Miért történik ez velem? (beszélgetés)

Tudod mi a karma lényege?

Hogy nehezen lehet megoldani, de addig szivat, ameddig nem oldod meg.

A karma nem egy büntetés, amivel együtt kell élni.

Jézusom,ugyanazt írtad le,mint ami velem történt.

Nem semmi:-)

Már régóta egyedül élek a kisfiammal, és megvagyok, köszönöm:) Sőt, mindenki azt mondta, hogy csak javamra vált az exemmel való szakítás, nagyon is. Szóval ezzel nincs baj.

Csupán szerintem mindenki vágyik egy idő után társra, ha bevallja ha nem.

Viszont az sem a célom, hogy egyedül éljem le az életem. Sok pluszt ad, ha van mellettem valaki, ezt most nem részletezném, de csak azért, hogy legyen valakim, én sem voltam senkivel, mikor úgy éreztem, ebből csak ez a vonal lenne, befejeztem. Úgyhogy nem abban a cipőben járok, hogy mostaztánistenigazábólkellvalaki! :))))

Csupán érdekes volt számomra ez a két "kapcsolat", és igazából ezt szeretném a jövőben elkerülni.

Hát én inkább társaságon keresztül, vagy rendezvényeken egyebeken ismerkednék.Ott elég gyorsan kiderül a dolog.

Az a baj, hogy lehet, hogy az internet gyors, és praktikus viszont eléggé személytelen,és tényleg minden a személyes találkozón és az időn múlik.

Egy tanácsot tudok adni használd erre a netet,de a találkozót ne nyújtsd el.

A neten egyéjszakást szerezni könnyű, komolyan ismerkedni elég nehéz, nagy mák kell hozzá.

1. A neten általában nem olyan képet sugároznak az emberek magukról, mint amilyenek ők, hanem amilyet láttatni akarnak magukról. Olyan képet töltenek fel, ami tetszik nekik, azt írják le, ami szerintük jól hangzik, ez többnyire nem fedi a valóságot.

2. Aki fennvan, az társat AKAR. Szeretni akar VALAKIT, így ha belebotlik valakibe elég nehéz felimserni, hogy ez a valaki télleg a nagy Ő-e, vagy pedig csak egy ember, aki hagyja hogy szeressék és ez átmenetileg jó, mert levezetjük rajta a vágyainkat, de igazából nem tetszik.

3. Még az életben egy kollégával, egy ismerőssel, fokozatosan, közös munka, közös akármi során kialakul egy természetes vonzalom, mert megismered a másikat egy olyan élethelyzetben, amiben nem játssza meg magát, és tetszik amit látsz, addig a netes ismerkedések sokszor úgy kezdődnek, hogy menjünk el ide-oda, azaz nem a természetes körülmények között ismered meg az embert, hanem az erőltetett, erre a célra szolgáló körülmények között - amiket mindenki úgy befolyásol ahogy akar.

Szóval a neten könnyű vakvágányra futni. Én elég sokat csajoztam neten is, volt többéves kapcsolatom is onnan, de ha végiggondolom a nagy szerelmeimmel mind-mind élőben ismerkedtem meg. Ott télleg őrájuk vágytam, nem valakire, aki szeret, akit szerethetek.

Szerintem ne tekintsd életcélnak a társkeresést, rendezkedj be az egyedülálló életmódra, élvezd az életet, aztán majd jönni fog magától, amikor a legkevésbé számítasz rá.

A rossz napok is itt vannak a mindennapokban, természetes, hogy nem pörgünk folyton ezerrel.

Kemény dió ez a párkapcsolati téma.

Bár ha nem foglalkoztatna, tuti belefutnál a másik feledbe.:)

Végül is igazad van.

Kettőn áll a vásár....

Na hát ezt azért nem mondanám. Lehet nem az én embereim, de roppant jó ember mindkettő. Nem hiába lett barátság belőle.

Ha közelebb lakik az ember, csak úgy összefuthat, nincs beosztva az idő, hogy na most ettől-eddig "jól kell" éreznünk magunkat. Mi van ha pont akkor van rossz napja az embernek? Nincs igazán spontanitás, és ez sztem fontos.

Ez nem számít, ha..... ;)

Sz@r emberekkel találkoztál.....

Egyébkén mindkét esetben Budapest - Szekszárd a távolság. Ez is sokat nyom a latba, szerintem.

De elég car helyen lakom e szempontból....

Nekem az a megfigyelesem tarskeresokrol, hogy nagyon sok ember abban remenykedik, hogy a tokeletesre csiszolt gyemantot talalja meg. Ha egy pici karc van rajta, eldobja mert ott van meg 135643 regisztralt no.

Persze a vegen hoppon marad o is, mert a sajat jatszmaja rabja lesz, es igy pont azok, akik ertekes emberek, mar atlatnak rajta.

Tenyleg sok az ilyen fent. Nem rossz emberek ok, csak olyan utan szaladnak, ami nem letezik.

Ez az en meglatasom...

"első, akiről írtam, olyan se veled se nélküled kapcsolat volt. . . . még fél év után is megpróbáltuk újra. . . . ."

Emiatt gondoltam. Úgy éreztem ebből hogy a szíved mélyén érezted hogy nem az igazi, mégis próbálkoztatok, próbálkoztatok...

Én 11 éve ismerkedtem meg a férjemmel a neten.

Ha nincs szikra, akkor maradjatok csak barátok. Én érdemesnek tartottam a férjemet a barátságra, és ő is engem. Volt idő, amikor biztos voltam benne, hogy szikra hiányában nem lesz köztünk több. Aztán évekkel később - mikor kiderült, hogy másnak is kell :D - akkor jött a szikra részemről, és megéreztem, nem akarom, hogy másé legyen. Már több éve alkotunk boldog párt, és örülök, hogy így alakult.

Áhhh, nem! Nagyon sokat tanultam a múltból, nekem nagy lecke volt!

Azóta volt párkapcsolatom, kicsit hosszabb, de kiszálltam belőle, mert nekem nem voltak meg azok az érzések amik kellettek volna. Pedig egy normális kapcsolat volt. De mindenáron nem kell

Sokat változtam már egyébként. Sokkal zárkózottabb voltam, az exem mellett meg totál bezártam. De szerintem ma már más ember vagyok.

Csak tényleg igaz, hogy aki nekem kell annak én nem, és fordítva.

Habár mindkét esetben, pláne az elsőben azért sokkal árnyaltabb a kép