Miért nem emlékszem a múltbéli eseményekre? (beszélgetés)

Ebben nem értünk egyet: "Ha valakivel keves dolog tortennik, akkor nyilvan emlekezni fog..."

Elég tevékeny életet élek és ennek ellenére emlékszem sok mindenre. pl. én a főiskolai vizsgakérdésekre is emlékszem, pedig ebből ugye 8*11 db volt. Emlékszem pontosan az érettségimre, a nyelvizsgáimra és a legjobb a szám memóriám. Telefonszámok, születési dátumok.

Halihó!

Én is ilyesmi vagyok, elfelejtek dolgokatm és tényleg amolyan "szórakozott professzor" vagyok.

Iskolából emlékszek a társaim nevére (ami furcsa, mert eleve 4 osztályt jártam meg érettségiig, a főiskolán meg voltunk vagy 70-en). Névmemóriám jó. Viszont az emlékeim szinte teljesen hiányoznak. Ovi tényleg nulla, a társakra sem emlékszem (1-2-őt kivéve, akikkel később is összevetett a sors). Alsóból van 1-2 emlék, de szinte jelentéktelen (csőtörés miatt másik terem, apró baleset egy séta során). De a gyermekkorom is kimaradt, csak az van meg bennem, hogy apám mindig készítette elő a nadrágszíjat, ha valami nem úgy történt, ahogy kellett volna. 3 éves koromig máshol laktunk, de arra sem emlékszem, csak anya megmutatta anno.

Tudom, hogy baromira kellemetlen. Épp ezért fogadtam meg, hogy ha nekem lesz gyermekem, biztosan vezetni fogok babanaplót, mert el fogom felejteni a dolgok javát.

Másrészről meg igen, van benne valami, hogy ahogy "öregszünk", előjönnek képek, ezt én is tapasztaltam.

nincs ezzel gond, tudni kell kezelni a helyzetet, és kész!:)

Én még az ovis csoporttársaim zömének a teljes nevére is emlékszem.

Az első emlékem pedig -, ha jól emlékszem :-D - az volt, hogy egészen kis koromban, talán másfél lehettem, a bilin trónolva néztem a tévét a nappali szőnyegén. Majd miután minden jóval teleraktam, amivel csak lehetett, ki akartam vinni egyedül a wc-be, hogy kiöntsem. Csakhogy túl kicsi voltam, a bili meg hatalmas és nehéz, a benne lévő cuccmány pedig elkezdett imbolyogni benne mint a feltámadt tenger, és az egész a szőnyegen landolt. Nagyon megijedtem, valószínűleg ezért emlékszem rá kristálytisztán. Aztán szegény anyám bejött, meglátta mit műveltem, majd szépen kisikált mindent :-)

Velem is megesik hogy kihagy az emlékezetem (konkrétan CSAK jó dolgok igazán a közelmúltból ugranak be, régebbről csak foszlányok - nevek, helyszínek főleg), a gyerekkorom egy része biztosan nem (igyekszem elfelejteni az akkor történtek egy részét).

Olyan is van hogy komolyan megerőltetem magam h eszembe jusson egy tizenvalahány éve történt esemény. Pár éves történések simán eszembe jutnak még de az ennél régebbiek... :D

Na látod, ez egy érdekes dolog. Van ilyen, de borzasztó lehet. Aki ebben a kórban szenved, nem igazán tud beilleszkedni a társadalomba. Mert minden SÉRELEM élő benne. Azért tudunk együtt élni a családunkkal, rokonainkkal, barátainkkal, kollegáinkkal, szomszédainkkal, mert a sérelmeink idővel elhalványulnak, már nem annyira fontosak, égetőek.

Amitől este tízkor még teljesen kiborulok, másnap reggel, amikor elhúzom a sötétítőt, és besüt a nap, már teljesen lényegtelenné zsugorodik.

Így van. Tényleg az a közfelfogás, hogy 3 éves korod után már kell legyenek emlékeid.

És mégis...én teljesen elképedtem, hogy a minap a lányommal beszélgettünk, és kiderült, semmi emléke nincs az óvodás koráról. Pedig imádott óvodába járni. Megjegyzem, nekem is csak néhány kép maradt meg az óvodás koromról. De az övére részletesen emlékezem.

hat valamire biztos o is emlekszik. amikor egyetemere jartam, azt hittem, hogy azok lesznek a legszebb eveim. aztan utana evekig kulfoldon eltem, ahol szinten nagyon jol ereztem magamat, sot sokkal jobban, es az egyetemi eveim alatt szerzett elmenyeim igencsak elhalvanyultak. Valamelyik nap egy egytemi barat felhozott par dolgot, amin mi akkor igencsak nagyot derultunk, es valamelyikre bizony alig emlekszem.

az emlekezetet nagyon nehez befolyasolni, foleg, ha elmenyre elmeny jon. Ha valakivel keves dolog tortennik, akkor nyilvan emlekezni fog, hogy 15 evvel ezelott jo nagyot esett biciklivel. de amkor mar 4x estel biciklivel jo nagyot, akkor nem feltetlen emlekszel mind a 4-re.

ezzel semmi rossz nincs.

Én sem az orvost javasolnám, hanem azt, hogy edze az agyát, mert lehet innen ered a probléma.

Azért vannak az embernek szép emlékei, nem? Én azokra szeretek emlékezni, a rosszakra nem, de azokra is emlékszek.

es ha aggodsz az jobb? akkor meg panikbeteg is leszel!

nem ertem! az egyik ember ilyen, a masik olyan, te emekszel, o nem, mit kell ebbol eekkora feszkot csinalni?

valamit o tud jobban, mint te, de az nem azt jelenti, hogy menj orovoshoz!

az emlekek idovel halvanyulnak, ez teljesen normalis, ne parazzatok mar mindent tul!

Hát ez az!

Elég fura, ha valaki semmire nem emlékszik. Ez szerintem sem normális. Biztos van valami magyarázata.

Azért jó lenne tudni, hogy a fórumindító valóban nem emlékszik semmire vagy csak azt gondolja.

Én is emlékszem egy csomó mindenre, még arra is, amikor 6 hónapos koromban kifúrták a fülemet. A szüleim meg is voltak lepődve, amikor elmeséltem nekik, hogy mennyire féltem és mennyire fájt. El sem akarték hinni, hogy emlékszek rá:)))

Persze nem emlékezhetünk mindenre, mert pl. nem emlékszek nevekre az oviból, mármint az ovis társak nevére, de az óvónénik és dadusok nevére igen.

Azt nem tudom, hogy miért nem emlékeznek egyes emberek a régmúltban történt eseményekre. El sem tudom képzelni, hogy ne emlékezzek valamire.

Arra amikor első napon bevittek az oviba, vagy amikor kezdődött a suli, hogy milyen volt a tanítónéni, a napközis tanár, az osztálytársak, az osztály kirándulások, az oviban az iskolaérettség felmérés, vagy egy anyák napja, vagy az alvások, a kedvenc játékaim, a kórház, a tesóim, a barátaim, a mese olvasások, a szülőkkel közös játékok, nyaralások, majd később is ugyan ezek, de már egy másik suliba. Na nem mondom, hogy minden egyes percre emlékszem, de azért bőven vannak emlékeim.

Lehet nem történtek olyan dolgok veled, amit úgy gondolsz, hogy emléknek használhatók. De ne izgulj! A kor előre haladtával jöhet egy olyan korszak, amikor viszont csak ezekre fogsz emlékezni! Igaz, ekkor meg arra nem fogsz, hogy mit csináltál 5 perce:)

Mindenképp kezd el az agyadat trenírozni! Sok olvasás, keresztrejtvény, logikai játékok és írj naplót is, hátha elfelejted a most történteket is és visszaolvasva eszedbe jutnak.

Azért bízom benne, hogy azt nem felejtetted el, hogy nyitottad ezt a fórumot:)

Nalam is ez van :S Nagyon rossz, hogy ennyi mindenre nem emlekszem....

Erdekes, mert en a fajo emlekek minden egyes pillanatara emlekszem es sokszor eszembe is jutnak :S Szerencsere nincs olyan sok fajo emlekem, de rossz erzes, hogy sokszor felidezem az egesz tragediat :S Rengeteg mondat kep van a fejemben, hogy mi tortent akkor, meg olyanokra is emlekszem, hogy hol alltam, mikor megtudtam a rossz hirt, vagy mit viseltem.....

Viszont "aprosagokra" meg nem emlekszem. Nem eloszor jarok ugy, hogy kiderult, hogy nem tudom elmondani, mit kaptam pl szulinapomra baratomtol, vagy milyen sportot uztem 14 evesen. Nem reg beszelgettem egy 50 eves emberrel es felsorolta, hogy mettol meddig milyen kulon orakra jart fiatal koraban.... Es akkor gondolkoztam el, hogy tudom, hogy miket tanultam, de nem tudnam pontosan leirni, hogy hany eves koromtol meddig... Akkor sokan aradoznak az iskolai hulyulesekrol es alig tudok visszaemlekezni parra, pedig tudom, hogy rengeteget hulyeskedtunk... nagyon az osztaly kozeppontjaba voltam, benne voltam mindig a balhekba es alig emlekszem parra, pedig nem volt olyan regen.

Huu ne haragudjatok a hosszu kommentert :)

"...személynek..."

(Elírtam.)

A miértre vannak válaszok már.

Akarod é a megoldást a memória visszaszerzésre,vagy megtartására ?

lopikulat!! es mit csinal vele az orvos? ad neki tablettat?

atyavilag!