Mit tehettem amiért a "plátói" szerelmem fél éve nem beszél velem. (beszélgetés)

Én azért sem akartam vele etyepetyézni, mert van egy rossz tulajdonságom, ha megkapok - szerzek valamit vagy valakit már nem igen érdekel... De vele nem akartam hogy így legyen...

Na mindegy holnap megint olyan nap lesz amikor van lehetőségem szembe nézni vele, de nem hiszem hogy lesz erőm hozzá.

Hhhmmm..Na,most megint utálni fogsz,hogy ezzel jövök de....ennyi idősen,kezeld a helyén a dolgokat!Túl kell ezen lépni.

Ő,már nem akar veled bandázni,és kész,ennyi...

Nem feltétlenül tartozik neked magyarázattal,bármiről is.. Az meg,hogy ezért sísz,amikor a többiek nem látják...szerintem,többet képzeltél bele ebbe a dologba,mint ami,valójában volt!

ez a kuka dolog nagyon kiakaszt látom, pedig csak azt akartam érzékeltetni mennyire bíztam benne..Természetesen én is segítettem neki amiben tudtam. De basszus miért nem tudhatom meg mi baja velem. Ha nem kellek, akkor azt mondja, ne durcizzon aztán meg úgy tesz mintha mi sem történt volna.Nekem ez fáj. És annyira hiányzik az állandó bohockodása, a hülye sms-ek, amiket a leg képtelenebb helyzetekben küldött hogy nevessek és hülyének nézzenek a körülöttem lévők...

Ez annyira hiányzik...

1.Ő volt a te csicskahoppod.De.Olvasd vissza magad.

2.Általában,akik szeretik az 1-es pont pozícióját,azoktól várható egy nagy besértődés.

Ennyi.Lépj túl.

férjhez menni nem mennél hozzá, szexet, viszonyt sem akartál, csak "barátságot", ami mint tudjuk, nincs férfi és nő között, a ti esetetekben pláne nem volt szó ilyesmiről :)

azért tartani magad mellett, hogy élvezd valaki rajongását, figyelmét mindenféle igazi kapcsolat nélkül szerintem felesleges :(

Egyáltalán nem telepedtem rá söt, munka helyen kivül soha nem találkoztam vele, felsem hívtam ha tudtam h nem dolgozik. A többi kollégával rendszeresen jártak egy bizonyos versenyre , én egyszer sem mentem velük. Pont azért h ne zavarjam, Aztán olyan volt hogy amikor hazafelé jöttek messziről és tudta h dolgozom , hazáig telefonon beszélt velem és akkor mesélte el mi volt a versenyen ,mit szúrt el éppen..

Más különben ez a más férje volt a kezdeményező a kezdet kezdetén ,mert én annyi pasas között nem biztos h észre veszem, mert nem különösebben szép fiú, de úgy rendben van . De vannak körülöttem sokkal jobb képüek is, de nem érdekel

de azt biztos te is tudod, hogy ezek a plátói szerelmek, barátságfélék nem tartanak örökké :) mert előbb-utóbb vagy túl kevés lesz, vagy túl sok. ha igazán szerelmes leszel a másikba, akkor többet akarsz, talán bármi áron is, ha pedig nem, akkor ez a testi és lelki izgalom elmúlik, beleun az ember, és jön más, akivel valódit élhet át

szerintem a nőkben inkább benne van a hajlam, hogy akár sok ideig is lebegtessenek így egy pasit, akaratlanul is elvárják, hogy oda meg vissza legyen értük, miközben megtartják a távolságot, de a férfiak nagy része beleun ebbe, csak a nagyon szerencsétlen, másnak nem is kellő, papucstípusúak talán nem :)

az, hogy nálatok ilyen hirtelen és haraggal vetett véget a "plátóiságnak", azt mutatja, talán mondtál, tettél te valami bántót, vagy más nyitotta fel a szemeit, de azt is mutatja, hogy nem volt szó ám olyan szoros kötelékről köztetek, amibe belefér, hogy megbeszéljétek. szerintem hagyd a csudába, ő valószínűleg már rég túllépett ezen, legfeljebb a büszkesége szenvedett csorbát

lehet, hogy mondtál valamit kettőtökkel kapcsolatban az egyik kollégádnak, aki úgy tálalta a srácnak, hogy milyen kényelmes neked, hogy ugráltatod, ha már ennyire odavan érted.

bár azt én sem értem, ha mindkettőtöknek családja van, minek intéztetsz vele olyan dolgokat, mint a kuka, vagy a kocsid műszaki vizsgája...

A legjobb baarátommal volt egy hasonló eset, akkor mikor elegem lett elhívtam egy pubba hogy kicsit enyhítsük a hangulatot....

Megmondtam neki hogy most az lezs, hogy én elmondom hogy éltem meg a helyzetet mit tettem és mit nem az elejétől mostanáig úgy hogy ő nem szól bele, majd ő is elmondja én nem szólok közbe, és ahol ütközünk megbeszéljük utánna ha nem jutunk közös nevezőre én jobbra ő balra és többet nem beszélünk. Hát az első kötben rájöttünk hol csúsztunk el egymás mellett miket értettünk félte, nem mondom hogy ugyan ott folyrtatuk a barátságot de sokat javult...