Mit tegyek, hogy kilabaljak ebbol a nyomott hangulatbol? (beszélgetés)

Miért nem mentek albérletbe akkor ha nem jó sem nálatok, sem a fiú szüleinél?

mert nem tudjuk fizetni, ilyen egyszerű........ de mindegy is :(

Igyekszem! :)

Bátyámmal beszélgettem, Ő sok erőt adott, most jobb :)

Gyereket szeretnék, esküvőt, külön életet...

akkor erre figyelj...ne a gondokra...

Bocs, tényleg veled van a baj!

Kifogásokat keresel/találsz arra, hogy miért nem tudtok összeköltözni. Nem értelek. Miért nem mentek albérletbe akkor ha nem jó sem nálatok, sem a fiú szüleinél? Miért lenne a baj, ha valakihez odaköltöznétek? Max irogatnál az anyósos fórumokba, nem?

Én úgy érzem egyikőtök sem akarja ezt az összeköltözést...

Mi a férjemmel laktunk nálunk, náluk, majd sajátba. Természetesen nekünk sem probléma mentes az együtt élésünk, de kibírtuk. 22 éves házasok vagyunk. Nagyon sok problémánk van/volt, de ez nem tudta kikezdeni a kapcsolatunkat. Nem nyavajogtunk, hogy nem vagyunk együtt, ha nem tettünk azért, hogy együtt legyünk. Ha meg léptünk (pl. hozzánk költöztünk), akkor meg elviseltük a velejáró problémákat.

Miért nem probálsz meg annak örülni, amit elértél, és nem azon siránkozni, amit még nem...

én is így gondolom,mondtam is neki hogy szerelem nélkül nem megy. nem vágyom én hatalmas szerelemre de azért egy kicsi legyen :) ő meg olyan nekem mintha a bátyám lenne, legalábbis ahogy érzek iránta..talán lassan megnyugszik és megérti.

köszi amúgy!

Néha már elgondolkodok, hogy lehet hogy tényleg Velem van a baj, de 10 éve vagyunk együtt, és már nem vagyunk gyerekek, nem arra vágyunk hogy a szülők az egyik szobában, mi meg a másikban és akkor külön szervezkedés tárgya hogy mikor, hogy tudunk találkozni... mert a párom úgy dolgozik, hogy mindig délután tudja meg hogy másnap mit csinál és ráadásul ált. éjjelig dolgozik és nagyon sokat, Én egyfolytában tanulok...

Az Ő szülei... Anyukája otthon van, nem dolgozik, Én nem akarok velük összeköltözni egy lakásba, sajnos mindenbe beleszól!!

A hitemet nem vesztettem el...., csak ha körbenézek, mindenkinek adott hogy össze tudnak költözni, és nem 10 meg 11 év után és nem 30 év körül... Gyereket szeretnék, esküvőt, külön életet...

ez így szép ahogy leírtad...

de még hozzátenném, hogy az még fantaszikusabb, ha a sok gondban nem a problémára fókuszáltok, hanem a vágyakra és a szeretetre...

és a másik szülőhöz nem mehettek?

egyetem ?

miért vesztetted el a hited?

hisz ez csodás...

Ha negativan állunk a dolgokhoz, akkor sajnos rosszul érezzük magunkat.

Sokaknak sokkal nagyobb problémái vannak, és annak ellenére jókedvűek! Próbálj meg sokat nevetni, viccelődni, pozitivan hozzá állni a problémákhoz is és akkor hamar elrepül az az egy év amig össze tudtok költözni!

Aranyosak vagytok! :)

Igazából annyi a lényeg, hogy 10 éve vagyok a párommal és már nagyon vágyunk közös életre, de Én még egyetemre járok és így, az anyagi helyzetünk olyan hogy már két éve húzódik az építkezés és még várhatóan egy évebe beletelik mire beköltözhetőnek fog tűnni a ház... így most mindketten szülőkkel élünk, pedig már nem abban a korban vagyunk hogy erre különösebben vágynánk. Nekem komoly gondjaim vannak a szüleimmel nehéz velük már békében meglenni. a párom rengeteget dolgozik, és Ő is sokszor nagyon hitveseztetett és rossz kedvű. Én magammal soha nem voltam kibékülve, bár sokat dolgozok rajta hogy ez ne így legyen.... szóval, olyan kilátástalan minden... :((((

mesélj

megpróbálunk okosak lenni... mi is gondokkal küzdünk...

és tök jól segítünk egymásnak :)

és ezzel fején találtad a szöget :)

csak engem is lefelé húz.

igen elég sűrűn...

de megtanultam átlépni ezeken...

és ha már olyan gáz volt kerültem a találkozást

Attól mert figyelsz magadra még nem vagy önző...

csak miközben magadra figyelsz ne gázolj át másokon és akkor mindenkinek jó, mert ha te jól érzed magad a körülötted élők is jobban fogják érezni magukat :)

én egyre inkább ezt gyakorlom...