Mit mondjak 4 éves kislányomnak, ha úgy néz ki, válunk? (beszélgetés)
oszinten mond el neki,/persze nem erett ra,hogy sokat megertsen/s mond neki ha nagy lany less majd reszletesen elmondod neki.
Sziasztok!
Itt vagyok megint. És ki vagyok borulva. Az előbb volt itt a férjem. Az anyósom küldött a kislányomnak sütiket, meg a dédiék csokit, azt hozta el. Kérdeztem tőle, hogy gondolkodott-e azokon, amiket mondtam neki, a gyerekről, rólunk, stb. Teljesen kész van, annyira látszik rajta. És megint elbizonytalanított. Nem tudom mi a szart csináljak. Mondja meg valaki!!!! Tudom, ezt nekem kell eldönteni, de úgy érzem kevés vagyok hozzá. Fogalmam sincs, mit kezdjek vele. Képes lenne annyira megváltozni? Elég nagy sokk volt ez most neki? Vagy csak ideig-óráig menne a szekér normálisan, és aztán újra ugyanaz a nóta. Legszívesebben elbújnék valahová, és kisírnám magam. Ő ezt csinálja minden alkalommal előttem, de én előtte nagyon erős vagyok.
Sziasztok!
Jelentkezem! Megvagyunk, bár elég nehéz. Nem is a gyerkőccel, ő nagyon aranyos. Bár most szerencsés a helyzet, itt van messziről az imádott unokatesója, már hetek óta ezt várta. Úgyhogy nincs ideje gondolkodni. Az apjával elég nehéz.
Már csütörtökön felhívtam, hogy szombaton elviheti a kislányt. Elfúló hangon csak annyit mondott, hogy majd kérdezzem meg őt, hogy akarja-e látni. Aztán pénteken szóltam neki, hogy elviszem én. Erre ő, ahogy gondolod... Na neee
Végülis elvittem én, de a gyerek egész előtte este meg reggel is azt hajtogatta, hogy nem szeretem a Szilvi mamát, nem akarok odamenni. Végülis aztán mégis elmntünk, lemondtam a drága uramnak a kábetévét meg az internetet. Aztán irány a mama. Ott ő is elindult befelé utánuk, én meg mondtam neki, hogy ne menjen be beszéljünk, minekután előtte nap azt vágta a fejemhez, hogy soha nem halgattam meg őt. MOndomm neki, mondjad, hallgatlak. Most ő mit mondjon. "Mennyit kéreke a gyerekre" Ez volt az össz mondandója. Mondtam neki, hogy részemről ez most a legutolsó dolog, azt kérem, hogy foglalkozzon vele, szervezzen olyan programot, amiről tudja, hogy Anna is szereti. Ha csak a játszótérre is mennek ki. És ha vele van, akkor a gyerek ne az anyósékkal legyen. Jójó, a válasz. De szerintem semmit nem foglalkozott vele tegnap. Mondjuk ebben az anyóséknak is partnernek kellene lenni. De hihetetlenek. Most is, mintha mi se történt volna. Mikor Anna kiszaladt az apjához az udvarra, mondta amamának, hogy nyugodan maradjon ottbenn. Gondoltam legalább beszélek vele pár szót. Erre kiment a teraszra, onnan nézte a gyereket. Egyszerűen nem vesznek tudomást az egészről. Borzasztó.
Ja, és a párom közölte, hogy jobb ha tudom, ebben az évben ez lesz a 4. válás a fickó miatt. (Lásd 35. hozzászólásom). Azaz hogy ezzel lettem meggyanúsítva, mert állítólag a fickó félrészegen rólam mesél a kocsmában. De nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy lehet, hogy nem is az ő keze van a dologban. Mindegy a lényegen nem változtat.
Na hát ezen mondjuk majdnem elröhögtem magam. Komolyan elhiszi, hogy emiatt van az egész? Mintha semmi előzménye nem lettt volna a dolognak. Hihetetlen.
Köszi lányok!
Megerősítettetek abban, hogy jól tettem. Most elmegyek a Manóért az oviba, de majd estefelé, és a hétvégén jelentkezek, hogy mik a fejlemények. Szorítsatok nekem, hogy erős legyek. És még egyszer köszi mindent!
Én annyi hülyeséget csináltam volt, hogy zokogva könyörögtem miután elköltözött, hogy jöjjön visza annyira hiányzott, meg szerettem is, de ő hajthatatlan volt. Szörnyű volt az a Karácsony nélküle, aztán ahogy jött a mostani férjem mindent más szemszögből láttam. És képzeld összeházasodott azzal a nővel a válásunk után 1 héttel és akkor már váltak, amikor én férjhez mentem. Zokogva nézte az esküvői képeinket annyira megbánta, de hidd el, aki 1x megcsal és átvág megteszi még 1x.
Igazad van, és ha kívülről nézem magam, akkor egyértelműen ezt gondolom én is. Csak ezek a kettős érzések hullámzanak bennem. Ha ott van a közelemben, akkor a szívem kezd felülkerekedni, most hogy már reggel óta dolgozok, teljesen egyértelmű, hogy jól döntöttem. Sajnos még nem tudtam elhozni minden holminkat. Most azon töröm a fejem, hogy menjek oda ma, és pakoljak még, vagy inkább legyek a kicsit összezavarodott kislányommal. A szívem a második felé húz, pedig az elsőn is jó lenne már túl lenni.
Én tuti nem bíznék meg egy olyan emberben, aki ennyire átvert, nem tudnék sose hinni neki.
Igen nagyon szeretik egymást.
Hidd el neked is lesz új párod, aki megbecsül.Az én mostani férjem ugyanezt élte át a feleségétől, amit én a férjemtől, szóval tudjuk értékelni a másikat:o))
:-)
Örülök neki, hogy sikerült. És a gyerkőc is elfogadta az új párodat?
Igen 3 hónap múlva megismerkedtem a mostani párommal tavaly házasodtunk össze.
Így van. 2-3 éve nem az igazi az egész. Aztán februárban volt az első nagy balhé. Elindult otthonról és csak annyit szólt vissza "elmentem, elválok". Este mondtam neki, hogy ok, így lesz a legjobb. Aztán meggondolta magát, amit ki nem mondott, csak éreztette. És én leültem vele, megbeszéltük. Minden ok volt, rá egy hónapra kiderült a viszony. Aztán a nyáron volt megint cirkusz. Most ez az utolsó meg. El se hinnétek, mivel lettem meggyanúsítva. A szerető férjével kavarok...
Túl lehet élni,végig lehet csinálni ha nehéz is...nem lesz könnyű dolgod és jogos ha félsz tőle...de azt mondod próbáltátok már többször és nem ment...
Remélem az elkövetkezendő napokban kicsit letisztul minden és mindenki. Tudom, hogy ez hosszú folyamat lesz, és rettenetesen félek tőle :-(
pedig előbb utóbb muszáj lesz szerintem:(
Csak akkor akarok beszélni velük, ha ők szólnak, vagy kérdeznek. Vagy ha olyasmit hallok vissza. vagy álljak eléjük? nem tudnám megtenni :-(
Mond el majd te is a te verziód,ne csak az övét ismerjék...nálunk anyós velünk lakott miután a fia albiba ment ő még velem élt egy darabig:)aztán vitte magával az új kapcsolatába:)
De rendes vagy. Ő hazamehet az anyjáékhoz, minden ugyanabban a kisvároskában lakunk. És mivel az öccse is elköltözött otthonról szabad a régi szobájuk. Mosson rá csak az anyja. Jó a viszonyom az anyósomékkal, de nem tudom most mi lesz. Ők nem tudnak semmit a kis ügyekről. Ők azok a fajta, hogy dugjuk a fejünket a homokba, aztán majd szépen lassan megszűnik a probléma. Már látom, honnan örökölte a fiuk, hogy mindent olyan jól meg tudunk beszélni. Persze én is hibás vagyok, ez biztos. De azért majd kiváncsi leszek, hogy mit fognak gondolni, miért van az egész. Vagy mit mondd nekik a férjem.
Hasonló cipőben járunk akkor. Nálunk a legnagyobb probléma az volt, hogy nem beszélgettünk. Mert ő rögtön régi dolgokat hánytorgatott fel, és folyamatosan támadott. Most örülök, hogy ez alkalommal erős voltam. Igen, az anyagiak elég szar ügy. A lakás a férjemé, a kocsi a férjemé. Igaz a kocsit már a házasságunk alatt vettük, így közös vagyonnak számít, de az ő régi kocsija volt a kezdő részlet, és még fenn van vagy 1 millió hitel rajta. Hát törlessze csak. Én kétszer annyit keresek, mint ő, mondjuk valószínűleg ez sem használta a férfiúi büszkeségének, de nem azért tanultam, hogy aztán 3 műszakban dolgozzak egy gyárban. Nincs azzal sem semmi bajom, de ha egyszer van jobb lehetőségem. Én most anyuékhoz mentem. Az öcsémék elkezdték a felső szintet átalakítani, és ott akarnak maradni. Azaz előbb-utóbb engem kifizet a házból, és akkor veszek egy kis lakást. Ez a terv. Ez a része a dolognak most nem aggaszt annyira.
ja,én is sajnáltam hogy szegény egyedül abban a fránya albérletben felajánlottam hozza haza a szennyesét stb:)))ezen túl kell esni...
Szintén 4 éves a lányom,és a múltkor már úgy gondoltam,nem bírom tovább,és kiadom az útját...A nagy beszélgetésből persze nagy veszekedés lett,hiba volt...a gyerek meghallotta,hogy én elakarom küldeni aput,és a lábamat átölelve,zokogva kért,hogy apa hagy maradjon,ne menjen el,mert ő szereti az apucit.Gyűlöltem magam és a férjemet is,amiért ilyen helyzetbe hoztuk magunkat,de leginkább a kislányt.Úgy hogy abban maradtunk,kap egy utólsó esélyt,amit persze azóta már többször is ellőtt,mert a helyzet változatlan,de félek,hogy a kicsivel mit tegyek,nem érti,hogy apu akkor is szeretné őt,ha nem velünk lakna,aztán meg ott vannak a piszkos anyagiak is,szóval csendben hallgatok,és próbálom elfogadni az életet olyannak,amilyennek én alakítottam,még akkor is,ha ma már tudom,hogy tévedtem...
Remélem én is az leszek.
Csak attól félek kikészít teljesen a férjem. Most olyan sajnálatraméltó, hogy borzasztó. A hét elején olyan beteg volt, mint a csuda.. Az önsajnáltatás megy ezerrel. Én meg vevő vagyok rá :-(
Tiszta hülye vagyok, az eszemmel tudom, de a szívem...
ne máááár...ez hülyeség ettöl tartani.......én vagyok az ellenpélda:)
És mi történt azóta veled? Sikerült valami normális párkapcsolatot kialakítani?
Ettől is félek, hogy aztán majd nem lesz jobb semmi, egyedül fogok megöregedni.
Mi is próbálkoztunk 3 hónapig, de azt se hittem el, amit kérdezett onnantól, hogy kiderült a nőügy. Dec. 4.-én mentünk külön 2003-ban.Hasonló a szitu akkor, mint nálatok.
A helyzet hasonló nálunk is. Viszonya volt (?) az egyik kolléganőjével. És sajnos még mindig egy munkahelyen dolgoznak. Nagyon gáz volt a helyzet, a nő férje jött el hozzám, és mesélte el, mi folyik a hátam mögött. Persze rá utaló jelek voltak, amik akkor váltak világossá, de nem akartam elhinni, hogy ez pont velem történik meg. És még ezután is együtt maradtunk, mert ő megesküdött, hogy vége, és azért lett vége, mert rájött, hogy csak minket akar, és rendezni akarja az életünket.
De aztán ahhoz képest elég rövid ideig tartott a boldogságunk. És tudom, hogy most is ez lenne, ezért is döntöttem így. Bár a szívem valamelyest visszahúz, mert sajnálom. De sajnálatból maradjak együtt vele? Azt nem tudom, hogy szeretem-e. Nagyon sok szemétsége volt velem szemben.
A volt férjem megismerkedett egy nővel és viszonyuk volt majdnem 1/2 évig a hátam mögött. nem akartam a gyereknek elmondani, de mikor 1x hisztizett, mert rászóltam és azt mondta, hogy az apjához akar menni, mert őt jobban szereti, akkor felvilágosítottam, lehet azt mondjátok drasztikus, de teljesen megváltozott a gyerek és rájött, hogy azért én sokkal biztosabb pont vagyok az életében, mint az apja. Hozzáteszem, amiíg azzal a nővel élt addig voltak gondok, nem jött a gyerekért hetekig, nem vett neki soha semmit, nem adott időben gyerektartást..stb. De mióta elváltak gyökeresen megváltozott minden 2. hétvégén vele van 2 napot, akkor csak vele játszik, jönnek-mennek együtt és nagyon jó lett a kapcsolatunk.
Nagyon hasznos dolgokat írtál le nekem. ÉN is gondolkodtam, hogy talán újrakezdhetnénk majd egyszer. Bár a párom, mikor a megcsalásos dolog kiderült, akkor azt mondta, ha egyszer elmegyek, akkor többet ne menjek vissza. Hát ő tudja. Nem támadással kéne megoldani a problémákat. Ha visszagondolok arra, hogy miket művelt, azt mondom, nem vagyok normális, hogy még én sajnálom, és bizonytalan vagyok kettőnket illetően.
És miért váltatok, ha meg szabad kérdezni? Nálunk volt már megcsalás, hazudozás, nem beszélek veled, külön szobában alszok. Ezt nem hiszem, hogy így el kéne mondanom. nem tudom, mit mondjak neki.
További ajánlott fórumok: