Mit lehet tenni egy olyan depressziós felnőttel, aki nem kér segítséget? (beszélgetés)

Szerencséjére örökölt lakásban lakik. Rezsije nem magas, ki tudom segíteni. Kérdéses medig bírom. Főként szellemileg, noha nálam sem terem csak úgy meg a pénz.

Ezért örülnék neki ha kapna rendes segítséget. Én sajnos nem tudok mellette lenni egész nap, van családom és munkám.

Pontosan ugyanezért voltam én is ekkora marha.

Rengeteg tévhit él az emberek fejében a depresszióval kapcsolatban, köszönhetően annak, hogy a sok önsajnáltató ember mindenhol nyíg és depressziósnak vallja magát, majd, ha jobb sorsa lesz, akkor büszkén vállalja, hogy hogyan "küzdötte le".

Miközben a valódi betegek nem kérnek/kapnak segítséget a környezettől az óriási bűntudatuk miatt.

Amikor valaki gyógyszert szed, szerintem az a "legkisebb" baja, hogy "szar a kedve". Nyilván ezért is kell az orvos, mert ő ért hozzá, de biztosan nagyobb eséllyel fog helyes diagnózist felállítani, mint mi magunk.

Alvászavar, memóriazavar, étvágytalanság... ezek is mind tünetek, és nyilván nem arra gondolok, hogy vki forgolódik, vagy 3 buci helyett csak 1-et eszik reggelire...

Elég furcsa hozzáállás az, amikor elítélik azt, hogy valaki betegként gyógyszert szed.

Elképzelhető, hogy rá is lehet szokni, de még mindig sokkal jobb mint szenvedni, netán belehalni a depresszióba.

Fiatal? Hány évet dolgozott és milyen területen?

Mivel tölti a napjait?

szexfüggőség,"

Depis és szexfüggő? Ne izéjj már!

Arrol hogy miért depis,mi az oka, szó sem esett. Feltételezem nem a munkanélküliségétöl

Akármi munka mindenhol van, legfeljebb feketemunka

A munkával, pénzkereséssel esetleg lehet, hogy lehetne motiválni, bár ebben a helyzetben, megértem, hogy nehéz.

Az is beválhat, ha van bennetek ilyesmire hajlandóság, hogy lefoglaljátok és feladatot adtok neki. Aztán, ha picit jobban van bepróbálkozni az orvossal, pszichológussal, hogy alapvetően ez az ő problémája és ezt neki kell tudnia kezelni.

Március végén vesztette el a munkáját és azóta van ennyire rossz állapotban. Előtte is voltak egyéb jelek, amik szerintem depresszióra utaltak. (Fásultság, elzárkózás, hirtelen fogyás) De kötelezettségeinek eddig eleget tett.

A számláit én fizetem. Néha adok neki költőpénzt. Beszélgetni nehéz vele, elzárkózik.

Jónak tartom a gondolatot, de a túl sok látogatás azért, hogy a "lelkére beszélni", egy idő után esetleg berág és még inkább bezárkózik.

Valahogy úgy kellene igazítani a szót, hogy: légy szives segíts nekem ebben-abban, gyere velem, mert egyedül nem tudom megcsinálni, a te véleményedben bízok, nézzük meg ezt-azt közösen, tanácsodat kérem, melyiket vegyem, .... valami hasonló dolgokat kérni tőle, amivel egyáltalán el lehet érni azt, hogy kimozduljon otthonról.

Az is probléma szerintem, hogy a betegeket borzasztó nehéz motiválni, hatalmas kapacitást igényel.

Akinél van 1 támogató család, meg van lehetősége dokihoz/pszichológushoz járni szerencsésebb, de sokszor ez is csak a "fenntartásra" elég.

Meg mellette persze mindenkinek élni kell a saját életét.

A hitet és az alázatot sztem érdemes erősíteni bennük. Vmi motivációt kell találni a mindennapokban, feladatot, ha az, hogy reggel 6-kor kelni kell a macskához és etetni. Az már tökéletes pl.

Mindig van jobb, és van, hogy az is nagyon jó, ha már nem rosszabb! :)

Ezt képletesen értettem.

Ez olyan mint amikor a kövér ágyhozkötöttet csak etetnek és etetnek és etetnek, addig míg halálra nem etetik.

Minek dolgozna, hogy dugdossák neki a pénzt. Hülye lenne, jó ez így is.

Egyébként ilyen embert szinte lehetetlen kirángatni ebből, ha ő maga nem akarja.

Sajnos ezt a tapasztalat az ismeretségi körben, anyósom is küzd, de igazán nem történik semmi.

A volt kolleganőm volt férje alkesz, 1,5 év elvonó, magán házban, de nincs utógondozás, 3 hónap után újra alkesz. Érintett kolleganő is bogyókon él, orvos csak felírja és mehetsz.

Belő körben kérdeztem kit ajánlanának, de érdemben nem tudtak senkit mondani, aki jó lenne.

Vagy egy másik opció, hogy elfogadod, hogy lehetséges, hogy neki ez így "jó", vagy mindenesetre nem elég szar, és nem véletlenül nem változtat.

Borzasztó nehéz lehet, pláne a kistesó iránt szerintem mindig van 1 extra felelősségérzete a nagyobbnak.

Ahogy mondani szokás, néha az a legnagyobb segítség, ha nem segítünk.

Vannak emberek, akiknek nagyon nehéz kérni és mivel nem tudnak a saját elvárásaiknak, az önfenntartásuknak sem eleget tenni így élhetetlennek, feleslegesnek gondolják magukat. Lemondanak magukról.

Az arrogancia nem neked szól, hanem saját magának. Saját magára dühös.

Ha pénzt nem akarsz neki adni, akkor szedd össze a csekkjeit, fizesd be! Ezzel is sokat segítesz rajta.

Látogasd, amilyen gyakran tudod, vigyél főtt ételt, takaríts ki nála, mosd ki a ruháit. Törődj vele!

Szó nélkül! Ne akarj mindenáron útmutatást adni, csak ha kéri, ha ő kezdeményezi. És akkor se légy kioktató, ne példálózz másokkal!

Ennyit tudsz tenni az öcsédért - szerintem.

Sajnos elég arrogáns is.

Egyszer péksütiket vittem neki és közé dugtam pénzt. 20.000 Ft-ot.

Szóltam, neki, hogy viszek rágcsálni valót, a pénzről nem szóltam. Elküldött melegebb éghajlatra, amiért nem a kedvencét vittem. Később, mikor nyilvánvaló lett számára, hogy vinnék pénzt is, már kérte, hogy menjek.

Azóta kevésbé szívesen adok neki. Az öcsémről van szó.

Sajnos a beleegyezése nélkül semmilyen orvosi segítséget nem tudok neki adni. Vagy tévedek?

Ezért is írtam, hogy gyakran kell látogatni, beszélgetni vele (nem feltétlenül belecsapni a lecsóba és kioktatni, hogy hogyan kéne élnie), gondoskodni róla.

Ez az állapot szerintem időleges és ha látja, hogy van aki számít rá, van aki törődik vele, nem mond le róla, akkor maga fog megnyílni és keresni a megoldásokat.

Köszönöm a hozzászólásod.

Egy pszichiátriai gondozó munkatársa

Munkanélküli és otthon ül a 4 fal között maga mellé zuhanva.

A sült galamb nem fog becsöngetni hozzá, hogy itt vagyok!

Ki kell menni az emberek közé, mert a lehetőségeket ott lehet megtalálni.

Ezt kell valahogy megértetni vele, és rávenni arra, hogy kimozduljon, emberekkel beszélgessen, elterelődik a gondolata. Majd akkor fog változni, ha nem állandóan azon rágódik, ami jelenleg a legnehezebben megoldható probléma.