Mit tegyek, hogy állandóan ne a negativ gondolatok foglalkoztassanak? (tudásbázis kérdés)

Az az igazság, hogy ezekkel tönkretegyük magunkat rendesen. Most nem akarok neked dumálni, de meg vagyok győződve, hogy szereted a lányodat!!!!!!!!!!

Én is látom másnál, hogy fölöslegeses aggódik, de magamban én sem vagyok képes meglátni az értelmetlen dolgakat. ÉN nem mertem orvoshoz menni, mert félek a gyógyszerektől, magam kellene kiráncigáljam a hajamtól fogva, ahogy irták lennebb is.

Engem néha el szokott kapni, amikor a lányommal voltam gyesen akkor is volt példa erre, akkor jöttem rendbe mikor dolgozni kezdtem járni. Most a fiammal vagyok itthon és kb egy két hónapja észleltem a tüneteket magamon. A tavaly és azelőtt semmi bajom nem volt.

De zsuzsa76xx tökéletesen megadja a választ, hogy mit kell csinálni.Teljesen igaza van. Jól is esett egy ilyen határozott válasz. valóban össze kellene szedjük magunk. De mindig van vmi ami visszaránt. Pl ma teljesenjól éreztem magam, tettem vettem is rendesen, közbe kapok egy telefont, h meghalt a vkinek a vkije,na ezek aztán kikészitenek.

zumbi!!!!!!!! tessék megfogni a hajad és kirángatni magad a gödörből

csak te tudod ezt magaddal megbeszélni, hogy igy nem jó és akarj változtatni

ne a tüneteket figyeld magadon, mert csak egyre mélyebbre jutsz, ez tapasztalat

minden napra tervezz magadnak egy sétát vagy egy kávézgatást egyedül vagy barátnőkkel, ha nincs akkor tesoval nagyikkal, vagy fagyizást a gyerekekkel és mozdulj ki

rugd magad segbe kérlek!!!

Nagyon jó házasságban élek, ha nem igy lenne, már talán nem is léteznék, nekem nagyon fontos a biztonság a szerető társ. De amikor este nyolc kilenckor hazajön, már lehet h engem sem fog a mesélés de őt sem a film nézés, mert épp csak zuhany, vacsi és irány az ágy.

Ő mindig azt mondja, ne üljek ide bent, menjek sétálni,vásárolgatni, de sokszor nem tudok el indulni, nincs kedvem h kimozduljak.

Hát, ez sajna depresszió! Ha nem akarsz orvoshoz fordulni, akkor menj el a gyógyszertárba, kérdezd meg milyen vény nélkül kapható kedélyjavítókat lehet kapni. Mert vannak ilyenek pl: Hová. Ennek már a neve is elárulja mire jó!

Én is általában egyedül vagyok a kisfiammal és hasonló távolságban élnek a szüleim. Anyukám most ráadásul külföldre ment dolgozni. A fiam most két éves és mégegy évet itthon maradok. Nekem is voltak nehezebb napjaim, és most is van sokszor, hogy sehová nincs kedvem kimozdulni.

Szedd össze magad és nézd a gyereked érdekeit! Neki is szüksége van a közösségre, menjetek tátszóházba, játszótérre, vásárolgatni! Neked is jobb lesz! Tudom, az is sokszor macera, meg idegeskedés ha valahová elmész, de több pozitívumot hoz, mint bosszúságot!

Legyen a mottód: Ha már élek, megpróbálom magam jólérezni közben! Egyszer élünk, nem mindegy hogy éljük le!

a férjednek szoktál mesélni a problémákról?

Attól függetlenül, hogy ő sokáig dolgozik, jó a kapcsolatotok? Ő tudna téged igazán kirángatni ebből a mély gödörből, hiszen esténként, mikor hazaér, még akkor is csinálhattok közös programokat. Még ha olyan egyszerűekről is legyen szó, mint pl. egy dvd megnézése összebújva, pattogatott kukoricát falatozva.

"Emlékszem, a nővérem szülés után pár hónappal picit depresszióba süllyedt, méghozzá azért, mert a párja egész nap dolgozott, este ért haza. Ő napközben főzött-mosott-takarított, foglalkozott a babával, ugyanakkor nem volt mellette felnőtt társaság, az egész napi kommunikációját egy pár hónapos csecsemővel folytatta le. Majdnem megőrült. Szerette ő a babát, rajongott érte, mégis hiányzott neki valami."

Te megfogalmaztad a problémámat, vagyis ugyanúgy vagyok mint a növéred egykor.

A szüleimmel jó a kapcsolatom, de 16 km választ el. Igy csak hétvégeken tudok oda menni.

A tavaly többet jártunk játszótérre, mert akkor pici volt a fiam, most viszont kevesebbet, de érzem, hogy a mozgásra szükségem van, csak lenne erőm h tegyek is a lehetetlen helyzetem ellen

ha otthon vagy a gyerekeiddel, akkor csináljatok sok közös programot, ne üljetek folyton otthon.

Járjatok el minden nap sétálni, néha állatkertbe, vagy bárhová, persze az anyagi körülményekhez mérten.

Habár nekem még nincsen gyerekem, de úgy gondolom, hogy a gyerekek képesek boldoggá tenni az életet, értelmet adnak még azoknak is, akik eddig céltalanul tengették mindennapjaikat. Ezért furcsállom picit a negatív gondolataidat.

Nem tudom, milyen a kapcsolatod a szüleiddel, esetleg van-e barátnőd, de mindenképpen keresni kell valakit, akivel beszélgethetsz.

Emlékszem, a nővérem szülés után pár hónappal picit depresszióba süllyedt, méghozzá azért, mert a párja egész nap dolgozott, este ért haza. Ő napközben főzött-mosott-takarított, foglalkozott a babával, ugyanakkor nem volt mellette felnőtt társaság, az egész napi kommunikációját egy pár hónapos csecsemővel folytatta le. Majdnem megőrült. Szerette ő a babát, rajongott érte, mégis hiányzott neki valami.

Ezért gyakrabban látogattuk, ő is sokkal többet eljárt, játszótérre, másik anyukákkal beszélgetni, vagy a barátnőjéhez. Most már újra dolgozik, kiegyensúlyozott és boldog.

húú, akkor te egy nagyon empatikus ember lehetsz. Ilyen orvosokra, nővérekre lenne szüksége Magyarországnak. Nem akarsz véletlenül az lenni?

:-)

Az emberi agy többre képes, mint gondolnánk, és ha összeesküdik a lelkünkkel, minden körülmény adott, hogy saját magunknak gyártsunk csapdát, amibe aztán bele is sétálunk. Akár őrlődős típus vagy, akár nem, ha félelmet, agressziót, pesszimizmust gerjesztő gondolatok zsongnak a fejedben, könnyen valóra válhatnak negatív benyomásaid.

Ha nem tudsz szabadulni nyomasztó gondolataidtól és a haragtól, saját magadnak fogod bevonzani a balszerencsét. A fejedben zajló folyamatokkal negatív energiát termelsz magad körül, ami megteremti a feltételeket a balesetek, magánéleti és szakmai kudarcok kialakulásához.

Keresd a rosszba a jót. Én is ilyen voltam anno, és elkezdtem felfigyelni arra, hogy minden olyan dolognak ami számomra első gondolatkén rossznak tünt, hogy vajon miért történt, és hogy ennek biztos meg van a magyarázata. Olyan is volt hogy egy-egy dolognak több héttel akár hónappal később derült ki vagy jöttem rá hogy miért történt. És hogy ez végül jóra fordul. Akár pl. tapasztalatot nyertem, és többé ezt vagy azt már nem úgy csináltam. És elkezdtem örülni annak mikor felismertem a rosszban a jót. Mert minden rosszban van valami jó. És ez a lényeg hogy egyszercsak észrevétlenül átfordul a személet váltásom és egy idő után azton kaptam magam hogy a jót keresem állandóan és a jónak örülök.

Az olyan embereket akik meg pl, negatív véleményükkel lehúznak küld el a fenébe, vagy javísd ki őket optimista gondolatokkal akár mond el egymás után 100-szor is nekik is magadnak is, de igen is így jó. Hidd el megerősödsz ettől.

pl. Két igen pici gyerek, háztartás stb mellett neki álltam konyhakertet csinálni. A férjem az anyám a sógornőm a szomszédaim: - Mert minek ez? - Még egy nyüg a nyakadba? - Ebbe a földbe úgy se terem meg semmi! stb. Úgy elvették a kedvem majdnem sírhatnékom volt. Aztán fogtam magam és azért is megcsináltam. Gyönyörűen terem benne minden, minden percét élvezem amit kerben tölthetek és imádom hogy a gyerekeimnek magyarázhatom hogy ez az eper így terem és nem csak a bolba van ott a polcon, és hogy sokkal finomabb. Miután látom a pozitív dolgokat ebbe, én ettől lelkileg megerősödtem és már nem érdekel hogy ki mit mond, mert egyszerűen a gyerekeimmel együtt és most már a férjemmel együtt is élvezem a kertemet és kész. A többiek meg elkezdtek kussolni, mert hát most mit mondjanak? Semmit, ne is mondjanak semmit.

Nem tudom tudtam-e segíteni?

Én ha éppen negatív vagyok, mert valami nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, vagy esetleg rettegek a jövőtől, mindig megpróbálok visszaemlékezni egy régi rossz emlékemre. Akkor is azt hittem, hogy nincs tovább, és mégis mindenből kitudtam mászni.

Mindig ki lehet mászni a gödörből. Mindenre van megoldás. Ha ezt hajtogatod magadnak, sikerülni fog.

Arról nem is beszélve, hogy én az évek alatt elsajátítottam a "leszarom technikát".

Néha csak magammal foglalkozom, nem adom meg azt az örömöt másoknak, hogy bosszankodok néhány beszóláson.

Mindig van vmi

hogy mitől rettegek? a sok negativ gondolattól, mert állandóan csak a rossz jut mindenről eszembe:(