Mikulás, Fogtündér meg a többiek

Az én gyermekem még apró, de már érzem, hogy mindent megtennék a boldogságáért, hogy lássam az örömöt a szemében, a felcsillanó reményt és örvendezést. Én is a settenkedő, meglepetést gyártó szülők közé fogok tartozni, amint picit nagyobb lesz.

Barátnőm mesélte, hogy 6 éves csemetéje folyton rágta a körmét. Az interneten olvasott egy ötletről, hogy ha a gyerek kibírja, hogy vágható méretűvé nőjenek a körmei, akkor - a fogakhoz hasonló módon - a levágott darabkákat a párna alá rejtve, éjszaka jön a KÖRÖMTÜNDÉR és pici ajándékra cseréli őket.

Jót nevettünk az ötleten, persze mélyen leborulva annak pszichológiai háttere, motiváló ereje és sikere előtt. :D

A fentiek alapján kigondoltuk, milyen lények jöhetnének még éjszaka lappangva, jutalmakat szórva a gyerekszobába.

Ha a kicsi végre engedékenyen tűri a fülpucolást, a pálcikákat a FÜLZSÍRTÜNDÉR éjjel elvihetné magával és hagyhatna helyettük ott játékot.

Ha a gyerek megtanulja alaposan kifújni az orrát, akkor a TAKONYTÜNDÉR ideje jön el és a turhás zsebkendők hipp-hopp jutalomfalatokká változhatnának.

Az első átáztatott nyálkendőért természetesen a NYÁLTÜNDÉR jelentkezne, adna érte rágókát.

Ha a bilibe megy a nagydolog, ki ne dobjuk! Hiszen igényt tarthat rá a KAKITÜNDÉR. Amikor pedig egész nap száraz marad a pelenka, máris hívhatjuk a PISITÜNDÉRT is. :DDD

Persze csak vicceltünk. De talán érdemes szülőként is megőrizni a humorérzékünket és mindenek előtt ötletesnek kell lenni. Ki kell fundálni, hogy bizonyos nevelési helyzetekben mi az, ami kibillenti a gyereket (meg minket) holtpontról. Lehet, hogy nevetünk a körömtündéren, de jelen esetben sokkal jobban bevált, mint a hegyibeszéd, a keserű körömlakk és a könyörgés.