A Randizhatatlan

Nem mondom, hogy nincs ebben igazság, mi, férfiak, nyámnyilák vagyunk, valljuk be! De ha a kapcsolatok sikertelenségét vesszük, akkor az érem másik oldalán ott vannak a nők – akik hatalmas mennyiségű öngyilkos energiát tudnak felhalmozni. Ez ellen harcolni pedig, bizony, nem egyszerű!

Nemrég a női kitartásról szólt e webmagazinban egy írás, ami egy pozitív dolog. Ám, létezik a kitartóan önpusztító nő is! Ez az a női típus, akibe időről időre sok férfi összefut, és akivel képtelenség kapcsolatot kezdeni, miközben a nő maga szeretne már nagyon egy párt, szerelemet, társat találni.

Nos, ez a típus a Randizhatatlan!

Egy olyan harmincas nő, akihez életében még nem szólt pasi komolyan. Nem szüzekről van szó, sőt, a nő történetében biztos volt egy-két pasi, akivel rövid ideig valamilyen viszonyba, liézonba keveredett. De azok csak rövid ideig tartottak és nem voltak komolyak. Legfeljebb régi, kamaszos „próbáljuk ki egymást, ha már nincs más” típusú kapcsolatokban volt része. A lényeg, hogy komoly szándékú pasi, akinek ő, és csak ő, kellett volna, nem nagyon adódott.

A Randizhatatlan általában dekoratív, vagyis a mell-csípő-derékbőség alapvetően rendben van. Viszont van valami, ami nem vitte a csajok élvonalába. Ez lehet egy nagy(obb) orr, elálló fül stb. Sokszor nem is a külsőről van szó, hanem valamilyen belső tulajdonságról, például introvertáltság, csendesség. Mivel a jelenlegi világ értékrendszere azt tartja, hogy aki hallgatag, az már rögtön balga is, ezért a hölgyünk soha nem került a harsányabb társaság középpontjának a közelébe sem.

Így telt el 30-33 év, s akkor egyszer csak jön egy Jancsi, aki őt szépnek, izgalmasnak, értékesnek találja, és úgy gondolja, hogy lehozná néki a csillagokat is az égről. Meg is közelíti a hölgyet egy burkolt vagy nyílt randiajánlattal: „Ekkor, vagy akkor menjünk el mi ketten, együtt, ide vagy oda!”

Ekkor kettészakad a történet. Az első esetben az történik, hogy a Randizhatatlan nem ismeri fel a helyzetet, ezért nem tud mit kezdeni az ajánlattal. Egyszerűen nincs szocializálva ilyen helyzetekre. Mivel férfiak őt, mint NŐT, valódi érzelmekkel még nem közelítették meg, nem hívták randizni, és legfeljebb a fiúknál csak haver-csaj státuszban volt, hogy azok eljuthassanak rajta keresztül egy másik, bögyösebb, kisebb orrú csajhoz, ezért nem tanulta meg, hogy az ilyen invitálás valójában egy randira való hívás. Nem tudja, hogy ilyenkor csak annyit kellene mondania, hogy „Ok, menjünk!” – és megnyílik az út a férj, család, boldog élet, gyerekek, unokák felé.

Szóval, ahelyett hogy kimondaná azt a két szót, amin talán az élete boldogsága múlik, a következő jövőgyilkos mondatokat préseli ki magából:

a.) Nem érek rá, mert már a barátnőmnek megígértem, hogy vele találkozom!

Azt nem látja át, hogy ugyan a barátnővel iszogatni a szantálfüsttel átjárt teázók mélyén jó, de a barátnő nem fogja a tenyerén hordozni, nem fogja romantikus sétákra vinni, nem lesz a férje, a gyerekei apja stb. Tehát, dobja a randit azért, hogy megbeszéljék, hogy miért nem lehet randizni. Tetszik érteni a paradoxont, ugye?

Amellett, az a barátnő, aki nem érti meg ilyenkor, hogy őt akkor, abban a szituációban miért hanyagolják egy pasi miatt, az nem is barátnő. A szingli barátnőkkel egyébként is vigyázni kell, mert a nők amellett, hogy szépek, önzők és gonoszak is tudnak lenni. Nagyon szeretnek maguk mellett egy olyan embert, aki tőlük, ha csak egy picivel is, de lúzerebb, testesebb, magányosabb, szerencsétlenebb. Gyakran előfordul, hogy a Randizhatatlanunk barátnője abba a cukormázas dumába csomagolva az irigységet, hogy „Csak féltelek, nehogy csalódj!, elkezd dolgozni a kapcsolat kialakulása ellen. Egyébként, ugye, a Randizhatatlannak összejönne a pasi, és ekkor a barátnő lenne az, akire szánakozással lehet nézni.

A második válasz:

b.) Nem érek rá a hosszú hétvégén, mert hazautazom a szüleimhez Rimaborzasztóra. Anya otthon már süti a sóskás pitét.

Ilyenkor fel kellene hívni a szülőket és azt mondani: „Anya, tudom, hogy te már leszedted a sóskát a pitéhez, és a tésztát is bedagasztottad, de előállt egy helyzet. Két dolog közül választhatsz: vagy hazamegyek a pitédhez és otthon szénné unatkozom magam, vagy az olyannyira áhított unokáid projektjének az előkészítésén dolgozom!”

Abszolút biztosan tudom, hogy ilyenkor a becsületes rimaborzasztói nagymama-jelölt azonnali hatállyal megtiltja a harmincas szingli lányának, hogy a szülőfalu 100 km-es körzetébe betegye a lábát. Kivétel, ha a vőjelölttel együtt érkezik, akinek azonmód össze is készít 25 kg pitét, hurkát, rántott csirkecombot.

A másik eset, amikor a Randizhatatlan 13 éves korában kiragasztotta a szobája falára a Take That és Brad Pitt poszterét és az azóta ott van. Mentálisan és/vagy talán fizikálisan is. Most is nedves szemekkel tekint a poszterekre, és arról álmodik, hogy Brad egyszer dobja Angelinát miatta!

Ilyenkor ránéz a teljesen normális, komoly szándékú férfira, aki őt randira invitálta, és azt gondolja „Óh, de hisz ő nem Brad Pitt! De hát, nekem olyan pasi kell, aki legalább 80%-ban Brad Pitt, vagy az a pasi a Hugo Boss plakátról. Az igaz, hogy én sem vagyok Angelina Jolie, de olyan delúzióban élek saját magammal kapcsolatban, hogy ezt a normális pasit simán elutasítom és várom, hogy Brad becsöngessen hozzám!”

És elutasítja az a.) vagy b.) pontban jelölt módon. Teszi ezt, mondjuk, kb. ötször. Mire a pasi lelép és többé felé sem néz. Ezek után Randizhatatlan teleposztolja az összes közösségi oldalt, hogy milyen borzasztóak a pasik, hogy nem mernek kezdeményezni, és ha egy pasi igazán szeret, akkor kitartó és nem adja fel a 6-113. elutasítás után sem!

Férfiként az ilyen nőnek egy dolgot lehet üzenni: „Nagyon boldog szingliségben eltöltött következő 40 évet kívánunk!”

Szerző: Robert H.Raven

Megjelent partneroldalunk a Netbarátnő hozzájárulásával.

Kép: pixabay.com