Mikor fog enyhülni a fájdalom amit érzünk a kis barátunk elvesztése miatt? (beszélgetés)
Egyszer mindenképp lesz,mikor lesz házam,kertem.Igyekszem majd a szívem mélyéből szeretni!
De addig is boldoggá tudnád tenni! :-D Nem rábeszélni akarlak csak arra rávezetni hogy mindegyiket lehet szeretni csak mindegyiket másképp.
Előbb-utóbb sajnos mindegyik meghal,sajnos egyik se marad velünk életünk végéig :-S
Félek hogy majd lesz és az is így jár...
Én is vele nőttem fel.De hidd el lehet.Nem úgy,számodra mindig ő lesz a tökéletes de hidd el sok mindent tud adni egy másik is.Én örülök hogy lett másik is,annyira szeretni lehet őket,boldoggá lehet őket tenni,ha már csak ezért is de akkor is megéri! Én nem tudnék maradni kutya nélkül,üres nélkülük az élet szerintem.
Aranyos!:)
Én azóta egyedül élek,nincs semmilyen állatom.
Lehet hülyén hangzik,de még mindig nem hiszem hogy megtudnék úgy szeretni bármit is!Gyerekkorom minden hülyeségét végig nézte/hallgatta!
Jó nagy kutymorgóka volt :-) Azóta nem lett másik?Nekem igen és nem bánom.pErsze a másik más volt de szeretnem kellett valakit különben megbolonduultam volna hisz mindegyiket lehet szeretni csak mindet másképp.
Az enyémről is találsz képet,az utolsó kép az ő.
Megmutatom a képét,itt az imádott tenisz labdájával!
Mostmár ezen hiába rágódsz szerintem,nem miattad halt meg,öreg volt már.Sajnos nem vihetted magaddal de biztos vagyok benne hogy nem hagytad magára.
Öreg volt,nem épp egészséges,de amennyi ereje volt azzal engem imádott(na,már könnyezem!)
De én elköltöztem otthonról és rá pár hétre mikor már megunta a kerítést bámulni,feladta a harcot!:( Én nem lehettem mellette!A szívem szakad bele ha a sírjára nézek vagy a fényképére!:(
:-S Ez nem jó.MI történt?
Nekem bűntudatom van,hogy részese voltam hogy így történt.Szerintem nem múlik el a bűntudat soha....
Az enyém már vagy 3éve,de mintha tegnap lett volna.14éves volt.
Drága kis Bellám :-S Holnap lesz 1 éve hogy elment...Pedig mintha most történt volna :-(
Nekem 5 éve halt meg a szeretett Ricky kutyám 12 évesen, bőrrák miatt. A mai napig nem tudom feledni, most is van ,nem is egy, imádom őket, de nekem ő volt a mindenem.A képe a tárcámban , a monitoromon és a lénye a lelkemben.Soha nem feledem, de sajnos az élet megy tovább.
Sziasztok!Szomorúan olvastam amit írtatok,nagyon sajnálom h ilyenek történnek,rák,balesetek...olyan igazságtalan,a legrosszabb h ebben szenvednek,az a rohadt rák.Elvagyok Fifivel,nagyon imádjuk,csak nagyon hiányzik a én kis Bellám,mindig a szívemben és az emlékeimben fog élni!
Én tavaly szeptemberben vesztettem el a kutyám. Teljesen egészséges volt. EGY baleset történt.
Sétáltatás közben megtámadott bennünket egy kószáló németjuhász, és elkapta a hasát. Hiába rúgtam, ordítottam, húztam az én kis kutyámat, nem engedte el.
Nagysokára egy kerékpáros arra jött, és rádobta a kutyára a biciklijét, így szabadult ki az enyém.
Azonnal megműttettem, de nem tudták összevarrni.
Akkor egy családtagot vesztettem el.
Máig siratom.
:))))) Túl sok billentyű van a billentyűzeten:)
Ja, bocs
ezt már csak késve olvastam
???????
32 éves a tacsid, vagy valamit félre értettem?
Gépelek összevissza... Szóval 2 éve daganatos a kutyus... Meg "ugyanolyan". Bocsi.
Az a nagy szitu, hogy még egy ióugyanolyan nem lesz. Nem hozható vissza. Bocsi, de mint nagy kutyás írom. Mindegyik más, és mindegyiket másért lehet szeretni. Immár 20 éve van kutyám kb, persze, nem ugyanaz, mert ők rövidebb ideig élnek. Viszont: amiatt ne bánkódj, hogy bizonyos dolgokat nem engedtél meg neki. Ha egyébként szeretted, tudta azt a kutya nagyon jól! Nekem az öreg szuka tacsimnak majdnem 32 éve van emlődaganata. Szerencsére kifelé nő, bár ronda, hogy ott lóg neki, de így tovább élhet, mintha befelé nőne, és nyomná a belső szerveit, Na, ez a kutya, úgy másfél éve, "ki tudja, mennyi ideig él még" alapon sz*rrá van kényeztetve, amit ki is használ a drága. (Ja, és nem lehet műteni, és rajta kívül még van 4 kutyám)
A fájdalom sose múlik, csak enyhül. Foglalkozz Fifivel, hidd el, újrakezdhető!:) Hadd érezze az a kiskutya, hogy olyannak szeretik, amilyen, meghálálja!:)
Ja! Az önostorozást se vidd túlzásba, hogy nem voltál jó gazdája, meg ilyesmi, mert ez már enyhén betegesbe hajlik:(
Mindent a maga helyén kellene kezelni.
Az én tacsim 14 éve pusztult el...
A mai napig is hiányzik.
Azóta sem volt kutyám. Nem akartam. Tudtam, hogy olyan, mint a Vili :) sosem lesz.
Azért a sírdogálást mégse vidd túlzásba!!!!!
Amikor a macsekom meghalt (megmérgezték), utána 2 hétig egyfolytában sírtam. Amikor az öreg kutyusomat kellett elaltani rá úgy egy hónapja, az már kevésbé viselt meg (persze fájt), de arra előtte fel tudtam készülni lelkileg.
Hú bocs de jó sok híbát vétettem,de siettem
Tudom ez igy szokott lenni . Jönnek miértek,miért nem játszottam többet vele ,miért nem hagytam magára stb ezt én is végigcsináltam. De nem kell már azzal foglakozni . Amikor mi kutyusunk meghalt 2000 febr 16-án a mostani kutyusom azon a napon született mintha küldte volna maga helyett . örülj a mostani ktyusodnak és amit elmúlasztottál az Bellánál azt most potóld a mostani kutyusnál és adj meg neki minden szeretetett mintha a Bella lenne
Tudom h így lesz,de mindig is nagyon hiányozni fog.Nekem is lett utána egy fajtiszta tacsim bár nem akartam még,de anyu meglepett vele,mostmár nem bánom,de akkor nagyon mérges voltam,meg is hírdettem,lett is volna rá jelentkező de végül elérte h megszeressük.Imádni való de ha Bellára gondolok,ő más volt,teljesen más,olyan már sosem lesz és hiába van itt Fifi,mégis nagyon hiányzik és azt kell mondanom ha vki mondaná h cserébe visszakaphatom Bellát akkor egyből igent mondanék bár Fifihez is nagyon ragaszkodom.Nem hiába,Bellával nőttem fel.Na nem tudom,még mindig nagyon nehéz,biztos majd enyhül csak olyan sok mindent bánok.
További ajánlott fórumok: