Mikulás, Fogtündér meg a többiek (beszélgetés)

Rousseau... de messzire mentél vissza az időben. Egyébként igaz :)

Hiába az irányelv, ha - mint írod is: minden gyerekhez más-más nevelés a megfelelő.

Az élet felülírja a dolgokat. Görcsösen nem lehet ragaszkodni az elveinkhez. De nem ám!

Minden ember külön egyéniség. És egyéniség már az egészen apró kisgyermek is. Két testvér is különbözik. Egyiknél működik egyfajta elv, a másiknál nem tudod ugyanazt alkalmazni. Egyik gyerek érzékenyebb, a másik "edzettebb". Egyik szófogadóbb, másik dacosabb. Egyik jó evő, a másikkal vért izzadsz evés terén. Egyik jó alvó, kis álomszuszék, a másiknak sokkal kevesebb az alvásigénye.

Egyik sem jobb a másiknál, csak más. Nem is szabad hasonlítgatni őket egymáshoz. Olyannak kell elfogadni, amilyen. Képtelenség ráerőltetni a gyerekre a szülői akaratot, vágyat.

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy hagyjunk rá a gyerekre mindent! Szó sincs erről. De nem vagyok híve a poroszos nevelésnek. Azt pedig soha senki ne várja egy kisgyerektől, hogy egy az egyben a mi kívánságunk szerint, parancsszóra feleljen meg minden elvárásunknak.

Van olyan ismerősöm, aki a féléves babájának azt mondta: most büntetésből itt maradsz.

Na, az ilyen veri ki nálam a biztosítékot! Ember! Féléves babáról beszélünk. Büntetés? Kisbabát büntetünk?! Ó, igen! Persze! Nem lehet elég korán kezdeni...

Nehéz dolog a gyereknevelés. Senki sem mondta soha, hogy könnyű és pofonegyszerű.

Egy biztos: az alapok, amiket születésétől kap egy kisgyermek, meghatározzák az egész életét.

Annyira megnézném majd a te fejed a gyerek 2 éves korában dackorszakkor, aztán 5-6 éves korában, mikorra már kiskatonának nevelted, meg majd 16 éves korában is, amikor erre rájön és rádcsapja az ajtót. :)

Nem is kérdeztem még, hányadik hétben vagy?

Most vársz babát, ugye?

Az a legszebb, mikor valaki kénytelen szembesülni azzal, hogy nem minden úgy történik, ahogyan eltervezte.

A 24. hozzászólásban pontosan azt írtam, hogy nincs azzal semmi gond, ha nem értünk egyet. Véleménye mindenkinek lehet, egyáltalán nem kötelező mindenkinek bólintani a másik véleményére.

Viszont minden esetben tiszteletben tartom a másik ember véleményét, akkor is, ha nem értek vele egyet.

A gyereknevelés nem egyszerű dolog. Neves szakembereknek is időnként más-más a véleményük. Akkor a mi véleményünk miért is ne különbözhetne?

Az én gyerekeim sem "nőttek a fejemre". Mondjuk - mint már említettem - nekem sem kellett bevetni semmilyen tündért a fürdés, hajmosás esetén. Miért? Mert amúgy sem volt rá szükség. De (és ezt is említettem már) aki ezt a "fegyvert" veti be a cél érdekében - én abban semmi kivetnivalót nem találok. Nem ettől fog a szülő fejére nőni a gyerek. Ez tuti.

Ja, és naná, hogy lehet véleményed! :)

Lehetne varrótündér is. Van egy kiscsaj a házban, minden reggel arra ébredünk, hogy visít és veri a korlátot az előtérben. Anyuka faarccal megy mellette, nem is értem. Mondhatná ilyenkor, hogy jön a varrótündér, és összevarrja a kicsi szádat, ha tovább kiabálsz.

Nem szeretem, ha a gyerek a szülő fejére nő. Felőlem mindenki azt csinál, amit akar, addig míg nem zavar másokat, de véleményem azért még lehet, ugye? Köszi :)

En a hisztimanoval jartam porul: a konyvtarosno ajanlott egy mesekonyvet, napokig sirt miatta, mig meg tudtam nyugtatni, hogy jo kislanyokhoz nem jon hisztimano, s o nagyon jo kislany. Azota a sajat fejem utan megyek es nem ajanlgatasra.

Epp egy hisztiroham alkalmaval (otthon) en is hasravetettem magam es toporzekoltam, nagyon meglepodott es elkezdett felhuzni es mondta: "kelj fel anya a foldrol, megfazol". Azota nem toporzekol. :)

Sokan sokfélék vagyunk. Egyikünk egyetért, másikunk vitába száll. Nincs ezzel semmi gond.

Nekem egyedül az nem tetszett a hozzászólásodban, hogy "baromság" szóval illetted azt, ami Neked nem tetszik. Holott másnál működik.

Fürdés, hajmosás, körömvágás esetén én sem hívtam soha segítségül tündéreket, de ha valakinél ez a járható út - hát legyen. Én nem tartom baromságnak. Annál is inkább nem, mert a jól ismert fogtündér továbbgondolása ez az egész.

ha már itt tartunk, és így is elég hosszúra sikeredtem, akkor a kezdő hozzászóláshoz annyit, hogy a túlzott jutalmazásnak én sem vagyok híve. A DICSÉRET - na, az más. Az az igazi ösztönző, nem a mindenért jutalom. :)

A baromságot arra értettem, hogy egy körömvágás vagy hajmosás miatt tündéreket kell kitalálni. Nálunk ez nem volt szokás, anyummal móka volt a fürdés, és szépen az ölébe ültem, mikor a körmeim vágta.

A Mikulásról, Jézuskáról pedig majd dönt a gyerekem :D

Nalunk azzal van neha gond, hogy leul a hideg jarolapra.

Egyszer megfenyegettem, hogy majd jon a Popsievo szornyeteg (ami nem mas, mint egy apro bogar) es megeszi a feneket! Eloszor megijedt, de aztan rajott, hogy csak viccbol, mergemben mondtam. Azota ha neha leul egybol tudja ,hogy nem szabad es rakerdez , hogy jon-e mar a Popsievo, mert akkor azonnal felugrik. :))

Szerintem nem olyan rossz dolog, hogy leteznek ezek a kepzeletbeli tunderek, szornyek...neha meg hasznosak is!;)

Hajmoso karika van. A samponnal sincs bajuk, sot, az en hajamat imadjak mosni vele. Csak ha a sajatrol van szo, kezdodik a cirkusz. Persze a nagy kapalozasban a karika ellenere is megy a szemukbe viz, ugyhogy remek...

De majd azert kiprobalom a tippeket, koszi mindenkinek!

Az, hogy mit adsz tovább a gyerekednek - tőled függ. Lehet, hogy viszed tovább a hagyományt, amit otthonról hoztál. De az is lehet, hogy épp ellenkezőleg: szakítasz a tradíciókkal és pont az ellenkezőjét fogod tenni.

Az, hogy "mennyire ért a szóból" a gyerek - egyáltalán nem attól függ, hogy "baromságokkal ámítod" - mert ezek szerint a Te véleményed az, hogy a tündérvilág, a Jézuska, a Télapó, manók és mindenféle mesebeli lények - baromság. Pedig nem az. Egyáltalán nem. A gyermeki fantáziavilág kimeríthetetlen. Bőven belefér minden fent megnevezett mesebeli lény. Ezzel nem azt mondom, hogy aki nem mesél a gyereknek ilyen lényekről, aki már a pici gyerekét is megfosztja ettől az élménytől - és esetleg a gyerekkel együtt veszi meg a fenyőt és együtt díszítik fel, az hibát követ el. Mindenkinek szíve joga úgy tenni, ahogy akar. De én biztosan nem nevezném baromságnak azt, ha másnak más a nézete.

És az is biztos, hogy meghagynám a gyermekemnek azt a gyönyörű álomvilágot, amit a mesében, a csodás lényekben való hit nyújt neki. Ettől nem lesz butább, mint az, akinek nincsenek manók, tündérek, angyalkák, és egyéb csodák a képzeletében.

Később majd úgyis szembesül a valósággal. Ráér. :)

Hát ez szuper ötlet körömrágásra! :)

És tetszett az írás, nagyot nevettem rajta. :))

Nalunk fogtunder meg nem volt, mivel a tajfogak vannak, a kicsinek meg max.novekedoben :) Cumitunder nincs, mert szerencsemre nem cumiznak.

Olvasom,hgy sokaknal ez ultragaz kategoria...

Nos, a Mikulas ma jart nalunk (is) az teljesenbelefer, motivalo.

A vallasi resz meg csaladonkent valtozo, ki-hgy jeleniti meg az Unnepet.

Hozzateszem, Jezuska nem csupan gyermeki hit ;)

Hmm... ha nem olvasom el az írásod, talán soha sem emlékeztem volna vissza arra, hogy gyerekként ültem a kádban, és édesanyám egy kis piros vödörből öntötte a hajamra a vizet...

Köszönöm! :)))

Én gyerekként is tudtam, hogy a szüleimtől kapok csomagot, ajándékot, nem a Mikulástól. És apám hozta a vállán a fenyőnket, nem a Jézuska.

Tündérek sem voltak, és mégis értettem a szóból. Az biztos, hogy nem fogom a gyerekem ilyen baromságokkal ámítani.

Az en lanyomat az Időtündér tanitotta meg hogy a hajmosas nem is faj :) es a Fejethatrahajto Tunder mutatta meg neki azt a pozt ahogy le lehet obliteni ugy a hajat hogy ne legyen vizes a szeme :)

(Viccet felreteve, azt hittem örökké kuzdeni fogunk. Aztan szepen lassan valahogy sikerult. Azots imad hajat mosni 💜)

Jopofa cikk :)

Ha valaki elarulna, melyik tunder tudna ravenni a gyerekeimet a hiszti nelkuli hajmosasra, kuldok neki cserebe erem-jelet :)

Az én történetem nem fogtündérről,körömtündérről szól,hanem egy plüss kutyusról,vagyis vauról.

Az egy éves kislány unokám rettenetesen sírt minden alkalommal a peluscserénél. Pár napig bírtam,aztán kipróbáltam egy cselt. A kedvenc kutyusától kérdeztem meg,hogy szerinte belenézzünk-e a pelusba. Másnaptól a kicsi lány hívta a vaut. A csel bevált,aminek nagyon örültem,hisz egy nagymamaszív nem bírja,ha imádott unokája sír.

Maximálisan egyetértek, nem kondicionálni kell a gyermeket, hanem nevelni. Persze ha valami valamiért nem úgy működik, ahogyan kellene, gondolok itt a fejlődésben nagyon elmaradt gyermekre (és nem az órára előírt fejlődésre), akkor az ember bármit bevet.

Nagyon jó a példád, tetszik. Valószínű nekünk lesz fogtündérünk, mert neki nagyon jó a marketingje, már tud róla a négyévesem.

ha van egy rossz szokás, mint a körömrágás, jó ötlet lehet, ha már semmi más nem működik, hogy a kicsi megpróbálja kibírni...

de amíg nincs semmi probléma, fölösleges ilyenhez nyúlni, mert a gyermek idővel mindenért, kézmosásért is jutalmat vár majd, aminek magától értetődőnek kéne lenni

Persze értem a viccet amúgy ;)