Milyen gyakran látjuk a barátainkat? (beszélgetés)
Kivel hogy. Hetente, havonta, félévente... Mindenek megvan a maga oka, de nincs is ezzel baj. :)
Hát nem tudom,van akit még sosem láttam..)
Aztán van aki évekig az volt,aztán szépen lassan elmaradozott,még az de két évente jó ha egyszer találkozunk.
jesszus, most jövök rá, hogy azt írtam, sajnos sokan vagyunk jóban... dehogy sajnos, az a sajnos, hogy mindenki másmerre van..
szerintem nem az a lényeg, milyen gyakran találkoztok vagy beszéltek, hanem hogy x idő, év elteltével is csináljátok.
mi a legjobb barátnőimmel 10 éve vagyunk barátnők, valakivel csak félévente találkozom és beszélek, valakivel minden nap, de olyan is van, akit egy éve nem láttam és nem is beszélünk. de ha lehetőség van, szaladunk találkozni, és akkor aztán van miről beszélni is! :) csak sajnos sokan vagyunk nagyon jóban, és ez a sok ember sokfelé is van, helyben is, időbeosztásban is, valaki tanul, valaki dolgozik, nem tudjuk megoldani..
Nemtudom h ki h van vele,jók ha vanak azért egy két barát de nem kell az a nagyfene barátság volt 2 igazi barátnöm de már megszakadt az 1-ig kell a kapcsolatom a másikal ekkor akkor ha beszélünk,nekem vala h nem hiányzik a nagy barátság mivel az sosem örök és volt egy rossz tapasztalatom benne...
nem tudsz valahol ismerkedni?
Érdeklődési körből kiindulva be lehet csatlakozni csoportokhoz.
Tudod mit mondok neked?Nekem még családom sincs,aki keresne,mindent egyedül csinálok,intézek magamnak,nem kéne belemenni az önsajnálatba hanem tenni kéne azért,hogy könnyebb,jobb legyen az életed!Ha elestél,kelj fel!És ezt nem bántásképpen mondom neked!Azt a pasit meg dobd a francba,nehogy úgy járj mint én!
De elszeretnék mesélni dolgokat csak az a baj hogy nincs kinek. Hát,ha én eltünnék a családomon kivül nem hiszem hogy bárki is keresne és ez nagyon fáj.Utálok egyedül lenni egyedül vásárolgatni, programokat egyedül csinálni.
Utálom hogy van egy pasim és mégis magányosnak érzem magam.
Hmmm....
Fura dolog a barátság! Tudnék róla mesélni!
De ez a mondás igaz : A barátot bajban ismered fel!
És nem érzed úgy néha, hogy olyan jó lenne valakinek gyorsan elmesélni valamit? Nekem néha az jut eszembe, hogy lehet, hogy nem is kíváncsiak rá. Néha azon morfondírozom, hogy ha eltűnnék, vajon mennyi idő múlva tűnne ez fel valakinek a családomon kívül?
A legszomorúbb, hogy nekem nincsenek barátaim így nincs kivel találkozni se.
A neten mindennap. :D És ezt most röhögve mondom, pedig az az igazság, hogy nem sok "valódi" barátom van, őket is inkább netről ismerem, és velük is csak ritkán tudok találkozni...
Te még szerencsésnek mondhatod magad, nekem ugyanis nem maradt a klasszikus értelemben vett barátom. Aki most van, inkább csak jó ismerős, a barátaim jó messze vannak. Bár most, hogy belegondolok, csak 1 van... :( Május 2án láttam utoljára... :( Vele mondjuk az a jó, hogy nem is kell feltétlenül arról beszélnünk, hogy mi volt, míg nem találkoztunk. :) Bár egy 20hós gyerek mellett nem marad sok időm a barátkozásra...
Mindhárman mással foglalkozunk, három különböző városban lakunk, bár napközben mindannyian Pesten vagyunk. Másokkal sem találkozunk gyakrabban, csak nem vettem eddig észre, mert még körmöt vágni se volt mindig időm. Most viszont pár hete rámszakadt a szabadidő, és feltűnt ez a furcsaság.
a legjobb barátnőddel miért ilyen ritkán találkoztok?
Normális dolog az, ha a legjobb barátnőimmel (2) kb.2 havonta találkozunk? Közben nem nagyon érdeklődünk egymásról, csak ritkán, az eseményeket a találkozókon beszéljük meg. Ezeket mindig másikunk szervezi meg. Nem érzem magam zárkózottnak, ha valahová el akarok menni, mindig van kit hívnom, és úgy tűnik, szívesen eljönnek. Viszont ha nem a barátnőimmel csinálok valamit, csak ismerősökkel, azokat mindig én szervezem, mások nem nagyon hívnak. Normális ez? Kezdem azt hinni, hogy velem van valami baj.
További ajánlott fórumok: