Mit tegyek, ha a depresszió több jelét is vélem felfedezni magamon? Segitsetek! (tudásbázis)

Van játszótér a közelben, a tavaly ott töltöttük reggeltől estig a napot, csak kajálni jöttünk haza, de idén ez egy kicsit más.örökmozgó fiam nem ül egy helyben és sokszor képtelen vagyok annyit menni mint Ő:)Tehát most oda is kevesebbet járunk.

Szánnék is magamra pár percet, de ha reggeltől estig a gyermekek felülvigyázója egyedül én vagyok,akkor már ezt sem tudom meg engedni magamnak.De rendbe jövök, csak jussak haza vhogy mamához, a lányom már ott van, csak mi kell menjünk, persze már nagyon várnak, csak apánk hátráltat, nem tudja jön szabira vagy nem, de akkor Ő marad, mi mentünk:)

Most jól érzem magam, csak félek, hogy nehogy újra el kapjon vmi, addig mindennképp haza kell igyekezzek, ott majd rendbe szednek, mint mindig, de nagy szükség is van rá, mert a tavaly nem volt hasonló feltöltődésben részem és ezt idén érzem is.

Igazad van, nagyon nehéz megszokni a bezártságot.Van a közeletekben játszótér vagy park? A kismamák hamar barátkoznak hiszen van közös téma.

Nézzél szét a környéken. És törődj magaddal! Ez nagyon fontos dolog, anyuka vagy nem mártír!

Én is elég későn tanultam ezt meg. Ha van hobbid azzal is kicsit foglalkozz. Az embernek néha saját magával is kell foglalkozni, mert csak akkor lesz erőd mindent végig csinálni.Én is időnként meglátogattam a lánykámat és láttam milyen jó hatással van rá, úgyhogy menj csak egy kicsit és gyűjts egy kis "hazait"! Egészen biztosan jót fog tenni és helyrebillen a lelked is. Meg lesz sok erőd a harci feladatokra.Szerintem már nagyon várnak rátok!!!Jó pihenést - is!

Mostmár hasonlókkal próbálkozom én is, de tudod amikor el kap vmi, akkor előbb ezekre erőt kell gyűjteni, ahhoz, hogy tudjál tenni vmit. Két gyermekem van, egy 5 éves lány meg a 18 hós fiam,

szüleim 16 km re laknak,járunk haza, de csak hétvégén. nekem az is a bajom, hogy falusi lányként nem tudom szokni a nyüzsgő városi életet, nekem falun nem lennének ilyen próblémáim. Utálom a város zaját, meg azt, hogy ha az ajtón kilépek, már az uton vagyok, nagyon hiányzik a kert, nem birom a bezártságot.

Remélem lassan helyre pattanok,mert szeretnék haza menni anyuékhoz pár hétre.

De itt a négy fal közt meg lehet bolundulni, még két gyermekkel is-ők pedig adnak dolgot rendesen.

De amikor kezded s végzed ugyanazt hosszú távon nem tesz jót, pedig én imádom a családomért dolgzoni, azt hiszem, hogy még az is baj, hogy magamra egy órát nem forditottam soha.

Ha erőt kapok, akkor másképp fogom csinálni

Szia!csak most tudtam vissza olvasni.igen nekem is volt hasonló,sírógörcsökkel párosítva.ráadásul falun lakunk,úgyhogy még kimozdulni sem tudtam sehova és ismerősöm sem volt itt.

nem ismerem a családi hátteredet,de nekem pl sokat segített (a szüleim 210 km-re laknak tőlem) hogy eljöttek meglátogatni a szüleim.

kell egy kis változatosság.írtad hogy "csemetéidiet" akkor ezek szerint,több gyerkőc is van.mondjuk így már nem olyan egyszerű a dolog,de megoldható.

amikor nagyon untam már magam és legszívesebben felakasztottam volna magam,férjem melózott,anyósom nyomasztott...felöltöztem a kicsivel együtt és elmentünk kirándulni.beraktam a kengurúba és sétáltunk az erdőben vagy beutaztam vele a városba és kirakatokat néztünk.csinálj vmi olyat amit eddig nem tettél.menjetek ki a szabadba.bnőhöz bárhova csak ne gubbasszatok bent a lakásba.

nekem szerencsére gyorsan elmúlt ez a fajta problémám,nem kellett szednem semmit sem.olvasgattam amíg a csöppség aludt vagy én is pihentem addig.megnéztem vmi jó filmet,stb.

remélem tudtam vmit segíteni és hamarosan jobban leszel.

rajtam is kijöttek depressziós tünetek,és kerestem az okát hogy mi lehet, próbáltam végiggondolni az itthontörténteket,és kiderült hogy szülés utánni depi, bár 2006 januárban született a fiam, mégis 2007 nyarán jöttek a tünetek hogy valami nincs rendben.

Egyedül voltam itthon nagyrészt mert a párom dolgozik estig egyedül vagyok,a pici gyerekkek, közben oviba vinni a kicsiket, főzni, mosni takarítani és ezmellett próbáltam mindenkivel kedves lenni, türelmes, figyelmes és 2007 nyarán a gyerekem másfél éves volt és még szopizott 1 nap 6x-7x és eljött egy pont amikor már nem bírtam. Elkezdtem mindenkivel itthon kötöszködni, sokszor volt rossz kedvem, egyedül éreztem magam, nem láttam értelmét az életnek, mindig kérdéseket tettem fel magamnak hogy vajon mi céllal születtem meg, hiányoznék e valakinek ha meghallnék, nem éreztem magam nőiesnek, gyerekekhez sem volt türelmem, fejem fájt...stb, addig fajul a dolog hogy végülis nem kértem segítséget,mindenki látta hogy problémám van,de senki sem tudta hogy mi, és nem is segítettek, így a párommal is egyre többet vitáztunk,és szétköltöztünk.

Aztán egy kis idő múlva mikor már külön voltunk, kicsikét megnyugodtam,elmondtam neki mindent töviről-hegyire,és megbeszéltük a dolgainkat hogy mégegyszer megpróbálunk együttélni, és ezentúl figyelünk egymásra. Azóta minden rendben megy, naqgyon ritkán pici dolgokon vannak 2 perces vitáink, de aztán szent a béke.

Ma már rendesen tudok mindenre koncentrálni, sőt decemberben született meg a lányom, őt nagy türelemmel szopiztatom, sőt a 3,5 éves Milánt is.

Azthiszem a depresszió elkerülése érdekében, nagyon fontos hogy már kezdetben, amikor az első jeleket észrevesszük hogy nincs rendben valami, beszéljük meg valakivel, lehetőleg a párunkkal, vagy más családtaggal,mert sokat segíthet a problémában.

Köszönöm,én is így gondolom.

A mai stresszes világban valóban muszály kiválasztan a megfelelő "étrendkiegészítőt"az élethelyzet bármilyen területén../Babavárás előtt-után,szoptatás,különböző munkavégzések is más és más vitamin,nyomelem pótlást igényelnek..mást az idős szervezet stb,,,/

Nem,nem érzem így....

Itt nem arról volt szó,hogy diagnosztizálták a betegségét,állapotát,...hanem arról,hogy "depressziós tünetei vannak"...

Amit véleményem szerint még meg lehet menteni orvosi beavatkozás nélkül.Van különbség a két fogalom között.Nincs olyan ember,aki élete nehéz időszakában ne érezne ilyen tüneteket,de amíg találni tud,és gondolkodásmódja megengedi,miért ne választhatna az orvoson és a gyógyszeren kívül más megoldást?

Az én lánykám is nemrégen hasonló cipőben járt, mint te. Ő is szoptatós kismama.Újra elkezdte szedni a kismama vitamint azóta jól van. Persze soxor fáradt, de bírja a gyűrődést.

Tapasztalatból tudom ilyenkor muszáj az étrendkiegészítő. A depi is elmúlik tőle. Igen, építőanyag hiány okozhatja.

Gyors jobbulást kívánok!

Na, írok hülyeségeket... "depressziós maga a függőség"

Helyesen: a depresszió maga a függőség :-(

Anikó Drága! Ne feszítsd a húrt. Miért akarod mindenáron rákényszeríteni meggyőződésedet, véleményedet másokra. Próbáld felfogni, hogy a depresszió betegség. Nem láthaszt bele mások életébe, nem éled, érzed a gondjaikat. Azok az emberek, akik úgy érzik, hogy egyedül nem boldogulnak, bátran, szégyenérzet nélkül merjék szakember segítségét kérni.

Nem veszem magamra amit és ahogy írtál, az életemet, a gondjaimat csakis én ismerem. Nekem kevés volt a család "megértése, segitése" Ugyanúgy elbagatelizálták, mint ahogy Te, ami abból állt, hogy ne foglalkozz vele. Amikor feladtam, ártatlan szemmel néztek, nem értették mi történt, miért történt. Véleményem szerint, aki csak kivülről látja, nem élte meg ezt a betegséget, bölcsebb, ha csendben marad.

Idővel a "szerek" mennyiségét fokozatosan csökkenteni lehet, el is lehet hagyni, de csakis az orvos felügyelete mellett. Rendszeres kontrollra pedig szükség van.

Felvetetted, hogy szüleink miért úszták meg, miért kerülte el őket a depresszió. Nem volt illő abban az időben erről beszélni, vagy szenvedett némán, vagy önmaga ellen fordult, aki orvoshoz ment, azt a környezete elkönyvelte hülyének. És ha elgondolkozol rajta, az a világ, az ő világuk még nem volt ennyire felgyorsulva, lassabban, nyugodtabban éltek, kevesebb TV-t néztek, nem volt még számitógép, ami jócskát rabolja az időt, többet beszélgettek, jobban figyeltek egymásra.

Teljesen igazad van! Nagyon köszönöm!, Ezért is nem rohannék orvoshoz!

Voltam már hasonló helyzetben,nehezen de kimásztam.Valahogy most is megteszem.

De kiváncsi lettem volna arra, hogy köztem és az orvos közt mi van még-de úgy látszik semmi-egyből orvos-ha lehet el kerülném

A barátnőm a mentálhigiénián dolgozik...

Olyan depresszáns NINCS ami ne okozna függőséget...nagy akaraterő árán hagyható el...ugy is CSAK fokozatosan.Ki ne találja már senki,hogy a Gyes-gyed alatt ,míg a gyermeked rád van bízva gyógyszer szedése mellett tudod csak ellátni!-És régen miért nem lettek a szülők "depisek?"A Ti szüleitek,a mi szüleink!!!

Ugyan már!!!Jó dolgotokban azt sem tudjátok mit kezdjetek magatokkal-tisztelet a kivételnek!

És ne tévesszétek össze írásomat,hozzászólásomat a KOMOLY PROBLÉMÁVAL küzdőkével!!!!Az más kategória.Ők valószínű életük végéig ezektől a szerektől fognak függni.Itt egy hölgyről volt szó,aki magára van hagyva a hétköznapjaiban 2 pici gyermekkel...és biztos,hogy utolsó lennék,aki azt tanácsolom neki:fordulj gyogyidokihoz,és szedjél be ezt meg azt!

Van,létezik más megoldás is!tájékozódjatok!

Ez így van. Ha súlyos a probléma, inkább írjanak gyógyszert, amivel tovább lehet élni az életet, mint begubózni.

A lányom pánikbetegségre kap jó erős szert. Ha nem kapná, nem tudna kilépni a lakásból. Értsd ez alatt, hogy már az ajtóban, nagy fájdalmat érezve lebénulna mindkét keze, és egészen addig tartana, míg vissza nem fordulna.

Vannak problémák, amikre nem megoldás, hogy NEM AKAROK GYÓGYSZERT SZEDNI! (Bocs, nem akartam kiabálni.) Van, amire muszáj!

Ne a beteg döntse el, hogy szüksége van-e rá, vagy sem! Egy normális doki úgysem írja fel, ha nem látja szükségesnek.

Nálam is besegit még az is, hogy nekem is kell menni dolgozni, kicsim két éves lesz decemberben, dehát erre gondolni sem merek, mert ettől már teljesen begolyózok.De tudat alatt ott van, viszont a felszinen teljesen más problémákat nevezek meg.

Azzal tisztában vagyok, hogy ezek az évek a legszebbek, ez nincs is terhemre, soha nem is volt.Én imádok itthon lenni!

De a sok egyedüllét, a párom hiánya,ő a megélhetésért küzd.

De azt gondolom a nem pihenés is keményen közrejátszik,

Csak vhogy birnám legyűrni a kellemetlen érzést.

Nem szeretném a pszichológust sem. Vmi házi gyógymódot szeretnék kipróbálni.