Mikor érdemes kilépni egy kapcsolatból egy új szerelemért? (beszélgetés)

2016 van!

??

Szia Talofa!

A férjemmel már több mint 3 éve csak a gyerekek, a közös ház, és a hitel köt össze. Sajnos. Kiszerettünk egymásból.

Sokáig féltem kilépni a házasságomból, mert az önbizalmam nagyon törékeny.

Én, aki nap mint nap 4 közvetlen beosztottat vezetek, a saját életemet nem tudom/tudtam vezetni.

Mindig a biztonságot kerestem, és kényelemből, arra fogva, hogy a gyerekek biztos sérülnének, nem váltam még el.

De most úgy érzem, itt az idő, igaz, ahogy többen írtátok, ne egy másik férfi kedvéért, hanem a magam boldogságáért lépjek. Most itt a plusz motiváció.

Az ilyen, mostani lángoló szerelem pedig csak egyszer jön az életben, ezért is kell lépnem.

Köszönöm a sok véleményt és tanácsot, amiket adtatok.

Jó volt kibeszélnem / kiírnom magamból a problémámat.

A további fejleményekkel azért még jelentkezem:)

Évi

Szia Évi!

Tökre megértelek,tudom mit érzel.

Az a baj,hogy ilyenkor nekem mindig eszembe jut,hogy az embernek egy élete van és az idő meg nagyon gyorsan halad.Annyira szeretnék néha a jövőbe látni.

Szerintem még ne sürgesd,mert attól lehet megilyed.Az idő úgyis eldönti,hogy mi lesz.

A férjed biztos érzi,hogy megváltoztál.?

Őt szereted??

Mert szerintem az a legrosszabb,ha szerelmes vagy,de a párodat meg szereted mint a társadat és egy rossz szót nem tudsz rá mondani.

Na akkor szenved az ember igazán,és örlődik,hogy ,hogy döntsön.

Sziasztok,

elnézést a hallgatásért:)

Ígértem, hogy elmesélem, mi történt a "nagy beszélgetésünkön".

Szóval megtörtént. Jobban, mint vártam, mert nagyon el voltam készülve a szakításra. Annak ellenére, hogy teljesen odavagyok a szerelmemért.

Kicsit feszélyezve indult a beszélgetés, egyikünknek sem akaródzott konkrétan rátérni a tárgyra: mi legyen tovább?

Mindkettőnkből fokozatosan szakadtak fel az eddigi, rossz élmények, érzések. Nem csak ez, a kettőnk között történt pénteki nap, hanem az eddigi életünk érzései.

Ahogy beszélgettünk, egyre inkább az az érzésem támadt, hogy egy pókerarc mögé bújt, védekezésként a csalódások ellen, a rosszfiú álarcát viselő mély érzésű férfi a kedvesem.

A szerelmem világéletében szabad emberként élt. Szórakozóhelyekre járt, élvezte az életet, bulizott, vagánykodott, verekedett, zűrös ügyei voltak. Hajszolta az élvezeteket. Csak tudnám, mi helyett kereste ezeket az élményeket? Szülei 6 éves korában elváltak, anyukája nevelte, így valószínűleg nem alakult benne ki a férfi / apa minta, amit vihetett volna tovább a kapcsolataiba. Igaz, nagyon sok, futó (1 napos, pár hetes) kapcsolata volt, de ezek majdhogynem érzelemtől menetesek voltak. A feleségét is egy szórakozóhelyen ismerte meg. A nő terhes lett tőle, 19 évesen, és tisztességből (nem szerelemből!) elvette feleségül. Később kapcsolatuk átalakult tiszteletté, a gyerekek tartották össze őket. Kereste az igazi nőt, akivel megélheti a férfiséget, a nőt, akit igazán nőnek tekinthet.

Ezt a fajta szabadság érzést féltette most, hogy ha elköteleződik mellettem, akkor el fogja veszíteni. Eddig amikor kedve volt, elment a barátaival pecázni, sörözni, biciklizni, nem kellett pizsamaosztásra otthon lennie. 47 évesen már nehezen változik az ember. Kialakult személyisége van, amit csak nagyon nagy érzések vagy tragédiák miatt fog megváltoztatni. 3 hónappal ezelőtt beléptem az életébe, és fenekestül felforgattam azt. Saját bevallása szerint ilyen érzéseket, szerelmet még sohasem élt át. Kicsit idegen tőle, nehezen tudja kezelni, néha nem tud vele mit kezdeni. Úgy érzi, fojtogató a ragaszkodásom, a szerelmem, a törődésem. Mi nagyon különbözőek vagyunk. Az ellentétek vonzzák egymást? Amíg ő élte az életét, én dogoztam, színházba, koncertre, intellektuális baráti körbe jártam, két diplomát megcsináltam, rendes családi éltet éltem. Ez is a szokások két ellenpólusa. Hogyan tudna ilyen háttérrel összecsiszolódni két ember?

Azt mondta, nagyon szeret, és a péntek ellenére velem szeretne lenni. Fájt, mikor mondta, hogy a 3 hónap alatt volt idő, mikor nagyon szerelmes volt, de ez most kicsit átalakult. Az egész konfliktusunk azon indult, hogy a pénteki, előre egyeztetett programunkat keresztülhúzta egy váratlan dolog: az anyukájának kellett segíteni, festés előtt a lakást összerakni, átrendezni. Én ettől ideges és csalódott lettem, rázúdítottam az összes kétségemet, amiben benne volt az is, hogy kierőszakoljam a döntését, hogy kössük össze az életünket. Őneki ez túl gyors tempó, egyébként is csak 1 napról van szó... stb. Nagyon sok új érzéshez, élményhez kell még hozzászoknia, és egymást is jobban meg kellene ismernünk. De hogyan tudjuk heti pár találkozással jobban megismerni egymást? Ahhoz össze kellene költözni. Sajnos ez most még nem megy.

Még mindig itt van a fülemben, ahogy mondta, hogy "volt idő, mikor nagyon szerelmes voltam beléd". Megkérdeztem, hogy ez már elmúlt. Nem, csak átalakult az érzése.

Ezért gondoltam azt, hogy pedálozok nála, mert nem akarom elveszíteni ezt a szerelmet, ezt a férfit. Úgy váltunk el egymástól, mintha meg sem történt volna ez a péntek. De egy kis rossz érzés bennem van. Tud-e ugyanúgy, ugyanolyan szerelemmel tekinteni rám, mint azelőtt? Megerősödött vagy gyengült az elhatározása, hogy velem akar valaha élni? Ezek az kétségek gyötörnek a beszélgetés óta.

Sziasztok,

köszönöm a véleményeket, tanácsokat.

Igen, taktikusabb is lehettem volna, de a szerelem teljesen elvakít.

Ahogy Tamianyu írta, a tényeknek kellene hinni. De annyira passzol minden: egyszerre küldjük az sms-eket egymásnak, befejezzük egymás mondatait, a beszélgetéseinkben egy rugóra jár az agyunk, a szeretkezéseink mind-mind tökéletesek. Ilyen érzést még sohasem éreztem. Félelmetes az összhang. Ezt nem akartam / akarom elveszíteni, ezért pitiztem neki.Ebben a férfiban együtt van meg minden, ami külön-külön a pasikban. Először azt hittem, rózsaszín felhőben vagyok, és csak egy ideába szerettem bele. De nem, mert ahogy fokozatosan megismertem, derültek ki róla a "rosszfiús" dolgai, a gondolatai, a véleménye. Ezek nem okoztak rossz érzést számomra.

Lehet, hogy jobb volna most hagyni őt elmenni, mivel nem tud/ nem akar felvállalni, mint akkor majd, amikor már teljesen belebonyolódtam.

Mindig a családom érdekeit helyeztem előtérbe: a gyerekeim, a férjem kedvéért mondtam le sok mindenről, tartottam/tartom össze a családot.

Adjak-e időt, és mennyit magunknak? Hátha ő is csak megijedt a hirtelen szabadság lehetőségétől, vagy csak a komfort zónájából nem akar kilépni?

ps. holnap tudósítalak Titeket, mi történt a "nagy beszélgetésen" :-)

Kedves Évi, a kiegészítésed után egyre inkább úgy érzem, hogy ez a férfi nem akar változtatni az életén. Írod, hogy a házassága alatt is rossz fiú maradt. Valószínű, hogy a felesége ezt eltűri neki, és így számára ez kényelmes. Olyan férfiról még nem hallottam aki egy új szerelmének ne azt mondta volna, hogy kihült a házassága. A pontokba szedett kifogásai egyébként logikusak, sőt akár igazak is lehetnek. Egyetértek a hozzászólókkal, hogy ha Te válni akarsz csak magad miatt tedd. Ezzel a férfivel kapcsolatban a helyedben nem terveznék hosszú távon. Azon gondolkozz hogy a szerető szerep megfelel e Neked. Szerintem hiba volt "pitizned" neki. Ebből arra következtethet, hogy Te annyira szereted, hogy a végén minden megoldásba belemész. (ami lehet, hogy igaz, de nem jó ha tudja).

Kíváncsi vagyok mi lesz ma. Ugye beszámolsz nekünk?

Én mindig azt mondtam: az emberek egy bizonyos életkor felett már nem változnak. Félő, hogy nem sok a garancia arra, hogy melletted nem lesz "rossz fiú".

Ezzel nem bántani akarlak. Inkább azt mondom: gondold át az új párkapcsolat negatív oldalait is.

Ezzel a mondatoddal"MIndig akkor titulálnak egy házasságot menthetetlennek, ha jön egy harmadik."

Szerintem ez nem így van,ha nem működik a házasságunk,azt tudjuk 3-ik nélkül is.

Az már más kérdés,hogy van aki kényelemből vagy egyéb miatt nem lép amíg fel nem tűnik az a bizonyos 3-i.

Véleményem szerint nem viselkedsz megfelelően,és igen,magadat aláztad meg a pitizéssel,az sms bombákkal.Nem lehet,hogy Te sokkal szerelmesebb vagy mint Ő beléd?Ha a férfi ugyan azt érzi amit Te,és valóban válni akar,akkor megteszi anélkül is ha Te nem viselkedsz így.Kikényszeríteni ezt nem lehet,és értelme sincs.Valószínű ha nagyon rámenős leszel,akkor téged iktat ki az életéből.

Amikor egy szerető kifogások hadát tömkelegét sorakoztatja fel amiért nem akar válni,akkor szerintem nincs miről beszélni,pláne nem közös jövőről.Ennyi idősen már tudhatnád,hogy amit ezek a férfiak leadnak,annak nagy része mese,köze nincs a valósághoz.A tényeknek kell hinni,nem a tündérmeséknek.Gondold át először azt,hogy Te valóban válni szeretnél-e,vagy csak miatta.

Mert ha igen,akkor kezdheted rendezni soraidat,független attól a pasi hogyan dönt.

Butaság ennyire biztosítani a szerelmedről,ennyire kiadnod magad,mert nem biztos,hogy nem használja ki,és maradhatsz majd az életében szerető szerepben,mert úgy gondolja majd neked az is megfelel,csak le kell építenie helyre tenni.Bízd rá,hogy Ő valóban akar-e válni.Természetesen ettől még le kell ülnötök beszélgetni a dologról,mert mindkettőtöknek joga van tisztán látni,de nem avatkozhattok bele egymás családi életébe,ez mindenkinek a maga döntése kell legyen mit akar a jövőben.

Ha nem egyenek az elképzeléseitek,akkor felesleges minden erőlködés.

Az én életemben jött egy ilyen katalizátor, végre nő lehettem és volt bátorságom és önbizalmam kilépni egy lapos, menthetetlen 7 éves kapcsolatból, amiből gyerek is született és most várom ettől a bizonyos katalizátortól a második babámat és tudom, hogy sose fogom megbánni, mert azóta vagyok újra nő, boldog anya és nem utolsó szempont, hogy az ex is megtalálta a boldogságát!

Nem lett volna értelme tovább küzdeni, persze ez nem minidig van így, sokszor nem alakul ilyen jól a történet, de ha úgy érzi, hogy ki kell lépnie, akkor tegye meg és igen ne másért, hanem magáért az már csak egy plusz, hogy még lángol is valaki iránt!

Gondolom nem azért érzi, hogy a mostani kapcsolata kihűlt, mert jött egy másik, legalábbis én nem így értelmeztem!

Nem értek egyet,bár tudom sokan vannak ezzel így.Az én felfogásommal igenis illik tisztességesnek lenni maradni még akkor is,ha tönkre ment a házasságunk,kihűlt a kapcsolatunk,elmúlt a szerelem.Sosem aláznám meg a férjem azzal,hogy megcsalom,alakuljon bárhogy az életünk.Önállóan gondolkozni tudó lény vagyok,aki képes eldönteni hogyan szeretne vagy nem szeretne élni,és képes döntéseket is hozni.

Én elváltam már 1x,mert nem működött a házasságunk,de nem kellett hozzá harmadik,nem is alacsonyodtam volna addig.

Tehát úgy gondolom,ha válni akarok,akkor magam miatt,a gyerekeim miatt mert nekünk úgy lesz jobb,mert annyira rossz tarthatatlan a helyzet.

Természetesen attól még lehetséges az,hogy az ember már ezen hezitál,amikor jön a nagybetűs szerelem.De jól meg kell gondolni,hogy amiatt érdemes-e,mert semmi garancia rá,hogy hosszú távon is működik.Ezért mondom mindig azt,hogy nem amiatt kell(ene)dönteni.

Kedves Évi!

Tudom,hogy elcsépelt és esetleg még közhely is,de ha valaki nagyon nem akar valamit azt nem szabad erőltetni.

Ha nem jó a házaséleted akkor változtass rajta,de csak saját magad miatt tedd és ne egy kétes kimenetelű kapcsolatért.

Írd meg,hogy mire jutottatok!

Még te kértél elnézést? Csak azért, mert azt vártad döntsön?

Szerintem hiba volt. Nagy hiba. Ezzel elárultad magad, hogy te mindenáron képes vagy folytatni a viszonyt, anélkül, hogy neki attól kellene tartania, megint döntés elé állítod.

Miért kértél bocsánatot?

Sziasztok,

köszönöm a sok véleményt.Kicsit többet kell hogy tudjatok rólam:

Igen, a lány én vagyok, 43 éves, két lánnyal (16 és 19 évesek). Voltak pasik az életemben, fiatalabbak, idősebbek, de egyikkel sem éreztem (még a férjemmel sem!) ilyen szenvedélyes szerelmet. Ezért hezitálok most. A szerelmemmel pénteken borult ki a bili, mert konkrét döntésre akartam bírni: Éveken át tartó kínlódása után le tudja-e zárni a házasságát (neki 13 és 21 éves gyerekei vannak), és 'tabula rasa' tiszta lappal új életet kezdeni velem, felvállalni engem, a kapcsolatunkat. Igen, három hónap után hoztam döntési helyzetbe. Igazatok van, ne egy harmadikért, hanem saját magamért vessek véget egy kapcsolatnak, de ha ott a harmadik, és nagyon működik a dolog, akkor az egy plusz impulzust ad, hogy tegyél is valamit a boldogságodért.

A szerelmem azért rossz fiú, mert hosszú ideig keményen benne volt az éjszakai életben, verekedésekben, falta a nőket, élvezte az életet. Mindezt még a házassága alatt is. A szerelmem nagyon sokszor írta, hogy soha nem volt még senkibe se ennyire szerelmes, csak futó kapcsolatai voltak.

Konkrét kérdésemre, hogy miért nem tudjuk most együtt újrakezdeni, jöttek a válaszok:

1. túl kevés még a három hónap, nem ismerjük eléggé egymást, hogy melletted döntsek

2. itt a 13 éves fiam, meg fog sérülni, ha elválok

3. előbb el akarom adni a közös házunkat, azután meglátjuk, hogyan tovább

4. mindent le akarok zárni (házeladás, válás, hitel rendezése, egy kis pénz megtakarítás az induláshoz), és nem akarom "csupasz fenékkel" kezdeni.

Ezen pörögtünk egész pénte3ken, míg kibökte, hogy ez neki sokkoló, ne akarjam döntésre bírni.

Egész hétvégén bombáztam sms-ekkel, amikben biztosítottam arról, hogy nagyon sz6eretem, és bocsásson meg. A végén már kicsit megalázónak éreztem. Nem kellett volna így pitiznem neki?

Ma fogunk találkozni, és remélem, sor kerül majd a "NAGY" beszélgetésre.

Szia!

Szerintem alaposan gondold át a helyzetet!

Valóban olyan rossz a házasságod?

Valóban annyira erős a szerelmetek,hogy túléli ezeket a viharokat?

Sajnos a lángoló szerelmekkel az a baj,hogy nem lehet tovább fokozni.Az csak kevésbé lángoló lehet,ami valljuk be nagy csalódást okozhat.

A kihült házasság nem csak azért hideg mert máshol lángol?Ha eddig működőképes volt érdemes eldobni egy bizonytalan kimenetelű kapcsolatért amelyben nagyon sokan megsérülhetnek?

Szerintem ezeket gondold át!Sajnos a tapasztalat azt mutatja,hogy ezek a nagy lángolások nagyon ritkán bizonyúlnak tartósnak.Mondhatni nagyobb a füstje mint a lángja!

Persze senki sem láthat bele az életedbe,de ha eddig működött a házasságod lehet,hogy csak jobban oda kellene figyelni rá és egy kicsit feldobni valamivel.Talán így kevésbé lenne vonzó az "újdonság varázsa"!

Tudom,hogy ilyenkor az ember azt várná,hogy lökjenek egyet rajta,megerősítsék abban,hogy jól dönt,ha a szerelmet választja.Csalódás,ha nem ilyen tanácsot kap.

De nem mindíg az a jó tanács,ami helyeslő!

Csak az nem biztos,hogy a másik fél házassága is ilyen állapotban van.Lehet,hogy csak ez a találkozás hozta ott a bajt.A férfiak gyakran nem az igazat mondják ilyen helyzetekbe amint nagyon sok esetben látunk tapasztalunk,itt is.Talán azért is bizonytalan,mert Ő nem biztos,hogy szeretné feldúlni a családi életét,romba dönteni a házasságát.

Ez is egy opció lehet....

Az a jobbik eset ha válás és nem gyilok a vége!:(

Sajnos sokan élik így le az életüket és ha nem is szó szerint, de minden nap meghalnak egy kicsit és mások(akik persze nem látnak bele csak az elvekhez ragaszkodnak) ezt így látják helyesnek, mert válni és változtatni azt ugyan nem szabad, inkább legyél boldogtalan, de tartsál ki jóban, rosszban, mert egyszer tévedésből erre esküdtél!

Pontosan én is úgy tettem mint az Édesanyád.

A gyerekek miatt maradtam hosszú éveken keresztül egy rossz házasságban, de nagyon bánom.

Rá ment a fiatalságom a semmiért.

A vége persze válás lett!

Hát így van, ha már nem akarják megmenteni, akkor lépni kell, ez a lényeg, nem szenvedni egy életen át egy rossz kapcsolatban!

Mondjuk lehet itt a gyerekekre tekintettel lenni stb. csak úgysem fog menni max. ideig óráig, ami szép és jó csak kinek!?:(

Nekem nem volt jó, hogy az édesanyám tekintettel volt ránk és csak jóval később hagyta el az apámat, mint kellett volna, pedig csak jót akart, hogy apa mellett nőljünk fel!:(

Később rájött, hogy senkinek nem jó ha erőltetik a dolgot, végül válás lett, de a mai napig bánja, hogy nem fiatalon tette meg a kellő lépést!

Persze, próbálkozni kell megmenteni egy kapcsolatot, de a fórumindító úgy kezdte, hogy kihűlt a házassága, szerintem ő már lezárta!

Egy házasság csak akkor menthetetlen, ha felek nem akarják megmenteni.

Egy harmadik személy az, aki rádöbbenti, és szembesíti a feleket, hogy nagy baj van.

A hirtelen jött szerelem elveszi az ember józan eszét.