Minisorozat a jógáról 1. rész

A jóga tradicionálisan Isten elérésének az útja, mely persze többféle is lehet. Meglepő módon az ászanák és a légzőgyakorlatok, melyek a mai jógaórák kitöltői, egyetlen jógairányzatnak, az astánga, azaz nyolcfokú jóga elemei, számos más „lépcsőfok” mellett. Ebben a rendszerben kevés szó esik a célról, inkább irányelveket, segítséget nyújt a jóga gyakorlóinak. A nyolc lépcsőfoka egymás mellett is gyakorolható, de csak, ha már mindet a tökéletes szintre fejlesztettük – úgy érhetjük el a tökéletességet, felszabadulást az anyagi világból, ahol a karma és a reinkarnáció örök körforgásában őrlődünk. A Patandzsali által írt Jóga-szútra a következő fokokat sorolja elénk:

Az erkölcsi fegyelemmel kapcsolatos irányelvek: erőszak-nélküliség, tartózkodás a hazugságtól, a lopástól, az anyagi gyűjtögetéstől és a szexuális önkontroll.

A magatartásra vonatkozó szabályok: tisztaság, elégedettség, lemondás, az önvaló a Védákon keresztül való tanulmányozása és a tettek és akarat alárendelése Isten akaratának.

Ezek után következnek az ülő és egyéb testhelyzetek, a légzés szabályozása, az érzékek visszavonása és befelé irányítása, koncentráció, meditáció és végül a teljes lelki elmerülés.

A végén létrejövő lelki elmerülés során a jógi lelke összekapcsolódik a Legfelsőbb Lélekkel, de a saját egyénisége nem oldódik fel szükségszerűen, csupán ha erre törekszik.

Az ezt a jógatípust követő jógik az elvonulásra, az anyagi világtól való elszakadásra törekszenek, de áldásos hatásait már az ászanák és légzőgyakorlatok rendszeres gyakorlásával is megismerhetjük. A jóga csodája számomra épp abban áll, hogy egy olyan ember is, aki csak mozgásformaként választja, könnyen komoly sikereket érhet el a lelki szinteken is.

A másik három jógaforma nem kapcsolódik szorosan a mozgáshoz, ezek inkább Indiában kedveltek. A karma jóga a tettek jógája, a védikus szentírások alapján végzett áldozatok, és az ezeknek megfelelő életvezetés célja a jó karma, a sikeres következő élet elérése. Ennek a gyakorlásnak van két foka. Az előbbin még nem teljesen önzetlenek a cselekedetek, a jógi vágyik a tettei gyümölcseire. A második szinten viszont már önzetlenül, csak azért hajtja végre cselekedeteit, mert annak úgy kell lennie. Ha valaki lemondást végez, az pedig természetesen az „én” tisztulását eredményezi. A dzsnyána jóga lényege a tudásszerzés és az ezen keresztül való közeledés a transzcendenshez. Az anyagi világ, a lélek és Isten természetét és viszonyát tanulmányozzák a jógik, és ezáltal próbálnak függetlenedni a minket körülvevő világtól.

Az Isten iráni odaadás tekintetében a legmagasabb rendű jóga a bhakti jóga, melynek során a gyakorlók egész életüket Isten akaratának rendelik alá, felkészülve rá, hogy haláluk után a mennyi bolygókon személyesen szolgálhassák Őt. A bhakti jógának kilenc folyamata van, melyek gyakorlásával erősödik az Isten iránti odaadás. Ezek a hallás, éneklés, a Legfelsőbbre való emlékezés, az Úr elmélyült szolgálata, a múrti vagy istenszobor közvetlen imádata, imák felajánlása, szolgaként viszonyulni Istenhez. (Itt a félreértések elkerülése végett fontos megjegyeznem, hogy ez örömteli feladatokat jelent és az őszinte odaadás viszonzásra talál.) A következő lépcsőfok, hogy barátként viszonyulunk Istenhez és megértjük, hogy Ő az élőlények legjobb barátja. Az utolsó lépcsőfok pedig a teljes önátadás és a Legfelsőbbnél való menedékvétel: ha a tettekről nem is mond le, teljesen Istenre bízza az életét.

Mindez természetesen csak rövid bemutatása a jóga lelkiségének és ágazatainak, hiszen ez nem egy gyorstalpalón megtanulható dolog: az igazán komolyan végzett jóga egy életre szóló elköteleződés és tanulás. Noha a mai világban ez kissé rémisztően hangzik, és valóban még a legegyszerűbb formája is komoly kitartást igényel, az eredmények, amik már rövid idő után érzékelhetőek, felbecsülhetetlenek.

(Folytatjuk)

Írásunk a Gaura Krisna Dásza: Jóga tiszta forrásból cikke alapján készült.

Szerző: Kozma Eszter

Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.