Mit lehet tenni, ha "barátnőid" folyton kidumálnak nemcsak a hátad mögött, de előtted is? (beszélgetés)

Mostanában nem járnak valami gyakran, talán egy-másfél havonta egyszer. A beszélgetésünk óta megváltozott a helyzet: látom, hogy ügyelnek arra, hogy mit mondjanak, és mit ne. Minden kétértelmű megjegyzésükhöz hozzáteszik, hogy ne a rosszabbik értelmét nézzem a dolognak.

Azóta találtam magamnak egy nagyon kedves barátnőt, aki pár házzal lakik odébb tőlünk. Kisgyerek korom óta ismerem, együtt játszottunk, de most kiteljesedett a barátságunk.

Ő valóban az, akire bármikor számítani lehet.

Mindenkinek köszönöm a válaszokat!

Mivel babát várok, és néha elégé tombolnak a hormonjaim, jól pofon ba...ám az összeset.

Szóba sem állnék velük, nem alacsonyodnék le a szintjükre. Leépíteném őket, aztán csókolom...

Na, akkor most legalább nyugodt vagy és végre nem zavar tovább a kettőjük érdekes barátsága.

Ami a hátad mögötti kibeszélést illeti, ennek sajnos ki van téve bárki, akár barátok, akár munkatársak, vagy ismerősök az illetők.

Örülök, hogy ilyen kellemesen fejeztétek be és nem lett belőle nagy vita. :))))

Nos, múlt héten beszéltem velük.

Egyikőjük, mint ahogy lentebb is írtam, belátta hogy amit csináltak, az túlment bizonyos határokon. Ám a másikkal kb. 1 órát vitatkoztam, mire végül meguntam az egészet. Végülis ő is elnézést kért, bár nem értette, hogy "min húztam úgy fel magam".

Azt mondta, hogy neki nagyon nehéz természete van, és őt úgy kell elfogadni, amilyen, de felvilágosítottam, hogy a barátságnak valójában nem az a lényege, hogy minden sértést ráfogunk a hibáinkra, és elfogadtatjuk a másikkal...

Mondtam nekik, ha ezek után úgy érzik, hogy nem bírják visszafogni magukat, én ebben nem veszek részt, tudják merre van az ajtó és felejtsenek el. Láttam az arcukon, hogy teljesen le vannak döbbenve, de én örültem, hogy végre tiszta vizet önthettem a pohárba.

Elhatározták, hogy odafigyelnek a mondandójuk stílusára, mert elmondásuk szerint nekik sokat jelent ez a barátság. Hát majd meglátjuk mi lesz belőle, bár azóta már találkoztunk egyszer-kétszer, és olyanok voltak, mint régen. Ám természetesen egyáltalán nem zárom ki annak a lehetőségét sem, hogy a hátam mögött ugyanúgy kibeszélnek...

Csak ugye, amiről az ember nem tud, az nem fáj...

Hmm, hát elszalasztottam a mai napot, mert úgy döntöttem, nem tetoválok... Elbeszélgettem az időt a szomszédokkal, tehát kimaradt a nagy helyreigazítás.

Talán majd holnap.

Nem azért, mert tartok kettőjüktől, igazából már nem is nagyon érdekel, hogy mit kínlódnak rólam össze. Csak egyszerűen nem volt kedvem se tetoválni, se velük értetlenkedni.

;)

De ha történik valami, megírom! Ígérem! :)

Párom is ezt mondta, hogy legalább az egyikben volt annyi szar, hogy bocsánatot kért. Bár még mindig nem értem, hogy mire ment ki ez az egész. Mindegy, ma megtudom, mert ma jönnek.

Amúgy már biztosan kidumálták ketten a tegnapi telefonbeszélgetést, úgyhogy már alig várom, hogy délután legyen!

Nem is, mert még előtted van a nehezebbik része a társaságnak, a nagyobb szájú:)

Ha őrajta is túl vagy, akkor legalább megtudod, ki az igazi barátod és ki nem.

Én nagyon remélem, hogy igen és drukkolok is hozzá. :)

Sok sikert a kinti munkához, de remélem azért a hoxával nem szakítod meg a kapcsolatot és tudni fogunk rólatok :)

Nem gondoltam hogy ilyen hamar, sor kerül a beszélgetésre, de ma megtörtént. Egyikőjükkel tudtam beszélni, ő az, akivel egyébként nem sok gond van és akit jobban kedvelek.

Tegnap amúgy volt itt magában, és hozott három cserép virágot nekem. Ma telefonon elmondtam neki, hogy a viselkedésük már nem igazán barátokhoz illik. Igazat adott, és elmondta, hogy tegnap bocsánatot kérni jött, mert úgy érezte, hogy túllőttek a célon a szombati viselkedésükkel. Erre mondtam neki, hogy már pár hete túllőnek a célon... Belátta, hogy nem így kellene viselkedniük velem szemben, de egyébként valamelyik nap még fogunk találkozni, és azt hiszem részemről még nincs lezárva a téma...

Nem fedi a barátnő fogalmát.

És ne csak azt nézd,h mit mondott, hanem azt is,h ki mondta. Minden embernek megfelelni úgysem tudsz és már miért is kellene?

Nem igazán hiszem, hogy lenne közöttünk rendes kapcsolat már. Neki a férjével együtt az az álláspontja, hogy az ember a pénztől lesz értékes. Most nem állok úgy anyagilag, hogy emiatt felnéznének rám, ha meg majd úgy állok, nem szeretném, hogy emiatt fogadjanak el. (Ki akarunk költözni külföldre a barátommal, mivel itt nincs nagy perspektíva a megélhetéshez, tisztelet a kivételnek.)

Volt egy szép eset, amikor segítettem nekik, mert vendégeket vártak. Takarítottam, főztem, stb. Ki sem tudtam jönni a konyhából, egész vendégség alatt. Be sem mutatott senkinek. Mikor végeztem a mosogatással, és leültem közéjük, meglepődtek a vendégek, mert azt hitték, a bejárónő vagyok.

Elvileg azért is mentem, h gyakoroljak náluk a jogsihoz, az autójukon, de erre nem került sor, másnap gyorsan hazahoztak, mert ajándékot kellett venni a tesóm férje egyik rokonának.

No problem, lesz ez még másképp :)

Biztos, hogy Ők a "barátok"?????

A BARÁT szó mást jelent, nekem....

Nekem sajnos igazi testvérem nincs, csak egy unokanővérem, akivel igen testvéri érzéssel vagyunk egymás iránt.

De szerintem pont az a jó, hogy ennyire különbözőek vagytok, mert gondolj bele, ha már akkor tudnád, mire gondol, még mielőtt kinyitná a száját, Kész unalom lenne :(

Így viszont szereted, mert a testvéred és előbb-utóbb úgy is összejöttök, ha majd végre elismeri, nem csak fiatalabb vagy, hanem vagy annyira esze is.

Igen, én sem értem, ezért általában itt meg is szokott rekedni a beszélgetésünk, mert nem tudok mit reagálni, veszekedni meg nem akarok.

Kár, hogy annak ellenére, hogy testvérek vagyunk, ennyire különbözünk.

Én nem értem, miért vágják az emberek a másik fejhez, hogy túl érzékeny, ha tudják, igaza van, vagy hasonló????

A túlérzékenység nem bűn!

Igen, mindenben igazad van;)

Igyekszem is így tenni, hátha megérti, mert megbeszélni nem lehet vele semmit, mert azt mondja, túl érzékeny vagyok.