Vers iskolásoknak

Anyámnak

Már betemettek az évek,

mint vadvirágot futó homok,

csak a simogatások élnek,

s néha még álmodok.

Álmom érett, mint a téli alma

amit sosem szerettél anyám!

s olyan a lelkem havazott nyugalma,

mint a tied volt élted alkonyán.

Már én is tudom, amit te tudtál!

Keserű tudás ez édesanyám!

Tudom, pedig nem is tanítottál,

de ért gyümölccsel megrakott a fám.

Most tudnék már a kezedre hajolni,

s úgy csókolni meg ahogy nem lehet,

szép fehér lábadhoz omolni,

de úgy, hogy ne lásd meg a könnyeket.

Már megtudhatod,jól elvert az élet!

Rossz gyerek volt a te lányod anyám!

Alighogy vége lett a mesédnek,

fehér menyasszony lett a lány!

Tanult sírni, életet adni,

másokért élni értetlen vakon,

tanult kínlódva sírva álmodozni,

s megérni, egy keserű hajnalon.

Mindezt a szépet neked köszönöm,

mert a lét ha szenvedünk is csodás!

Örök érték egy parányi öröm,

s boldogító lesz majd az álmodás!

Aludj nyugodtan!

Rossz gyermeked tudja,

melyik út az amelyik helyes,

s azt is hogy rövid már az útja,

ahol találkozik veled.

Magyar Gyuláné