Kilépni egy rossz kapcsolatból..... (beszélgetés)

Nehogy elmenj a pasihoz! Tönkreteszi az életedet! Örülj neki, hogy jó messze ment, legalább könnyebb lesz elfelejened még akkor is, ha most nem így gondolod!

Tanács, amit én is sokszor követtem: amikor a legsz...bb kedvem volt, akkor öltöztem fel legcsinosabban és sminkeltem ki magam leginkább! Hidd el, használni fog, és találsz olyat, aki Rád figyel, és nem önző módon csak kihasznál mindenkit!

Tudom, hogy van lehetőségem cikkben kiírni magamból a dolgot, de én inkább itt írnék.

Fiatal huszonéves csinos lány vagyok, mégis valahogy nehezen találtam párt, sok időt töltöttem egyedül. Részben betegség (nevezhető annak) miatt, egyéb más hülyeségeim miatt évekig párkapcsolat nélkül éltem. Szóval megismertem a munkahelyemen egy férfit, már volt az előző kapcsolatából egy 2 éves fia, nem tartott neki sokból ezek ellenére is elcsavarni a fejem. Tudtam hogy nem hozzám való, az élet minden területén baj volt vele. Utálom a családját utálom a körülményeket és nagyjából mindent ami körülveszi. Meg azt is utálom h a természete olyan mint az enyém -.-' Nem tudok szabadulni tőle, és ahogy észre veszem ő sem tőlem. Már külföldön van családostól mert itthon nem jöttek össze a dolgaik. Laktunk együtt 2 hónapot. Borzalmas volt! Én mégis nagyon szeretem. Kisemmizve tönkremenve jöttem haza a közös lakásunkból ő pedig elrepült külföldre. 1 hónap után keresett meg h ő milyen magányos menyire szeret stb... neki milyen jó helye van. Igen nyugodtnak nevezhető és számára jó helyen van. Szó esett róla hogy menjek én is ki hozzájuk. Mivel már évek óta készültem és még várnának is, bele mentem hogy megyek, de a jegyet azért nem mertem megvenni. Idő közben az ex kitalálta h ő is ki akar menni és mivel a szeretet férfi annyira szereti a fiát így elég beteges ötletei voltak ezzel kapcsolatban. Mindenáron azt a megoldást akarta választani hogy az exet a gyerekkel maga köré gyűjtse, de menjek én is és majd ide oda mászkál. Ezen felül egy igéretét sem tartotta be, újra ugyanazt műveli mint itthon. Minden nap félelemben és stresszben tart. Nem akarok a családjával élni sem azt nem akarom h megint úgy éljem az életem hogy amikor kettesben is lehetnénk minden áldott nap hárman vagyunk. Ha valaki más nővel akar élni akkor csináljon neki benne helyet nem? Ezeket el is mondtam neki, ő ahogy szokta állította hogy minden más lesz. Jaj ugyan már.. lényeg a lényeg vissza mondtam az utat de valahogy nem tudok neki nemet mondani sosem. Magányosnak érzem magam és kezdek úgy viselkedni mint egy öregasszony -.-' Már szóltak h nem nagyon figyelek a ruháim össze párosítására illetve hogy régen annyira imádtam a szemfestékeimet most meg megfésülködöm és abból áll a reggel. Megváltoztam. Elfelejtettem hogyan kell flörtölni, nem hat meg egy férfi sem, pedig vágyom rá h megismerjek egy helyes férfit és leszakadhassak már erről a szemétről. Hódoló is akadna de egyik sem az én esetem, szintén nem hozzám valóak.

A páromnak vagy már magam sem tudom h milyen státuszba tegyem őt, egy nap 3x is sikerült úgy vérig sértenie már hogy az sem bántana már meg ha más nőkkel látnám. De fontosnak érzem őt. Tisztában vagyok vele hogy minden ami körülvesz az miattam van, de nehéznek érzem azt h megint kinyíljak. Úgy érzem változtatnom kell az életemen és minden rendbe jönne de fogalmam sincsen hogyan. Bánt hogy én akartam világot látni és helyette ő kapta meg ezt. És az is bánt hogy itthon maradtam a családom nyakán. :/ Szórakozni nem járok el, már mindenki a baráti körömből elment, családot alapít...

Itthon ülök a szobában és nehezen viselem már a magammal töltött időt. Valószínű hogy ezért is tartom fontosnak egy ilyen férfi szeretetét is mint az akiről most szó van, holott nekem ebben a kapcsolatban is ugyan olyan rossz.

Remélem érthető volt amiket nagyjából leírtam, olyan sok már a maszlag a dolgokban hogy még össze szedni is nagyon nehéz :D De tanácsokat kérnék hogy úrrá tudjak lenni a helyzeten.