az új kapcsolatokra jellemző bizonytalanság okozzák. Ebben az első szakaszban minden érzelmi ingadozás a pozitív, eufórikus tartományban zajlik.

A második szakaszban a hangulatingadozás hajszolása figyelhető meg. A nézeteltérések, a partnertől való távolság vagy elszakadás érzelmi fájdalma, vagy a féltékenység, olykor az elutasítottság érzései már kezdik kiegyenlíteni a másik társasága keltette örömet. A hangulatingadozás nagyobb része még mindig pozitív, de most már az érzelmi fájdalom területére is átlendül. Az előtérbe kerülő negatív érzések (szomorúság, féltékenység, pánik) háttérbe szorítják az izgalom és az öröm érzését. Ám mivel a negatív érzések még elviselhető mértékűek visszalendülnek a normális állapotba.

A harmadik szakaszban már a függés kórossá válik. A mértéktelen koncentrálás a partnerre már egy beteges, elfajult szeretetéhség. A függő élete beszűkül, kiegyensúlyozatlanná, egészségtelenné válik. A kapcsolat ebben a szakaszban rohamos romlásnak indul. A függő személy legyengült és alacsony önbecsülésére megoldásként csak egy másik férfit tud elképzelni. Most már gyakran nem lehetséges visszajutni a normál szintre, a belső zűrzavar megmarad. A káros függőség jellegzetes vonásai, mint a rögeszmés gondolatok és kényszeres viselkedések felerősödnek. A kapcsolati függőnek ekkor már megnövekedett érintkezésre lesz szüksége a partnerrel, hogy pillanatnyi nyugtató hatást érjen el, mint korábban. A szexuális igény viharossá és mohóvá válik.

A végső szakaszban a kapcsolat már csak ahhoz szükséges, hogy a függő normálisnak érezze magát. Az érzelmi fájdalom már állandó, ami az érintkezések hatására rosszabbodik. A társ jelenléte nélkül érzelmi kín és depresszió lép fel, ugyanakkor a partner társasága többé már nem nyújt valódi csúcsélményt.

Felhasznált irodalom:

S.A. Mitchell & M.J. Black, A modern pszichoanalitikus gondolkodás története

Arnold Lazarus, Házassági mítoszok

S. Covington & L. Beckett, Szabadulás a kapcsolati függőségből

Phil Mollon, Szégyen és féltékenység