Köszönöm. Persze, tudom, mindig jöhet másik... Csak most nagyon rossz érzés, illetve a bizalmam egy kicsit megrogyott, mert ilyet még soha nem tapasztaltam, hogy minden előzmény nélkül (bár azért némi gondolkodás után arra jutottam, hogy a nagyon is elégtelen kommunikáció vezetett ide) egyszer csak a semmiből...Kiderült, hogy lehet ilyen és nem fogom érteni. Ezzel az új tapasztalattal kell gazdálkodnom ezek után.
Hát végülis beszéltünk. Vége van, de nagyon kedvesen, kulturáltan adta elő. Nincs miért haragudni rá. Már nagyon feszült volt az utóbbi időben. Nem passzoltunk igazán egymáshoz, csak nagyon próbáltunk alkalmazkodni. Ez van.
Nem válaszolt egy programamötletemre. Rákérdeztem hogy mi a baj. Akkor ezt megírta. Felhívtam és megbeszéltük. Csak időhatárt nem, így nem tudom, meddig érdemes várnom.Gondoltam, egy hétig békén hagyom. Hadd gondolkodjon. Aztán majd rákérdezek, hogy van. Szeretem, nem akartam soha rátelepedni, kisajátítani. Csak megérteni, mi zajlik benne.
40-es nő vagyok. Ő 50 éves. Van kellő párkapcsolati tapasztalatunk a multból. Én magamat nagyon alkalmazkodónak és rugalmasnak tartom. Igyekszem alkalmazkodni, a partneremet megtanulni, hogy ismerjem a szokásait stb. Ő nagyon érzékeny, zárkózott, de különleges, intelligens.
Nem tudom hány évesek vagytok, férfi, vagy nő vagy, mert ez sem mindegy. Fojtogató partner vagy, vagy rugalmas...., annyira sok minden van, ami miatt elhal egy kapcsolat. Viszont, mindig van előjel.
Hát ez nem hangzik jól. De azért ne betegedj bele. A gondolkodási idő gyakorlatilag egyenlő azzal, hogy nem akar téged és veled, csak így nem olyan durva.