Mikor a szerelem átalakul barátsággá... (beszélgetés)

lehet nem jön el a 3., ugyanis most áll úgy a helyzet hogy szakítás veszélye forog fönn.

Veszélynek a még szerelmes fél részéről írom, hisz a másik félnek már teljesen mindegy.

mintha én írtam volna. ugyan ez van nálunk is. 3éve vagyunk együtt, együtt élünk, ellaposodott a kapcsolatunk stb :O

döbbenetes:O

Érdekes! én ilyet még nem tapasztaltam sem a magam sem a partnerem részéről..

De abban van valami, hogy egy idő után átalakul maga a szerelem érzése. Mármint én így gondolom. Biztosan lesz itt olyan aki ezt cáfolni fogja, előre leszögezem féltékenységem irányába még egészséges mértékű. :):)

Adott 2 személy, aki szépen, békességben, mondhatni vita és veszekedés mentesen töltik mindennapjaikat. Viszont ellaposodott, elszürkült a kapcsoltuk azáltal hogy semmi közös program, mozi, vagy séta, esetleg kirándulás színesítené mindezt. Egy nap az egyik fél azt mondja a másiknak: nincs baj veled, nem bántottál meg, nem tettél semmit ellenem, de már nem érzem azt, mind akkor, mint az elején. Már nem szeretlek. Barátként igen, de ennyi. 3 fél egyikőjük részéről sincs, ez biztos.

Ilyenkor mi van? Tényleg van olyan hogy így elmúlik a szerelem? Ez egy 3 éves kapcsolat. A pár huszas éveik közepén jár, és együtt élnek.

Az a fél, akit már nem "szeretnek" szokta mondani hogy menjünk ide, menjünk oda, de mindíg van más, fontosabb dolog.

Én személy szerint úgy vagyok a dologgal, hogy az valóban lehetséges hogy évek múltán mégha az csak 3 év is, nem fogja úgy szeretni az ember a másikat mint az első hetekben. olyan hévvel, olyan lánggal. Ez az érzés idővel szeretetté, megbecsüléssé, tiszteletté, stb alakul. Csak az a fél, aki "kiszeretett" ezt nem így gondolja, úgy véli végig lángoló szerelmet fog érezni.

Szerintetek melyik félnek van igaza? Járt már valaki hasonló cipőben? Akár az ő érzései alakultak át, akár az ő irányába?