Mit tennétek a következő helyzetben? (beszélgetés)

Nem tennék semmit.

Max azt a kollegámat akivel jó kollegális viszonyban vagyok / voltam, meghallgatnám.

( Hátha tanulnék a helyzetből valamit.)

Értük, ellenük semmit nem tennék. Olyan lenne számomra, mint egy film a tv-ben. Látom, nézem, de nem vagyok benne.

Én nem tudom elfogadni hogyha otthon probléma van akkor az a megoldás hogy keresünk egy harmadik felet. Akkor ha otthon valami nem klappol és nem is akarják megoldani akkor nem az lenne a tisztességes hogy nem nyuzzák egymást és külön válnak?

A férfiról tudni kell, hogy bosszúból vágott bele ebbe a kapcsolatba, mert a párja megcsalta, és nagyon padlóra vágta a dolog, szenvedett sokat, mi öntöttük belé a lelket, aztán valahogy összeállt a kolleganőnkkel. Eleve már ez milyen hozzáállás hogyha engem megcsaltak akkor visszaadom? Mert ott volt a lehetőség hogy szétmenjenek, sőt pár napra haza is költözött a szülökhöz de rájött hogy nem akar 30 éves fejjel ujra a szülőkkel lakni igy visszament a nőhöz, és akkor jött ez a pálfordulás hogy visszaadja a megcsalást. És ez tart már évek óta, és ma tudtam meg hogy most született gyerekük is. Szóval nem hiszem hogy a férfi részéről ez nagy szerelem, mégis a nővel van.

A nőről tudni kell hogy egy rettentő csendes, visszafogott valaki, legalábbis a munkahelyen az volt, a férje katonatiszt, valószínű ő azért karakánabb, és már csak ezért is volt furi amikor összejöttek, és tök nyilvánvaló volt nekünk kollegák számára, hogy a nő hogy meri ilyen férj mellett ezt bevállalni? Azt gondolom hogy a nő elfogadta hogy a férje olyan amilyen, belenyugodott, alapjáraton mindig azt mesélte hogy jól megvannak. Igaziból a nőből nem is nagyon néztük ki sosem hogy akár hangos szót tud szólni, vitázni stb, és inkább azt éreztük hogy a férjétől tart. Ezért furi hogy belevágott a dologba, és hogy már évek óta tart.

Megértelek hogy valami motoszkál benned. Tényleg csunya dolog az egész, és az egy jó kifejezés hogy a pasi megalázza a párját. És igaziból nem is értem hogy mire jó ez? miért nem hagyta el a párját, vagy miért vállalta így a gyereket? És a nőt sem értem hogy két gyerekkel, férjjel, hogy képes évek óta ilyen müvelni? és hogy miért nem gondol bele hogy mi lenne ha vele müvelné ezt a férje?

Csak gondoljunk bele, milyen lesz majd évek mulva ha ez kiderül a nő számára, vagy ha most derülne ki akár általad akkor az hogy hatna a kisbabára is ki? nehéz helyzet, de megértem hogy tehetetlennek érzed magad, és igaziból azt hiszem én is hasonlóan gondolkoznék mint te.

A volt munkahelyemen a volt kollegáimról van szó, tehát abszolut nem vagyok érintett a dologban, csak igaziból valami miatt nem hagy nyugodni a dolog.

Engem is megcsalt a párom egy kolleganőjével, de ők legalább annyiból voltak normálisak hogy a párom elhagyott, itt hagyva csapot-papot.

Csak belegondoltam ebbe az egész helyzetbe mivel én látom a másik oldalát is, milyen megcsaltnak lenni, a gyerekkel egyedül maradni stb. És nem tartom szerencsésnek hogy ez az ártaltan kisbaba ilyen köcsög apával él, aki ki tudja még hogy fogja megalázni az anyját. Ezért bosszant a dolog.

Van egy két gyermekes anyuka, házasságban él, és van egy férfi, most született kisbabája az élettársától. A nő és a férfi között szerelmi kapcsolat alakult, ugyanis egy helyen dolgoztak. A nő férje sejti hogy van valaki, vagy valami, tudja is hol lakik a férfi, az autóját ismeri. Gyaníthatóan ő tört be a szélvédőjét.

Ez a két ember a kollegám volt és igaziból dillemában vagyok, hogy mit kedzjek ezzel a dologgal? Gerinctelennek tartom a férfit, hogy az élettársát már évek óta átvágja, és most született közös gyerekük. A nő is elég nagy csalódás mert egy csendes kis nőci, dehát alamuszi nyuszi nagyot ugrik.

Sajnálom a pasi családját, hogy ilyennel van együtt, és ilyennek szült gyereket, és persze a gyereket is hogy ilyen apja van. A nőt nem sajnálom megérdemli hogy a férje balhézik vele otthon, főleg hogy mindezek ellenére még mindig kapcsolatban vannak. Rosszul esett neki az is hogy az élettárs szüt gyereket meg miegyéb.