Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Mit tehetek egy agresszív kamasszal aki hiperaktív? fórum

Mit tehetek egy agresszív kamasszal aki hiperaktív? (tudásbázis)

1 2
47. zsuzsa514 (válaszként erre: 43. - Csgybzs)
2012. ápr. 28. 02:01

Hat éveskorától kapta a risperdal-t,10 éves volt mikor az agyunktusnő szolnokon fel írta mellé a ritalin-t.14 évesen voltunk szintén szolnokon a pedagógiai intézetbe de akkor már ott se nagyon foglalkoztak vele mondván már elég idős hogy kinője vagy végleg így maradjon.Hát ő nem nőtte ki sőt még a kamaszkorral járó plussz feszültség is társult mellé.Talán így lett még feszültebb.8.osztályt befejezte akkor azt mondta neki a pszihológus aki havonta írta ezeket a gyógyszereket hogy haggyuk abba mind a két gyógyszert.Azóta nem szed gyógyszert.Már beszélgettünk nagyon sokszor arról hogy ujra jólenne szedni de hallani sem akar rólla."Nem mérgezhetel egész életemben gyógyszerekkel,és nem fogom beszedni erre nem kényszeríthetsz."Mindíg ez a válasza.Semmit nem találtak nálla ami rendellenességre utalna CT és egyéb vizsgálatok után.

Azt gondoltam hogy másnak is van ilyen gondja és az megtudná velem osztani a tapasztalatát.De úgylátszik hogy nagyon kevés aki ilyen gonddal küzd vagy csak nem tudják azt hogy én milyen elkeseredetten küzdök a gyerekemért.

46. zsuzsa514 (válaszként erre: 41. - E3786dd7b2)
2012. ápr. 28. 01:44
Nagy figyelemmel várom az ötleteidet!!!
45. andi6020 (válaszként erre: 33. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 27. 19:18
Ember legyen a talpán, aki használható tanácsot tud adni. :(
44. andi6020 (válaszként erre: 7. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 27. 19:12
Jesszus :((
43. csgybzs (válaszként erre: 39. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 27. 17:59
Így van. Sajnálom, hogy a kezelések se használtak. De végül nem írtad, hogy milyen gyószereket kapott, vagy, hogy egyáltalán megállapítottak nála valami idegi eredetű dolgot?
42. csgybzs (válaszként erre: 37. - Csgybzs)
2012. ápr. 27. 17:58
Én nem a te hozzáállásodra gondolok... hanem a fiadéra... :) Elnézést, ha kétértelműen fogalmaztam meg a dolgot.....
2012. ápr. 27. 17:13
Én akkor is más oldalról közelíteném meg ezt a problémát, ha hasonló helyzetben lennék!
40. zsuzsa514 (válaszként erre: 37. - Csgybzs)
2012. ápr. 27. 15:29
Én úgy gondolom hogy az én hozzáállásommal nincs baj csak kevés a használható jó tanács és segítség.
39. zsuzsa514 (válaszként erre: 35. - E3786dd7b2)
2012. ápr. 27. 15:27
Aki figyelem zavarral is küzd annak egy nyelv megtanulása is nagyon nehéz nem még többet.Neked biztos nincsen ilyen problémád azért tudsz ennyit tanulni.De ha káosz lenne a fejedben akkor te is nehezen boldogulnál eggyel is.Itt nincs lelki ok csak hatalmas káosz és zűrzavar amit még ő sem ért nem hogy elmondja.
38. zsuzsa514 (válaszként erre: 36. - Kicsilányka1984)
2012. ápr. 27. 15:23
Nagyon remélem mi nem fogunk idáig jutni.Próbálom mindíg békíteni de nem igazán sikerül.Már néha közéjük állok mert ezt egy anyának szörnyű látni.Néha az jár a fejemben hogy mi lessz velük ha én már nem leszek.Talán csak azértsem adomn fel a jó kapcsolat kialakítását egymás között.
37. csgybzs (válaszként erre: 35. - E3786dd7b2)
2012. ápr. 26. 19:54
Ezen már túl vagyunk, ha olvastad az anyukát. És igen, ilyen hozzáállással, amit anyuka írt... nem lehet.... sajnos.
2012. ápr. 26. 18:12

mi is verekedtünk a tesómmal!verekedtünk??vert zaklatott.annyira,hogy 13 évesen összepakoltam s elköltöztem apámékhoz---elváltak a szüleim----.anyám mindig próbálta fegyelmezni stb...a gyerekkoromat tette tönkre!!!most,........szeretem,mert a testvérem,de nem bízom benne!alkalmi munkái vannak nincs állandó barátnője 3 gyereke 3 anyától stb.ő most 30 éves én 28 ...

a napokba mondta,hogy abba a városba költözik ahol mi lakunk,mert itt kapott munkát.örülök is meg nem is!a bátyám nagyon nagy képű öntelt stb..de mégis mindig kimértem próbálok vele beszélgetni 2 x átgondolom mit mondjak neki,hogy meg ne sértődjön. nagyon nehéz!!!! legutóbb 2 évig nem beszélt velem ,mert megsértődött azon,hogy próbáltam neki munkát segíteni keresni,szerinte nagyképű voltam,mert nekem van munkám.nagyon hiperaktív ő is.én csodálom,hogy még nincsen börtönben.mama szerint megváltozott.nem tudom.az apám is ilyen ember vele 8 éve nem állok szóba--nem is fogok!.....szőrnyű gyerekkorom volt!de az élet kárpótolt!2 gyönyörű gyerek szerető férj szépen élünk mindenünk megvan.



én a testvérét sajnálom!hidd el nagyon nehéz lehet neki!én átmentem ezen!sok sikert!

35. e3786dd7b2 (válaszként erre: 30. - Csgybzs)
2012. ápr. 26. 17:32

Én bizony verekedtem a testvérkémmel..Most pedig ő a legfőbb bizalmasom, barátnőm..Félreértés ne essék, akkor is szerettük egymást, csak néha beiktattunk pár bunyós napot is az életünkbe, hogy ne legyen olyan "egyhangú"!:-)

3-4 nyelven beszélni? Gondolod az olyan megvalósíthatatlan? Még csak 16 éves..Pl én most kezdek negyedik nyelven karattyolni!:-),és még meg sem erőltettem magam,..mivel én ukrán vagyok..és látod, még írni is megtanultam!:-) Azt nem írtam, hogy rájuk kell hagyni..csak megpróbálni egy ici-picit együtt-érezni velük, beszélgetni, és megfejteni, hogy mi lehet a problémájuk, mi lehet a furcsa viselkedésük lelki okai!

34. csgybzs (válaszként erre: 33. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 26. 09:30

Hú, ez sokkal rosszabb, mint gondoltam... abszolút kezelhetetlennek tűnik otthoni kereteken belül.... :(

Nem lehet, hogy valami komolyabb mentális betegség is húzódik a háttérben? Az kihat a koncentrációra és még a fizikai teherbíró képességre is. Megállapítottak valamit nála? Vannak neki gyógyszerek felírva.. milyenek? Mire jók?

33. zsuzsa514 (válaszként erre: 32. - Csgybzs)
2012. ápr. 26. 09:26

A rengeteg beszélgetésen már túl vagyunk,Mikor oda ülök mellé már mondja hogy ugye nem hagysz békén?Hát már nem tudom érdemes-e "zaklatni"mert akkor csak még idegesebb és elkezd kiabálni.Olyankor már jobbnak látom békén hagyni.Ő azt tudja hogy én mindíg melette állok és mindenben számíthat rám.

A sportról csak annyit hogy egyszer megbeszéltük hogy elmegyünk egy edzésre amit ő válaszhat és megnézzük.Hát a kapuig jutottunk mert végig azt hajtogatta "ezt csak te akarod".Még sportágat sem választott és már nem akarta a dolgot.Most ugyan ez van az iskolával.Vendéglátóira jár de nem megy a tanulás sem.Azt nem értem hogy itthol mindent feltud mondani de a dolgozatok mégis eggyesek.A kémiát és a fizikát alapból nem érti.Ez adódhat a figyelem zavarból.

Amikor mondom neki hogy több nyelvet is tudni kell akkor azt mondja hogy az nem fontos mert nézd csak a sport1 adón is mindíg ott a tolmács vagy a fordítógép és nem is beszélnek idegen nyelven még akkor sem amikor tudnak.

Amikor megkérem arra hogy vigye ki a kukát felvan háborodva.Ráadásul már lusta is.

Mindenre meg van a válasza.

32. csgybzs (válaszként erre: 31. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 26. 08:15

Ezt Nefertitire reagáltam ám... :)


Nekem nincsen hiperaktív gyerekem, de közelebb vagyok a tinédzserkorhoz, mint az anyukához... talán... :D


Hogy lehet túlélni? Nem tudom. Ha értelmes a fiad egyébként én megpróbálnék nagyon sokat beszélgetni vele, észérvekkel, de nem elvárásokkal. Éreztetni vele, hogy szereted, akkor is mellette állsz, ha kicsit más mint a többi. biztosítani a támogatásodról, de megszabni a játékszabályokat. Akármilyen vehemens is, egyelőre te vagy érte a felelős, te vagy a felnőtt. Ha nagyon zrikálod akár még rosszabb társaságot is találhat, akol "megértik"....

A suli fontos. Mondd el neki, hogy bármihez is szeretne majd fogni, ahhoz tanulnia kell, jó jegyek kellenek. Ha a sportkommentátor az álma, akkor tanuljon nyelveket. Érdekli? hátha lekötné, plusz elfoglaltság lenne, sikerélmény. Esetleg valami egyéni sport, ahol kiadhatja az energiáit, lefárasztja. Akár még küzdősport is lehet (egy erős kezű edzővel).

Nekem laikusként ezek jutottak eszembe, csak sima józan paraszti ésszel tudok gondolkozni.....de ha élne velem egy ilyen ember, így tennék. Támogatnám, de le is kötném valahogy....

31. zsuzsa514 (válaszként erre: 30. - Csgybzs)
2012. ápr. 26. 00:43
Nagyon nehéz helyzetbe hoztatok ezekkel a hozzászólásokkal.Most az adjon akkor tanácsot akinek hiperaktív és figyelem zavaros a gyereke és átélte azt a kamaszkort amit most én.Nem kezelhetem a fiamat úgy mint a "normális"testvérét.Mivel látom milyen másnak lenni.Ezt a korszakot hogyan lehet túlélni anélkül hogy senki ne sérüljön se testileg se lelkileg?Nem akarom a jó viszonyt sem elveszíteni a fiam és én közöttem.Verekedni nem akarok és biztos nagy oka lenne annak ha ezt választanám amit nem tudok elképzelni.
2012. ápr. 25. 19:58

Nem tudom, én soha nem verekedtem, valószínűleg egy jó nagy átszállót kaptam volna.

Másrészt a valósítsa meg az álmát... egy sportkommentátornak legalább 2-3 nyelven kell anyanyelvi szinten beszélni, szerinted egy ilyen motiválatlan, céltalan ember (a nagy hangzatos kijelentésein kívül), aki letoj mindent, hogy kezdene ennek neki?

Persze oké, 16 évesen senki nem tudja mi lesz majd, ha nagy lesz, de engedni bukdácsolni nem célravezető... a testvérharc pedig.... nem normális ilyen szinten. Igen, egy kis csetepaté belefér, de így terrorizálni?? Kicsit el vannak ezek a gyerekek már szállva a "szabadszellemben", nem hiszem, hogy az a jó nevelési módszer, hogy mindent hagyjuk rájuk......

29. e3786dd7b2 (válaszként erre: 27. - Csgybzs)
2012. ápr. 25. 18:14
..És, ha a kezdet-kezdetén szeretetre, becsületre és tiszteletre neveljük gyermekünket, de ennek ellenére serdülőkorában tesz egy kis kitérőt, ez a korszak nem fogja megakadályozni abban, hogy a későbbiekben példamutató emberré váljon!..
28. e3786dd7b2 (válaszként erre: 27. - Csgybzs)
2012. ápr. 25. 17:16
Téged talán nem búbolt meg soha a testvéred?(már ha van?!) Ez a serdülők egyik jellegzetessége..A szülőktől való leválás, a szexuális, érzelmi, és személyiség hatalmas változása, a hormonok átalakulása...és itt egyéntől függően nagy eltérések lehetnek (valaki nyugisabban lesz túl ezen a szakaszon, valaki pedig konfliktusokkal teli időszakon esik át).
27. csgybzs (válaszként erre: 17. - E3786dd7b2)
2012. ápr. 25. 15:38
Szép szavak, de ide már nem egy vállbaveregetés hiányzik a srácnak szerintem. Mi az, hogy önkényeskedik a családban? Megalázza a testvérét, bántalmazza? Mosolyogjon szegény anya és örüljön, hogy ilyen gyereke van? Nem lehet mindent ráhagyni! Sportkommentátor se lehet bukdácsolással......
26. e3786dd7b2 (válaszként erre: 25. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 25. 14:15
Elvárások.. Én sem voltam egy mintagyerek, és gondolom senki sem azt teszi mindig, amit a szülei elvárnak tőle! Vagy te már elfelejtetted milyen voltál gyermekkorodban?
25. zsuzsa514 (válaszként erre: 24. - E3786dd7b2)
2012. ápr. 25. 14:12
Ha van gyereked akkor tudod hogy mit vársz el egy 16 évestől és mit vársz egy ovodástól.
24. e3786dd7b2 (válaszként erre: 22. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 25. 14:10
A legtöbb 16 éves így viselkedik! Ha a sportközvetítéseknél 30 percnél tovább bír ülni a tévé előtt a gyerek, az már nem nevezhető hiperaktívnak. Majd kinövi! Igazi kisfiú!:-) Most őszintén!..mit vársz tőle? A sarokban gyurmázzon órákig összekucorodva?..:-)..Örülj neki, hogy nem egy "tejbe tök" fiad van!:-)
23. zsuzsa514 (válaszként erre: 20. - Alfoldi13)
2012. ápr. 25. 12:58
Kösz a tippet. Majdnem minden vasárnap templomba járunk mert a kissebb fiam ministrál a pap mellett.De a problémásat ide se tudom elhívni mert azt mondja hogy őt nagyon idegesíti az egész.
22. zsuzsa514 (válaszként erre: 21. - E3786dd7b2)
2012. ápr. 25. 12:55
Nekem elhiheted hogy az mikor az iskolában 16 évesen sem bír megülni egy tanórát sem.Már elültették leghátúlra mertaz egész osztály arra kíváncsi hogy ő mit csinál.Az osztályfőnökkel sem lehet szót érteni mivel hogy szerinte nem kötelező ide járni.De azt nem veszi figyelembe hogy a gyereknek már 5centi vastag dokumentuma van,amit pszihológusok,fejlesztőpedagógusok,pszihiáterek írtak és nem én találtam ki.Neked van gyereked?Tudod hogy mi a hiperaktivitás és figyelem zavar?
21. e3786dd7b2 (válaszként erre: 16. - Zsuzsa514)
2012. ápr. 25. 06:54
...És aki sportközvetítést szokott nézni, azt egyáltalán nem nevezhetjük hiperaktívnak!:-)
2012. ápr. 23. 16:53
nem sokat., imádkozni kell
19. e3786dd7b2 (válaszként erre: 13. - 8d33847c1b)
2012. ápr. 23. 16:14
Bocsi..A szöveg második bekezdése már nem neked szól..:-)
2012. ápr. 23. 16:09
Gondolj csak bele, nincs annál elkeserítőbb, mikor egy kitűzött céltól a szülő elveszi a gyermeke kedvét! Általában mindenkivel előfordult már életében legalább egyszer gyermekkorában hasonló eset..csak fel kell idézni, és egyből megértőbbé válunk!:-)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook