Mit gondoltak egy olyan nőről, aki nem szeretne gyermeket? (beszélgetős fórum)

Ettől megyek a falnak leginkább: hát te tudod, de lehet, megbánod majd, és akkor már késő lesz...

Mi a f*sz?!

Ez annyira fel tud dühíteni. Mégis, mi lenne akkor a jó lépés? Vállaljak gyereket, bár most egyáltalán nem akarok, de mégis vállaljam, arra az esetre, ha 40-45 éves koromban esetleg megbánnám, hogy nem szültem 30 évesen?

És mi van, ha azt bánom meg, hogy gyereket vállaltam? Persze, szeretném, imádnám, mindent megtennék érte, de közben folyamatosan hiányozna a szabadságom, a függetlenségem - ez jó lenne a gyereknek? Játsszak egy ember életével, mert "lehet, hogy később megbánom"?

Hát nem.

Felelősséggel tartozom a gyerekemért. Ezért nem vállalok gyereket addig, amíg úgy nem érzem, hogy 100%-osan akarom, a párommal együtt.

A környezetemben mindenhol úgy látom, hogy a gyereknevelés nagyon nehéz, és onnan kezdve, hogy a gyerek megszületett, jó esetben a szülők életének a központjává válik. Nem hiszem, hogy jó ötlet ezt úgy vállalni, hogy igazából az ember (még) nem akarja, csak mindenesetre bevállalja.

A másik: ki fogja rád nyitni az ajtót, ha öreg leszel. Azért vállaljak gyereket, hogy legyen egy gondozóm időskoromban? Nem. A gyereket önmagáért vállalnám. Hogy boldog legyen, élje az életét, legyen jó ember. Nem az én társaságom, szolgám, gondozóm, biztosítékom az öreg éveimre.

Amit rólam emiatt legtöbbször mondanak/gondolnak:

- "Lehet megbánod!" - Lehet van aki megbánja, de van aki nem. És ha igen az az én bajom lesz, minek ezzel rémisztgetni? Sosem tettem, de visszafordíthatnám és megkérdezhetném a terhes ismerősömtől, hogy te nem félsz, hogy megbánod hogy gyereket vállalsz??? De nem teszem mert nem vagyok bunkó.

- "Ki fog neked egy pohár vizet vinni ha idős leszel?" - Mi rá a garancia, hogy ha szülök akkor a gyerekem megteszi majd? Sok idős van egyedül: gyerekek külföldön, vagy csak másik városba de rá se néznek, ne adj isten a gyermekük előttük távozott a földről. Azért gyereket vállalni hogy legyen ki gondoskodjon rólam, nettó önzőség.

- "Önző vagy!" - szerintem meg az az önzőség amit az előbb írtam.

- "A gyerek a legnagyobb boldogság az életben nem maradhatsz le erről!" - Kinek mi a legnagyobb boldogság? és ha nekem nem ez? Tudtommal nem vagyunk egyformák:) Ha így lenne, nem lenne olyan nő aki elhagyja a gyerekét.

- "Nincs értelme az életednek ha nincs gyereked." - Nem tudtam, hogy megtalálták tudósok az élet értelmét, erről lemaradtam:)

Tudnám folytatni a felsorolást, miket vágtak már a fejemhez. :)

Tök jó azt látni, hogy itt szinte mindenki ennyire normálisan áll a témához. :) Én 30 éves vagyok, 5 éve megtaláltam a számomra igazit és egyikünk sem szeretne gyereket. Teljes egyetértés van köztünk ebben, már az első randin feljött a téma és egymástól függetlenül ugyanazt szerettük volna felhozni :)

Mégis, úton útfélen, családról nem is beszélve szó szerint tömik a fejünket, és folyamatosan kérdezgetnek, mikor jön a gyerek. Ha esetleg babalátogatóba megyünk és még a kezembe is kerül a gyerek/játszok vele, na akkor aztán pláne kapjuk, "olyan jól áll a kezedbe", "nekem mikor adtok ilyen kis unokát" stb. stb. stb..

Tök jó lenne ha olyan lenne mindenki mint ti és nem szólnának bele ahogy én se szólok be senkinek aki 1-2-3-4-5 gyereket szül..

Nagymama 73 évesen halt meg, a saját ágyában, otthon. Előtte pár évig gyengélkedett, fel sem merült, hogy ne ápoltuk volna, igaz, akkor több generáció lakott együtt, valaki mindig otthon tudott lenni.

Anyu ápolása már nehezebb volt, mai napig hálával gondolok a munkahelyemre, munkatársaimra, hogy lehetővé tették az otthonápolást. Ő sem volt kórházban egyáltalán. Viszonylag gyors lefolyású betegsége volt, fél év alatt elvitte.

Nem tudhatjuk, hogy velünk mi lesz, hogyan, mennyi ideig. Gyerekünk biztosan ellenezné, ami mi tervezünk, márpedig bele kell egyeznie. Ő 300 km-re lakik, dolgozik, kemény munkával épített egy karriert, ami által kijelenthetem, ismert ember lett. Ez ő életpályája, a miénk meg a miénk. Segítjük egymást, ő azzal tud segíteni, hogy fogadja el, amit kérünk.

MI nem szeretnénk gyerekünktől elszakadni, öregek otthonába vonulni, a szülői példa is azt mutatta, hogy nagyszüleim, szüleim mi is ugyanaban a városban élünk, és szükség esetén kéznél voltunk, külön de egymáshoz közeleső lakásan.

Nem adta fel senki a hivatását, de a nagyszülők szülők sem voltak igazán betegesek v rászorultak,pláne nem tehetetlenek, pedig 90 év körűl éltek

Ezért irtam amit irtam, mert ismerőseink is ilyen értékrend szerint élnek, nem űzik szoc otthonba a felmenőiket. De ahány ház, annyi szokás, mindednki úgy és ott él, ahol vagy ahogy akar.

.

Megertem hogy nagy tavolsaggal nem egyszeru en is messze kerultrm a csaladomtol.

Tovabbi jo egeszseget kivanok !! 🙂

Annak azért örülnénk, ha lakóhelyéhez viszonylag közelebb lennénk, legalább havonta-kéthavonta néha meglátogatna, nem veszítenénk el egymást végleg. De napi szintű gondozást, semmi esetre sem. Ha már úgysem tudunk csinálni semmit, közlekedni, akkor kit érdekel, hol fekszünk egy lakásban?

Férjem nyugdíjas, én még nem, tehát kb. 10-15 éven belül valamerre lépnünk kell.

Ez nagyon szep hozzaallas. Az en anyam elvarna tolem hogy ha odakerul a sor akkot az eletemet, egeszsegem felaldozzam es ot apoljam, furdessem, a pelenkajat csereljem. En 40 kilo vagyok, o 100 kilo. Mikor mondtam neki hogy fizikailag ez keptelenseg azt mondta hogy mindent meg tudunk csinalni csak akarni kell...

Jo latni hogy nem mindenki gondolkozik igy. Bar mi meg messze vagyunk ettol a kortol de mar megbeszeltuk a ferjemmel hogy soha nem leszunk a gyerekunk terhere, megyunk szocialis otthonba vagy akar a hid ala ha nem lesz mas.

Nekem van gyerekem, de nem szeretnék a terhére lenni.

Mi itthon megbeszéltük, hogy bármilyen szoc. otthonba bevonulunk, ha tehetetlenné válunk. Csak annyit kérünk tőle, hogy ezt intézze el :) Semmi esetre nem várnám, hogy csapot-papot, munkáját otthagyva jöjjön haza, fenekünket törölgetni.

Eladhatja ezt a lakást, mert neki van sajátja, nincsen rá szüksége, a kapott pénzből valahová fizessen be bennünket, adminisztratív feladata lenne csak.

Igaz...de ha valaki csak a rosszat,a kellemetlent akarja látni? Hidd el ..tudja,szerintem.De ,mint általában minden,többnyire a saját döntésünk,kivétel azok akiknek nem jön össze,bárhogy is szeretné.

Mindenki ismeri azt a mondást ,miszerint egy nő két dologért mindenre képes:1.hogy legyen gyereke 2.hogy ne legyen gyereke.

Nem bántom őket, ő döntésük.

Nem is gondolok róluk semmit.