Miért tekintik az emberek olyan természetesnek a boldogságot? (beszélgetés)

Sziasztok!

Szerintem az ember beállítottságán múlik, hogy hogyan éli meg a dolgokat. Ezen kívül, még a gátlásaink, amik visszafognak minket abban, hogy megvalósítsuk amit szeretnénk. Abban teljesen egyetértek, hogy nem kell másik ember, hogy boldogok legyünk. Persze a megfelelő társ mellett még jobban kiteljesedhet az ember. Néha meg kell egy kis rossz is, hogy jobban éretékeljük a jó dolgokat.

Egyetértek ezzel.

Nem egy másik ember függvénye a saját boldogságunk. Aki mástól várja, hogy boldoggá tegye, az keservesen csalódni fog. Senki sem tehet tartósan boldoggá, önmagadon kívül. Ha valaki egyedül nem tud boldog lenni, senki más mellett sem lesz az.

És választás kérdése, minden pillanatban dönthet az ember. Figyelhet a jóra vagy a rossz dolgokra. Önsajnálat vagy derű? A választás mindenkire rá van bízva.

A boldogság valószínűleg azért olyan természetes a számunkra, mert ez az eredeti, a természetes állapotunk.

Ez nagyon szép volt!=)

Köszönöm!=)

hih.. valami történt, még nem akartam elküldeni, csak eeeee'ment....tehát újra...

... itt párkapcsolati problémákról (is) írtok... a boldogság SZERINTEM nem párkapcsolat függvénye. Megette a fene a nagy boldogságomat, ha az egy vagy több férfitól függ. Nos igen, egy férfi tud szomorúvá tenni, bánatossá... urambocsá sírhatok is miatta, de attól még lehetek boldog ember. A fájdalom az nem tesz szükségszerűen boldogtalanná... az csak pillanatnyi állapot (nah jóóóó, néha kétpillanatnyi is van! :o)))

Én, igen, természetesnek tekintem a boldogságot... a millió apró csodájával egyetemben. Én is ezt vallom: "Minden reggel, amikor fölébredek, választhatok:

Boldog legyek ma, vagy boldogtalan?

...és én a boldogságot választom..."

És igen, ez a természetes állapotom... sőőőt ma már látom, hogy ezt adtam tovább, a gyerekeimnek is alapból boldogok... és ezt ki is tudják fejezni. Egyszerűen ragyognak bele a világba. :o))

szerintem nem természetesnek tekintik, hanem megszokják, hogy van. Pedig azért tenni kell hogy boldog legyen valaki.

Szerintem az a boldogság, ha boldoggá tudod tenni a párodat, aki ezt ugyan igy gondolja és érzi.

Hogy mikor vagyunk boldogok? Én a magam nevében beszélek/írok.

Sokszor nem is érzem, hogy boldog vagyok. Utólag ,amikor valami rossz történik,akkor jövök rá,hogy mielőtt megtörtént boldog voltam.

Nagyon sok rossz történt már velem az életem folyamán. De én hiszek abban,hogy ami nem öl meg,attól erősebb leszel.. lelkileg mindenképp

Az egész élet egy nagy harc. Harc a megélhetésért, a boldogságért, akár még a távkapcsolóért is.

Ez most bután hangzott, de igy van sok családban.

Az előbbi eset is mutatja, hogy nem csak magunkért, hanem a másikért akit szeretünk is harcolnunk kell foggal körömmel.

Szerencsés esetben minden jóra fordul.Tegnap hunyt el Albert Györgyi, érte is harcolt sok barátja, de nem volt elég. Azt viszont nem mindig ismeri fel az ember, hogy még mit kellene csinálni, segiteni a másiknak. Nagy akarat erő és kitartás szükséges, és sajnos sokszor elmegyünk egymás mellett. Csak egy kicsit meg kellene állnunk.

Az élet amúgy is nehéz, ha megnehezítjük alkohollal, vagy egyéb "rásegítőkkel" még nehezebb, mert tudatunk nem tiszta, és még a segítő kezet sem ismerjük fel.

Igen, az emberek célja az, hogy boldog legyen, de néha küzdelem nélkül nem érhetjük el!

Pl.:az egyik ismerősöm udvarlója ismeretségük kezdete óta (szerintem) sokat ivott! Azért Ő hozzáment, szült két gyereket Neki és a férje 49 évesen alkoholistaként meghalt!! Szerintem nem harcolt érte! De ez csak az Én véleményem, mert Én igenis veszekedtem volna, más célokat adtam volna! Mindent megpróbáltam volna, mert azért Ő egy szorgalmas ember volt, csak rossz családból jött!

Pedig milyen jó érzés a boldogság!:)

Akkor vagyunk boldogok,pl. ha a másik észre veszi a másik értékeit, vagy a másik figyelmességeit, tetteit!

A boldogság érzése sok-sok apró dologból tevődik össze!:D

A barátnőm későn döbbent rá arra, hogy milyen fontos embert vesztett el. Miért?

Hogy nem vesszük észre a másik ember érzéseit?