Mit kellene csináljak nő létemre? (beszélgetés)

Attól, mert azt várod, hogy meghódítsanak, nem kell adni a nehezen megkaphatót. Főleg nem elutasításokkal jutalmazni a közeledést. Ha én férfi volnék, nem kopogtatnék ott, ahol már az orromra csukták az ajtót.

Amíg nem próbálod ki, addig nem derül ki, hogy mi lehet egy kapcsolatból. Biztosítékot senkitől sem fogsz kapni, hogy akár ez, akár egy másik kapcsolat komolyra fordul.

A leírtak alapján felejtsd el!

Azt írod, hogy csip-csup dolgokon megsértődik, ha te jelezed neki hogy fontos számodra, akkor azzal reagálja le, hogy persze, hagyjuk már.

Óvodában vagytok? Ha érett, felnőtt párkapcsolatra vágysz, akkor keress hozzá egy érett, felnőtt férfit, ne egy kisgyereket.

"Említette azt is, hogy vonzódik hozzám szexuálisan, de állítása szerint annyiszor elutasítottam, hogy ő már nem közeledik,"

Szerinted kapcsolatot akar? Vagy inkább csak jól érezni magát? Egyébként nem mindegy? Felnőtt ember vagy. Ha vonzó, kapd el egy fordulóra, aztán majd lesz belőle valami. Vagy egy kapcsolat, vagy egy jól sikerült délután. De egyetlen pasitól se várj elköteleződést egy, két találkozó után.

Nem értem, mi a problémád. Napnál világosabb jelzést kaptál, és itt tanakodsz? Ha kell neked, nyiss feléje. Ha nem, felejtsd el.

Csak azt ne mondd, hogy "nem tudom, mit csináljak".

Ha befejezed a játszmázást, nem taktikai lépésekben gondolkodsz, talán még boldog is lehetsz!

A boldogság nem fog a szádba repülni, tenni kell érte. Mindig tenni kell érte.

Tiszteld úgy, ahogy te is elvárnád tőle!

Valamiért mindig azt akartam, hogy engem hódítson meg egy férfi, de látom, hogy nem igazán működik ez mindenkinél.

Van egy férfi, akivel másfél éve találkoztunk párszor, majd abbamaradt a dolog. Azóta is rengetegszer beszélgetünk. Ő azt mondja, hogy kedvel, szeret velem beszélni, számára nem nyűg, ha keresem őt. Említette azt is, hogy vonzódik hozzám szexuálisan, de állítása szerint annyiszor elutasítottam, hogy ő már nem közeledik, említett pár dolgot, hogy mennyire rosszul esett neki ez meg az, de őszinte leszek, én nem gondoltam arra, hogy ennyire megbántam őt ilyen apró dolgokkal. Egyértelmű, hogy nekem kell lépni, mert ő nem fog. Ha említem neki, hogy fontos számomra, akkor az a válasza, hogy persze, hagyjuk már…

Az igazság az, hogy szívesen lépnék én felé, de nem tudom, hogy dacból kikosarazna, plusz azt se tudom, hogy elfogadna barátnőjeként vagy inkább csak jól akarná érezni magát velem…