Milyen volt a szülésed? Mesélj bátran .. beszéljük meg! (beszélgetés)
Én a dunaújvárosi kórházban szültem a gyerekeimet,a picit 2007 májusában.Nem volt fogadott orvosom,szülésznőm mégis maximálisan elégedett voltam mindenkivel.A csecsemősök is mindenkivel türelmesek,kedvesek voltak!Az én véleményem az hogy van olyan eset-tudok én is ilyenről-az anyuka beszól az orvosnak,hát persze,hogy az is úgy viszonyul utána hozzá!
hát igen a magán kh-ban ez lehetséges.
A remény hal meg utoljára........:)))))
Ez tényleg rossz. Mondjuk én az Istvánban szültem szerencsére 3 ágyasban zuhanyzó+WC. De van 6 ágyas is az sem jó!!! Annyira jó lenne eljutni odáig ,hogy minden mama és baba egyedül lehetne, külön mellékhelységekkel! Tudom álmodom....
Igen már fel van újítva,bár 1-2 dolog elég rosszul van megoldva. én pl. a gyerekágyas osztályon olyan kórteremben voltam,ahol a zuhanyzó és Wc egy légtérben volt és ezen a helyiségen 2 szoba /8 ember/ osztozott. az ember akkor is rosszul érezte magát amikor kopogott ,hogy muszáj lenne bemennie,és akkor is amikor ő volt wcn vagy zuhanyzott,és rá verték az ajtót.
Most milyen a helyzet? Azért kérdezem mert kb. 20 éve volt ott gyakorlarton, és akkor nem volt túl rózsás. De azóta gondolom felújították.
Nekem nagyon pozitív élmény volt a szülés!Dorkám hamarabb jött 3 héttel.Épp ezidőtájt kezdtem volna parázni a "mi lesz velem szüléskor,hogy élem túl "problémán.De időm sem volt megijedni olyan gyorsan történt minden.Este fél 10 kor elfolyt a magzatvíz,de fájdalmam nem volt csak olyan "meg fog jönni "érzésem volt.Egyedül voltam otthon mivel a férjem mentős és ekkor 24 órázott.Gyorsan hívtam,hogy mi a helyzet jötte is értem,gyorsan be a kórházba,Ott megvizsgált a doki már 2 ujjnyira ki voltam tágulva,de különösebb fájdalmam még ekkor sem volt.Előkészítettek ,kaptam oxitocint,és ekkor már erősödtek és sűrűsödtek a fájások.Mire az én orvosom odaért már teljesen kitágultam és kb.5-6 nyomás utám megszületett Dorkám.A férjem is végig mellettem volt.Első gyereknél sokkal rosszabbra számítottam.
Ami utána következett,varrás stb.Gyerekágy ,faramuci,flegma nővérek nem volt olyan kellemes,de ki lehetett bírni.
Kislányom már fél éves,és már nagyon várom,hogy mikor élhetem újra át ezt az élményt.
A fiam 5 óra alatt született meg. Az volt a rossz, hogy teljesen egyedül voltam, de a szülésznő és a doktornőm rendesek voltak! (zárlat volt a kórházban.)A lányom császáros baba, ő gyorsan meglett, negyed óra alatt.
Én is ezt szeretném... hát, nem tudom, egyelőre nem szeretnénk másikat. Főleg most ilyen gazdasági helyzetben... a házunk is nagyon pici, még így is alig férünk el... majd meglátjuk. Neked milyen volt a szülés?
Ez jó ez maradjon meg a legjobban! Szeretnél még kisbabát?
Nekem az, amikor éreztem, hogy a baba kibújik belőlem, amikor a teste elvált az enyémtől. Azt a fura érzést sosem felejtem el. Akkor már nem fájt semmi. Aztán meghallottam az éles, sipító hangját, ahogy felnyögött, vagy felsírt. És a doki meg a szülésznő elröhögték magukat... ez a legszebb élményem a szüléssel kapcsolatban.
Én is Fehérváron szültem. Valahol itt van egy fórum, ahol az itteni szülészeti osztályt és főleg a csecsemősöket külön kitárgyalják. Sajnos van mit. Én hajnali 3-kor szültem, nekem fogadott szülésznőm volt. Azóta is áldom az eszem, hogy fogadtam, meg hogy őt fogadtam, mert kitűnő munkát végzett, nagyon kedves volt és megdolgozott a pénzéért. Ha ő nincs, lehet, hogy feladtam volna félúton... szóval, varrás után kb. 4 körül kerültem be az osztályra, egész éjjel ugye ébren voltam előtte, sőt gyakorlatilag már több mint egy napja. Na ezek után fél 6-kor betolták a babót és otthagytak vele. Csak reménykedni tudtam, hogy nem ébred fel, mert első gyerek lévén fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak vele, hogyan fogjam meg, hogyan kell pelenkázni stb. Semmit nem mutattak meg, mindent magamtól. Minden nővér mást mondott, voltak bizonyos szabályok, amiket be kellett tartani, de sajnos senki nem mondta el, csak amikor már megcsináltam a bajt akkor ba..tak le. Ilyen pl: apa hozott nekem a kórházba egy szál rózsát. Én boldogan kiraktam az éjjeliszekrényre, erre rámordítottak, hogy azonnal takarítsam el onnan, mert élő virág nem lehet a kórteremben. Ki kellett vinnem az erkélyre (még szerencse hogy volt). Aztán a pelenkázó mellett volt egy szemetes, beledobtam valamit, erre a szomszéd csaj szólt, hogy abba csak pelenkát lehet dobni. Bocsi. Egy másik nő az 5. babával szült, rutinosan ellátta. Erre jött a nővér és ráförmedt, hogy hol van a baba első pelenkája, mert nekik azt meg kell nézni. Nő mondja, hogy lecserélte és kidobta. Ment a hömbölgés ezerrel. Mindenért hömbölögtek, de nem mondtak el semmit. Az infó és a háziszabályok szájról-szájra terjedtek. Sehova semmi nem volt kiírva. A szoptatással is ezerrel küzdöttem, mindenki máshogy mutatta, ha végre hajlandóak voltak odajönni, a mellbimbóm 2 nap alatt vérvörösre gyulladt. 1, azaz egy nővér volt, aki nagyon kedves volt velem, sokat beszélgettünk, ő tartotta bennem a lelket, amikor a mellem miatti fájdalmam és elkeseredésem miatt átbőgtem 1 egész napot. Ha ő nincs, lehet, hogy feladtam volna, pedig annyi tejem volt mint állat, csak éppen szoptatni nem tudtam. Szóval ez várható ott...
Pécsett a szülésznők nagyon kedvesek voltak. a csecsemősnővérek többsége ott is fura. éjfél körül született berci ésreggel már leordította a fejem egy szőke pcsa, hogy miért nem mentem a tápér, (mer, h. 4 kiló a gyerek és ilyenkor kell), azt se tudtam, h. kap, néztem bután. Persze mondhatnák azt is, h. kedves anyuka, fontos, h. mihamarabb járkáljon, a mélyvénás trombózis elkerülése végett.
Másodjára, már fel se tűnt, nem is beszéltem csecsemősnővérrel, mindent én csináltam a babával, mintha otthon lettem volna vele, csak épp volt4 szobatársam :)
Hát, semmi segítőkészség, és emberség nem szorult beléjük. Az én kislányom reggel 6-kor született meg, és dél után vittek fel valamikor az osztályra, addig majdnem végig a szülőágyon feküdtem, azt mondták pihenjek. Nem kelhettem fel, nem is tudtam volna a sok vérveszteség miatt. Aztán mikor végre felvittek, akkor a nővérke leültetett az ágyamra, hogy mindjárt jön, én mondtam neki, hogy ne menjen el, segítsen kimenni pisilni, mert kb éjjel 3-kor raktak be egy katétert, amiből nem jött semmi, azt ki is szedték, és már marhára kéne... Erre ő azt mondta, hogy várjak 20 percet és jön. Aztán nagynehezen kivitt a wc-re otthagyott, én elájultam, nagynehezen életre pofozott. Aztán estig megint nem keltem ki az ágyból, meg i tiltották, hogy aznap felkeljek az ájulás miatt. Erre az éjszakás nővér leüvöltötte a fejemt, hogy nekem már igenis fel kell kelnem, és ő nem fog nekem segíteni semmiben, van neki jobb dolga is. A csecemősnővérek nem segítettek se a szoptatásban, se semmiben, inkább fogták elvették tőlünk az éjjel síró gyerekeket, és bevitték az őrzőbe, ott meg hangosan hallgatták a zenét. Volt, hogy nem is voltak ott... Napi 1-2szer cserélték csak az ágyneműt, úgyhogy én 3 napig a sajáz véremben fetrengtem. 1 normális csecsemősnővér van, ő segített mindenben nekem, az utolsó éjjel amikor ott voltunk. Az a csaj aki első este legorombított nem akarta kitöltetni a paírjaimat az ügyeletes dokival, mondván ha kell, akkor töltessem ki a nővédelmi központban, haza akart küldeni a varratokkal úgy, hogy azok felszívódóak, és ha nagyon zavar menjek el a nővédelmibe és szedessem ki. Akkor már ott tartottam, hogy lepofozom a csajt, bár valószínűleg ő nyert volna mert én nem voltam túl jó passzban. Könnyű a kiszolgáltatott emberekkel genyóskodni. De remélem a élet megadja nekem a revans lehetőségét, és jön ő még az én utcámba...
Volt amúg még sok minden de azok ilyen csipp-csupp dolgok, ezek voltak a fontosabbak. Ja, és aki pénzt ad nekik, vagy ajándékot, azzal jobban bánnak ám!
Nekem 8 éve az első szülésemnél volt egy "kis" gondom: nem tudtam kinyomni a gyerkőcöt. A szülésznő azt mondta, hogy muszáj lesz, nem is érti, mire várok, talán tapsra. Szerinte akkor kellett volna elgondolkodnom, hogy képes vagyok e egy gyereket a világra hozni, amikor "csináltam". Aztán pedig még ecsetelte, hogy azon a szép napon, a fogantatásén, biztos nem a gondolkodással voltam elfoglalva. Végül jött az orvos (akit aztán másodszor megfogadtam) és csak annyit mondott tömören, hogy a gyerek megakadt a vállainál és ő fogja kinyomni belőlem a kollegájával. Amikor varrtak, odajött a szülésznő és annyit mondott, hogy nagyon fáradt, mert a gyereket ballagása lesz és egész éjjel rétest sütött... Mindenesetre én ennek köszönhetem, hogy megismertem egy jó orvost és másodszorra meg is fogadtam, nála is szültem... :D
Kérlek írd le egy ismerősöm ott akar szülni
Hát ha rájuk gondolok még mindig felmegy a pumpa bennem! Nem is írom miket csináltak, meg miket nem, mert csak felidegesítem magam!
Akkor már értem, amit a nővérekről írtál...
adták, ez kimaradt az előző mondatból:p
Én egyébként könyörögtem fájdalomcsillapítóért, de csak azt a hülye kéjgázt, ami semmit nem ér.
Pemete, te hol szültél? Én Fehérváron...
Furcsa, mert a szüléstől én sem féltem, nagyon vártam már. A fájdalomküszöböm mindig is magas volt, a vért, a műtőket, a gusztustalanságot is nagyon jól bírom, szóval úgy indultam, hogy mit nekem egy szülés. De ott, ahogy az első pillanattól kiszolgáltatott helyzetben tengődsz, meztelenül, kiterülve, folyik belőled minden, leborotválnak, beöntést kapsz, nincs rajtad bugyi, idegenek turkálnak a lábad között és végül a vajúdás során olyan mérhetetlen fájdalommal szembesülsz, amilyet még nem tapasztaltál, teljesen megváltoztatja a dolgokat. Kicsinek és gyámoltalannak éreztem magam. Ha nincs ott a barátnőm, nem tudom hogyan csinálom végig... apa sajnos a kórház szagától is rosszul van, így nem volt ott. Ha nem tapasztalhatom meg, én is azt mondtam volna, hogy hiányzik a szülésélménye, de ha visszaemlékszem arra, amikor a legvégén félrebeszéltem, és könyörögtem a szülésznőnek, hogy csináljon valamit, mert annyira fájt, közben azt sem tudtam, hogy mi történik körülöttem, olyan szinten nem voltam magamnál, akkor azt mondom, hogy meglettem volna az élmény nélkül. Most az azt gondolom, hogy mekkora hülye vagyok, hogy nem kértem valami fájdalomcsillapítót...
Velem is kedvesek voltak, azzal nem volt gond, miután rájöttek, hogy elszúrták a dolgot. Egyébként az a doki aki végül kinyomta belőlem a gyereket egy nagyon normális orvos. Amikor indultunk haza a kórházból, és a nővérkék haza akartak küldeni úgy, hogy a külső varratom felszívódós, mikor tudtam, hogy nem az, és már ott tartottam, hogy leütöm azt a nővérkét, akkor pont jött, szóltam neki, és rögtön meg is nézett, ki is szedte. Kedves volt, aranyos. A nővérek még a papírjaimat se akarták kitölteni ami alapján azanyaságit igényelhettem volna, azt is ez a doki töltötte ki!
Nekem volt választott orvosom, végig jártam hozzá a magánrendelésekre. 160 km-t (80 oda-vissza) utaztam minden alkalommal hozzá. Általában 3-5 hetente mentem. Aztán eljött a nagy nap, 10 nappal előbb mint kellett volna, ismét 80 km a kórházba és ott közölték velem, hogy hívták a választott orvosom, de az külföldön van. Úgyhogy végül az ügyeletes orvosnál szültem, aki egy nagyon kedves, fiatal orvos volt...
az én szülésem gyors volt és könnyű. a dokim is ezt erősítette bennem amíg terhesgondozásra jártam. én imádtam terhesnek lenni. persze a hányingereket, meg a gyomorégéseket nem sírom vissza de nagyon csinos, kispocakos voltam. el se hitték aki látott az utolsó hetekben, hogy hamarosan szülni fogok. és persze kértem epit is ezért nem fájt semmi...hajnali fél 2-kor mentünk be a kórházba, és 5.17-kor meglett a fiam...
a másodikat is így és ott szeretném, ugyanúgy:o)
A legrosszabb szülész, kinek milyen története van?
További ajánlott fórumok: