Minden embernek szüksége van odafigyelésre! (beszélgetés)

Na akkor én is írok! :D

Köszönöm Mindenkinek a szép szavakat, tanácsokat!

Látom sok embernek máshogy jött le ez a dolog!...DE hát ilyen az ember, nem lehet úgy "főzni, hogy mindenkinek ízledjen"!(magyarul: nem fogalmazhatok és írhatok, úgy, hogy mindenkinek jó legyen :) )

Másrészt pedig! Valójában nem azért íródott, hogy mindenkit 'jó útra tereljek', vagy valami hasonló! ...HANEM azért, mert ez a szöveg lehet, hogy egy embernek igenis fontos, és akár rádöbbentettem valamire!...MÉG HA nem is az odafigyeléssel kapcsolatos ;) !

Most számtalan mondatot írhatnék, azért, hogy 'jól beolvassak', de nem pazarlom az energiám ismeretlen emberekre! Ez teli van negatív energiával, ami leépíti a pozitívat!

U.i.: Köszönöm, hogy felvidítottatok az értelmetlen vitáitokkal! :D Mindig néztem, hogy na ki mivel vág vissza! :D

Ez olyan kisiskolás dolog!....(bocsánat, de remélem még azok vagytok, nem akarok senkit sem megbántani!)

További Szép Napot/Estét! :D

ha van kedvetek írjatok még :)

Én azt gondolom ,mindenki állt már mindkét oldalon .Volt hogy nem hallgatták meg ,volt hogy ő sem hallgatott meg másokat.

Személy szerint nem szeretem az ilyen cikkeket,mert számomra az jött le,hogy "bezzeg én meghallgattam,pedig a baki döglött kutyát nem érdekelte az élete",és jön a sajnálkozás ,hogy más nem ennyire mártíralkat ,vagy nincs benne ennyi együttérzés épp,hogy legalább meghallgat egy valakit ,aki épp őt kapta el ,amikor szómenése volt.

Evvel piedesztálra emeli önmagát ,simogatja a saját vállát,ami számomra igen csak lehúz a "jó cselekedete" értékéből.

Szívem szerint csak annyit kommentelnék, hogy igen, nagyon igaz: minden embernek szüksége van odafigyelésre!

...Mert magányosnak lenni nagyon rossz. És ez még fokozható; az a neve: "társas magány".

Igaza van szerintem annak a hozzászólónak is, aki azt írja, hogy ebben az is benne van, aki szenved tőle... Igen, biztosan... És akkor?

És - szerintem - nagyon-nagyon igaza van annak a hozzászólónak is, hogy az, aki nem tud/akar/szeret odafigyelni másokra, annak elsősorban is saját magával vannak gondjai.

Elmagányosodott világban élünk.

Elmagányosodott világban élünk?

Az internetes portálok nasgy népszerűsége azt mutatja, hogy "az emberiség azért mégsem adja föl egykönnyen..."

Kusza ötletem támadt hirtelen: nem kellene divatba hozni (már ahol lehet) a házak előtti kispadozást?

Egy ember, akinek problémája van, túlélésért küzd, nem figyel oda másokra. Ha az életedről van szó, akkor átgázolsz másokon. Ha akarod, ha nem... ösztön.

Ezt meg kell érteni..

Az hogy valakinek engedély nélkül erőszakosan betörünk az intim szférájába az nem önzősèg? Ha a barátaimtól is megkérdezem, hogy alkalmas-e a pillanat, hogy beszélgessünk, akkor az idegenre sem illik rátukmálni magam.

Egyébként a cikk tetszett, kell az odafigyelés egymásra és a kedveskedés is. Mindenkinek kell a simogatás:)

De igen, és mi vele a probléma?

Egy vadidegen kéretlen közlésével szemben, szerintem teljesen alap, hogy az én igényeim a fontosabbak.

Igen, de ez kicsit a "Dögöljön meg a szomszéd lova..." történet.

Ha nekem nem jó, akkor másnak se legyen jó. Ha nekem nem adnak, akkor én sem adok másoknak.

És ez egy rossz mentalitás.

"Az emberek egyre közönyösebbé, unalmasabbá, egoistábbá, szürkébbé válnak. "

Az unalmasság így nem igaz. Szerintem inkább azt érzik, hogy nem kíváncsi a személyiségükre senki.

Az egoista embert onnan lehet felismerni, hogy feltűnési viszketegsége van, mindenhonnan energiát, figyelmet koldul. Mindent megtesz hogy a középpontban legyen és figyeljenek rá.

Ezt hívhatjuk nyugodtan szeretethiánynak is. Egy egoista ember nem tud szeretni. Nem tudja se önmagát, se a másikat szeretni. Azért fontoskodik, azért becsvágyó, azért hiteti el hogy fontos, mert így kompenzálja a kisebbrendűségét.

De van, aki meg pont sajnáltatja magát, és így könyörög a figyelemért.

Tehát akár alulbecsüli, akár túlbecsüli magát, hiányzik a valódi önismeret, önbecsülés.

Erre még rájön a külvilág, ami folyton azon dolgozik, hogy minél egoistábbá váljon az ember.

Sajnos ilyen hatások működnek. Először minket bántanak, majd utána mi saját magunkat, aztán mi bántunk másokat, aztán megint megbántanak...és ez egy ördögi kör.

Ha nem változunk pozitív, tudatos, szeretetteljes irányban, akkor nem fog a jó megvalósulni.

Az emberek egyre közönyösebbé, unalmasabbá, egoistábbá, szürkébbé válnak.

Ez pedig a kapcsolatok megromlásához vezet.

Szép a cikked. Egyvalami van, ami hiányzik: a megvalósítás.

Sok embert az egoizmus és az ebből fakadó közöny táplál.

Ez mit is jelent?

Az ember önmagával rossz viszonyban van, nem tud közel kerülni önmagához, így másokhoz sem tud közel kerülni.

Tehát ahhoz hogy másokkal kapcsolatba lépjek, először önmagammal kell kapcsolatba kerülnöm.

Ezt úgy érhetjük el, ha tökéletesedünk önmagunk megismerésében és elfogadásában. Csak ekkor tudom a másikat megismerni, elfogadni.

Minden megnyilvánulásom az önmagammal való viszonyomról árulkodik. Ha belül ellenséges vagyok, akkor kívül is az leszek. Ha belül barátságos vagyok, kívül is az leszek.

És többnyire az élethelyzetem is mutatja hogy milyen vagyok belül. Bár, vannak kivételek.

"Ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent." - tartja az ősi bölcsesség.

Igen pontosan.Ezért van a család,a barátok ,ismerősök.

Ha valakinek nincs se barátja ,a gyerekei rá se néznek,de még ismerősei se,az valamikor anno önző volt ,és csak önmagára figyelt,vagy más módon marta el maga mellől az embereket,tehát saját döntés volt,hogy egyedül maradt.....kivéve persze,ha mindenki meghalt már ,akiket barátnak ,családnak nevezett.

Egyetértek mindkét állítással.

Ezen kívül:

" Oda kell figyelnünk a szeretteinkre, még ha nem is érdekel, aznap épp mi is volt a munkahelyén!"

Miért? Miért kell? Ha nekem épp tele a hócipőm, és csendre vágyok miért kell megerőszakolni magam? Miért nem kell a másiknak megérteni, hogy nem, ma nem érdekel.

"Ha jól ismerünk valakit és tudjuk, fáj neki valami, akkor ne forduljunk el, azzal az érvvel, hogy: úgysem akarja elmondani! "

Magam részéről utálom, ha valaki a bajomat még azzal is tetézni akarja, hogy nem száll le rólam. Majd elmondom, ha akarom. Fordítva én sem zaklatok mást.

"Ha a szomszédunknak/munkatársunknak új ruhája, frizurája van, csak dicsérjük meg!"

Én csak olyasmit dícsérek meg, ami tényleg tetszik. Nem attól jó valami, hogy új. Nem szeretem az álszent seggnyalást.

Pontosan. Teljesen igazat adok.

A cikkel kapcsolatosan nem ájultam el tőle.

Valahol kiokatósnak számonkérősnek tünt a cikk nekem.

Remélem a legközelebbi cikk majd jobban tetszik..

Szép napot mindenkinek!

Ez nem feltétlenül van így. vannak emberek, akik türelmesek és nem esik nehezükre meghallgatni mások gondjait.

De akik önmagukban is gondokkal küzdenek, nehezen viselik el másokét is.

Ezért képtelenek odafigyelni és meghallgatni mások gondjait. De ez nem a másik ember hibája.

Minden embert érnek olyan lelki megrázkódtatások, melyeket fel kell hogy dolgozzon.

De ezeket csak akkor tudja feldolgozni, ha beszél róla. Kibeszéli magából.. mindegy kinek, csak mondhassa..

Ismerem ezt az érzést. Ezért vannak a barátok, hogy meghallgassanak. Amerikában mindennap járnak az emberek pszichológushoz, mert nem akarják a barátaikat terhelni.

De ezt itt nem mindenki teheti meg.

A meghallgatás ,még nem törődés.

Ha valakinek nincs kivel megosztania önmagát,az 50%-ban az ő sara.