Mit gondoltok az öngyilkosságról? Miért elítélendő? (beszélgetés)
Úristen! Ennek már 5 éve! Nem gondoltál még rá, hogy segítséget kérj? Valakivel, akiben megbízol, beszélned kellene.
Ilyenkor már nincs belátásban az illető. Szerintem az öngyilkos embernek már tiszta tudata. Amikor minden borul, akkor követi el ezt. Amikor semmi menekvés nincs már számára.
Nem itélem el, valahol olvastam, hogy az öngyilkos jelölt nem meghalni akar, hanem nem akar élni.
Mar 2016 ota kuzdok ongyilkos gondolatokkal.
Nem is értem a fórumnyitó kérdését egyébként. Eleve úgy áll hozzá, hogy elítélendő dolog az öngyilkosság? Mi az, hogy MIÉRT elítélendő?
Akinek a családjában nem történt öngyilkosság, az lehet elítéli. De ha a saját édesanyád/édesapád az áldozat, nem így gondolkozol. (Személyeskedés és rosszindulat nélkül írom)
Szerintem nagy bátorság kell az öngyilkossághoz.Én nem merném megtenni.
Számomra nem elítendő, igenis elég nagy bátorság és kilátástalanság érzése, kombinációja az öngyilkosság. Mióta az eszemet tudom, mindig félve gondoltam magára a halálra (talán inkább a tudatvesztés miatt, nem a fizikális jelenlét miatt).
Édesanyám 35 évesen lett öngyilkos, a lehető legbombabiztosabb módszert választotta (akasztás), szerencsére nem én találtam rá. Én akkor 16 éves voltam. 14. éve nincs már velem.
Sajnos az élete nem volt örömteli, akkor sem, amikor én lettem neki. Sok élettárs, albérletről albérletbe járkálás, fizikai bántalmazások sorozata után már nem bírta a terhet, sokat ivott, illetve ezek mellett volt pár öngyilkossági kísérlete. Eközben én,- mint akkori kisgyerek támogattam (már ahogy egy gyerek egyáltalán tudja).
A gyerekkoromat mondhatni a mai napig heverem, elég nagy hatással tud lenni az ember későbbi életére ezek a traumák, pláne ha feldolgozatlanok, elfogadhatatlanok... És emellett tehetetlenek vagyunk már.
Számomra nem elítendő, igenis elég nagy bátorság és kilátástalanság érzése, kombinációja az öngyilkosság. Mióta az eszemet tudom, mindig félve gondoltam magára a halálra (talán a tudatvesztés miatt, nem a fizikális jelenlét miatt). Édesanyám 35 évesen lett öngyilkos, a lehető legbombabiztosabb módszert választotta.
Szituáció.
Van egy fiad/lányod és megöli magát.
Utánna jön valaki például egy hozzád hasonló ítélőszék és egy gyenge jellemtelen semmirekellőnek mondod.
Gondolkozz. Ne legyél agyhalott.
Nem ítélem el beteg pszichéjű, kilátástalan, számára megoldhatatlan helyzetben lévő ember döntését. A végrehajtáshoz mérhetetlen elkeseredettség/bátorság kell.
Azt a társadalmat ítélem el, amelyik ilyen emberek tömkelegét termeli.
Vissza olvasva, nagyon eltérő a vélemény az elindított témáról. Természetes is, mivel nem vagyunk egyformák. Úgy gondolom akik nem voltak rossz helyzetbe nem is érthetik meg ezeknek az embereknek a gondolatait, döntéseit. De véleményem szerint akik ezt a döntést meghozták, gondolkodnak rajta, annak már korábban voltak előjelei. A kornyezetének ezek az emberek jelzik is a bajt,gondot valamilyen formában. De sajnos nem figyelnek rá. Ami neki nagy gondot, problémát jelent az másnak kicsiny dolog, jelentéktelen, ezért sem gondolhatják, hogy nagy a baj. Nem figyelünk egymásra, azt gondolják, csak egy hisztis ember gondolatai, ha még ki is fejti, elpanaszolja. Én sem gondolnám ezt elmezavarnak, aki ezt megteszi, ezek a gondolatok foglalkoztatják, az már rég foglalkozik a gondolattal, hisz ez a probléma rég ott motoszkál a fejében. Szerintem kér, kért segítséget első körben, de mint említettem nem figyel rá senki. Legyintenek rá csak. És ez a közömbösség teszi rá a pontot, hogy akkor tényleg meg kell tennem, hisz senkit nem érdekel az én problémám, ez csak neki probléma. De egyedül viszont ő kevés a megoldásra. Egyedül marad.... és nem lát más lehetőséget...
sajnos,érintett vagyok a témában,az egyik rokonunk már háromszor akart gyógyszerrel öngyilkos lenni,pedig mindenki tudhatná,akit időben megtalálnak kimossák a gyomrát.állítólag az apja molesztálta az anyja halála után.az öcsém olyat választott,ahonnét nincs visszaút.de a gyógyszerésznő férje is,aki kiment az erdőbe.egy hónapra rá találták meg.a nagyapám testvére szintén így vetett véget az életének.idős nő volt.és nem pillanatnyi elmezavar,hanem jól átgondolt dolog.
Sajnos nekem is öngyilkos lett egy rokonom. Igaz, messze lakott, de hébe-hóba találkoztunk. Kiderült, nagyon tudatosan készült rá, annak ellenére, hogy pszichiátriai betegsége volt, és bentfekvős osztályon is kezelték. Tutira ment, másodjára sikerült neki. Végig gondolva az életét, eléggé ment a környezetében, családjában egyfajta terror. Ő meg nagyon érzékeny ember volt, mindig alkalmazkodott másokhoz.
Én úgy gondolom ,hogy öngyilkosságot nem jószántából követ el az ember...annak komoly oka van,és azt legtöbbször az tudja ,aki ezt meg is tudja csinálni...
Ráadásul az orvosok azt mondják ,hogy ha labilis idegrendszerű valaki,akkor nem is sok kell hozzá,csak egy pillanatnyi elmezavar....
Tapasztalatból írom,mert sajnos a férjem családjában is előfordult ilyen...
hidd el, teljesen tiszta,legalábbis soknak.és az sem jó,sem a gyereknek,sem másnak,ha ilyennel él.mikor megírta a búcsúlevelét,nem akart tovább élni.és hol kezelnék,a belgyógyászaton?és sokan megsiratják,de meg is könnyebbülnek.én már csak tudom.
Valóban gondok vannak vele pszichikailag, de ezek miért alakultak ki, vagy jöttek felszínre...mindennek az okát kell nézni, a következmény az maga az eredmény, amihez sok minden vezetett.
Egyetértek. Egy hosszú folyamat vezet el addig, és vannak jelek. Meggyőződésem, ha valaki szerető családban nő fel, akkor a felmerülő problémákat is megfelelően tudja kezelni, kellő önbizalommal. Az öngyilkosoknál valahol mindig gond van a környezetükben is, vagy volt. Én egyáltalán nem ítélem el, ha valaki ilyet tesz, inkább a környezetének kellene elgondolkozni egy s máson.
Nem tudom, mire gondolsz. Ezer éves név.
Gondolom, ezen megfontolásból választottad a witch nevet? :D :D :D
Egyáltalán nem elítélendő. Viszont végtelenül szomorú, ha valaki odáig eljut, hogy nem lát más kiutat.
Az egyik ismerősömet elhagyta a felesége és a fejébe vette, hogy öngyilkos lesz. Átjött hozzám és kesergett, hogy megöli magát, egy idő után már folyamatosan sírt. Közben borozgattunk, de egy idő után elfogyott az anyag. Mondtam neki, hogy nála van pince a ház alatt és ott mindig van bor, menjünk át és igyuk le magunkat, hátha az segít neki felejteni. Noh átmentünk, iszogattunk, ő siratta a múltat, jelent, jövőt..., aztán mondta, hogy menjünk át a presszóba, mert ott mást is ihatunk. Noh hát átmentünk, ittunk tovább, beraktam neki a zenegépbe a "A Füredi Anna-bálon"-t, nah erre újból szétakadt a rendszer, megint sírt hangosan...Noh aztán folytköv kocsma után kocsma, aztán végül hazaértünk reggelre...Komám bealudt, az én fejemben meg cimbalmoztak az ördögök, két napig xarul voltam. A részemről ennyi volt, ha öngyilkos akar valaki lenni, adok neki kötelet...Pár hónap múlva a kertjében infarktust kapott és meghalt...
Nahát, ha nem írod le hülyén halok meg. Még jó, hogy vannak ilyen okostojások.
Attól, mert én beszélek japánul 2018-ban, nem biztos, hogy te szintén beszélsz, ha 2018 van, ha nem. あなたは理解していますか？
Egyértelmű. És nem véletlen, hogy a sikertelen öngyilkosságot elkövetőket a kórházakban a pszichiátrián kezelik.
Aki odáig eljut, az egyáltalán nem gondolkodik azon, hogy az itthagyottak majd mit éreznek, hogyan fognak élni, boldogulni nélküle. Nem hiszem, hogy akkor, abban a percben tiszta az elméjük. Úgy gondolom, valami teljesen más világban élnek, léteznek akkor.
További ajánlott fórumok: