Miért nem talál rám már a boldogság és a szerelem? (tudásbázis)

Sajnos én is így jártam, mellőlem is elmarták a férjemet:

- a szüleim- és anyósom közös erővel- ráadásul akkor, amikor már a 2 fiam is megszületett.

Holnapután lesz az első válóperi tárgyalásunk, mindannyian tűkön ülve várták már ezt a pillanatot.. Szerintem öröm ünnepet fognak ülni, mikor végre hivatalos lesz, meg lesz róla az aláírt bírói végzés...- pedig a szüleim 44 éves házasok lesznek idén augusztusban !!!! Nem is értem Őket, miért annyira fontos Nekik, hogy én hivatalosan is elvált, egyedülálló anyaként neveljem fel a 2 fiamat !!!

Egyedül apósom értett meg- Ő fogadta el a kapcsolatunkat- a gyermekeimet is szerette- de Ő sajnos néhány éve meghalt: anyósom folyton szapulta, alkoholistának tartotta- de valószínűleg ez hazugság volt- én ennek jelét sohasem láttam rajta...

Anyósom helyzetét próbálom megérteni, miért akarja a kapcsolatunkat tönkretenni:

- Egyedül maradt: a férje meghalt, férje bátyja egy másik városba költözött a családjával- előle- ha nem ezt tette volna- az Ő házasságukat is szétmarta volna...

A férjem 38 !! évig Vele egy lakásban- háztartásban élt, mindenben kiszolgálta- mióta a gyermekeink megszülettek-és összeházasodtunk.nem tévedés, ebben a sorrendben,- csak azon mesterkedik, hogyan távolíthatná el mellőlem és a gyermekeink mellől a férjemet 2 éve győzött- a férjem elköltözött Tőlünk- szó nélkül- valószínűleg vissza az anyjához- minden kapcsolatot megszakítva a gyermekeivel-és Velem...

Ettől kezdve az ÉN szüleim is arra " gyúrnak "- kerestek egy ismerős ügyvédet is hozzá - hogy hivatalosan is szétválasszanak Minket !!!

Az egészben az fáj a legjobban, hogy van 2 testvérem -akik boldog házasságban élnek- az Ő házasságukat eszük ágában sincs a szüleimnek tönkretenni: SŐT !! Őket állítják elém példaképnek !! A szüleim szerint ÉN vagyok a hibás, hogy ilyen férjet "választottam !!! " ( amikor megismertem,28 éves voltam- Ő volt az első-és azóta is egyetlen komoly kapcsolatom- a gyermekeimnek Ő az édesapja- nem volt a homlokára írva, hogy Ő kizárólag csak az anyjával tud élni !!!-

Ha tudtam volna róla- utólag belegondolva akkor is megszülöm Neki a 2 fiamat- vagyis magamnak: jelenleg ŐK az egyedüli támaszaim , Csak ŐK azok akik igazán szeretnek... ŐK adnak erőt elviselni ezt a helyzetet...

szerintem egy bizonyos kor után nem egészséges az anyákkal lakni, mert amelyik csökönyös, úgysem fog engedni. Saját példa.

Tehát menni kell. Amikor egyedül marad a kedves anyuka, akkor majd lesz ideje gondolkodni. Persze akkor sem fog engedni csökönyösségéből, nagy valószínűséggel. De legalább a leánynak nyugta van.

Nagyon nem irigyellek; és megértem a bánatodat. Egy erős akaratú anya ellen nem nagyon lehet tenni. Láttam nem egy ilyet a környezetemben.

Azt én sem értem, hogy miért áll egy szülő (mert apák is tehetnek ilyet) a gyereke boldogságának útjába.

Én követtem az anyukám példáját: ő elfogadta mindegyik gyerekének a választottját, még akkor is, ha volt kifogása ellene. Úgy állt hozzá a dologhoz, hogy „aki szereti a gyerekemet, azt én is elfogadom. Még ha nem is szeretem.”

akkor koltozz el!

ha jon a kovetkezo szerelem, szepen hozza koltozol! :)

Kuldtem neked privatban multkor egy linket, hgy mikent tudod bevonzani eletedbe a jo dolgokat, de valaszra sem meltattal...

Eszre kellene venni a segito kezeket es tenni vmit sirankozas helyett, mert az osszes forumod csal errol szol.

Nem, ezt jól látod.

De ha ismered a fórum-indító többi topicját, akkor tudod, hogy az anyja nem fog változni, erre várni balgaság lenne. Lehet élete végéig őt hallgatni és őt okolni mindenért, vagy lehet változtatni a dolgokon. Más lehetőség nincs.

Na de basszus a sérültgyereket még jobban fel kell karolni és nem állandóan és folytonfolyvást ezzel szembesíteni! Ott segíteni az életét ahol tudja és teheti. Az egészséges gyerekünknek is csak jót akarunk és segítünk míg kezünket-lábunkat mozgatni tudjuk és le nem hunyjuk a szemünket, nemhogy egy sérült gyermekét.

Én ezt nagyon rosszul látom?

Ezek a történetek nekem egyre hihetetlenebbek. Ezt az egész szitut nem tudom elképzelni. Anyád neked mondja, hogy nem érdemled meg, és a férfi egyszerűen fogja magát és lelép?

Ha a férfi szeretne, nem lépne le.

A te párod. Nem értem, hogy anyád hogyan teszi lapátra.

Régebben is írtad már, hogy független vagy anyádtól, akkor hogy kerül ő a képbe? Ha csak beszélő viszonyban vagytok, miért adsz arra, amit mond?

Minden topicodban azt írod, hogy az anyád folyton azt szajkózza, hogy sérült vagy, és nem érdemelsz meg semmit és senkit. Valami másról is szoktatok beszélgetni?

Ha tényleg nincs más mondandója a számodra, akkor ne állj vele szóba!

Nem tudom, hogy miért jó egy anyának, ha a lánya, fia boldogtalan. Anya vagyok, mindig a gyerekem javát és boldogságát nézem. Ami neki jó, az nekem is.

Az ilyen típusú anyák önzők, saját maguknak akarják egy életre a gyereküket nem számolva a súlyos következményekkel. Még az is előfordulhat, hogy a gyerek időmúltával meggyülőli az ilyen szülőt. Akkor már viszont többnyire késő és ott maradnak egymás nyakán, marva egymást. Nekem is van ilyen a környezetemben. Szörnyűek. Arról nem beszélve, hogy nem ez az életrendje.

Sajnos vannak ilyen idióta anyák. Az utcánkban is él egy, aki mindenkit elmart a lánya mellől, így az vénlány maradt. Meg is látszik rajta: sokkal rozogább, mint a 87 éves anyja. Természet ellen való, hogy egy nőnek ne legyen párja.

Azt tanácsolom a fórumindítónak: álljon a sarkára, és szálljon szembe az anyjával; ne hagyja tönkretenni az életét.

" mondván sérülten nem érdemled meg!"

Jézusom!!! Milyen anya az ilyen?! Ez most komoly?!

Hihetetlen!

Kívánom neked, hogy mihamarabb rád találjon a boldogság.

akkor végülis Rád talált, csak Te hagytad anyádat, hogy lapátra tegye a pasit.

A boldogság akkor jön el, amikor ezt végre nem fogod hagyni, mert rájössz, hogy megérdemled, és akár anyádra is rá mered csapni az ajtót...

az anyák nem egyszerűek..