Miért nehéz ma gyermeket vállalni? (beszélgetős fórum)

Szerintem pontosan az lenne a legnagyobb baj, ha szülnénk, mert kedvünk van, majd lesz valami alapon! Hiszen egy gyerek nem 4-5 évre szól, nem áruhitelről beszélünk (addig majd kihúzzuk valahogy, míg letelik). Én dolgoztam 14 éves koromtól (iskola mellett, feketén), tudom mi az, hogy munka, meg áldozat! És nem akarom, hogy a gyerekemnek is ezt kelljen tennie! Persze, ha szeretne dolgozni, tegye, nem akarom, hogy az ölébe hulljon minden, de ne legyen rákényszerülve sem!

Az én szüleim abba a hibába estek, hogy agyon dolgozták magukat, hogy mindenünk meglegyen. Eredmény: egymásra nem volt idejük, energiájuk, el is váltak, mire megteremtettek mindent. És nem kacsalábon forgó palotára, meg csodaautóra kell gondolni.

Én 25 vagyok, van lakás, autó, de amikor bevállaltuk a hitelt még szó sem volt sok dologról, ami ebben az országban most folyik. Egyre nehezebb megélni is, nemhogy még egy csöppséget is a világra hívjunk! Tudom, nekünk könnyű, mert van, akinek még ennyi sincs. Igen, így van, de akkor sem kell csodálkozni, hogy az ember MEGGONDOLJA, hogy szüljön-e vagy sem, és ha igen, akkor mikor.

Dancsinak üzenem,hogy ha már gyermeket vállalsz akkor ne a főnőköd reakciójára gondolj!

Azt tudnod kell hogy a terhesség védett státusz ha ezt jelezted a főnöködnek!

Ha nem szólsz időben és közben felmond már nincs jogilag védett helyzeted.....kirúghat és ha addig vársz amíg látszik nem teszi meg?Másrészről ha bejelentetted akkor jogod van a terhességeddel kapcsolatos vizsgálatokra akár munkaidőben elmenni,vagy kérheted hogy könnyebb munkát biztosítson!

Azt ajánlom ha kételyeid vannak akkor érdeklődj,aleg egyszerűbb ha a leendő védőnődnél teszed.Egyrészt foglalkoznak családtervezéssel is és legalább megismerkedtek.

A konkrét témához szólva pedig:én 31 évesen szűltem először és nem karierépítés volt az oka,hanem a megélhetés,munkanélküliség!Hiába végeztem iskolákat a borsodi régió 10-15éve A MUNKANÉLKÜLIEK MEKKÁJA VOLT.Vas megyéig kellett ahhoz állásom,tetőm legyen,majd az ember a hitelekkel ráhúz a 19-re és talán elmondhatja hogy ÉL.MINDIG NEHEZEN ÉLTÜNK A SZÜLEIMMEL TEHÁT TUDOM MI AZ HA NINCS,DE AZ EMBER szeretne életminőséget emberhez méltó életet és talán azt hogy a gyerekemnek ezeket ne kelljen megéni.

A háború után mindenki szegény volt nem volt emiatt szégyen kirekesztettség.

Akit az előző rendszer kitaníttatott az most tandíjat vezettet be.

Nekem a főiskolát kellett abbahagynom hogy az életen változtassak

"Részben egyet értek veled, ám ne felejtsük el, hogy a háborús időszakokban, még generációk is együtt éltek, nem volt akkora gond, illetve nem volt alapfeltétele egy gyerek megszületésének egy lakás megvásárlása. A diktatúrában pedig hát, sokkal könyebb volt lakáshoz jutni, mint manapság. Kértél, kaptál (persze tudom, hogy nem volt azért ilyen egyszerű), és arányaiban nem fizettél érte olyan sokat, mint most."

56 ban sem volt jobb a helyzet, és a generációk sem éltek együtt. A régi rendszerben pedig volt hogy 20 évet is várt egy család, hogy állami lakást kapjon. Ha meg szövetkezetit vásárolt, ugyan úgy eladósodott mint most.

Sőt, a szocializmusban, igyekezett az állam féken tartani a béreket, hogy csak annyit keress, amennyit fel is élsz, nehogy még tartalékolj is. Kocsira is 10-15 évet kellett várni.

Tehát ez az elmélet nem helyes.

Másrészről, látom a fiatal rokonokat, hogy a karrier, és szórakozás az első, amit meg is értek, egy bizonyos határig. De utálom azt a demagóg dumát, hogy "még nem éltem".

Tervezni a jövőt nem lehet. Álmodni róla, azt igen. 10 év múlva sem lesz jobb a helyzet....

Sziasztok!

Mi két hónapja gondolkodunk ezen a párommal, hogy jólenne már egy "kis tündér" az életünkben! Felvetettem a témát anyuéknak, de a szüleim hallani sem akarnak róla! Anyu szerint a mi generációnk későn szül! Ő 19 volt mikor a bátyám született, én most vagyok 23 és szerinte még várjak 4-5 évet! Aztán a végén annyit várok, hogy nyugdíjas leszek mire középiskolába megy!

Sziasztok!

Én is azt gondolom,hogy valahogy EL KELL KEZDENI!

Mi is albérletben kezdtük,oda született az első gyermekünk.Nem akartunk arra várni,hogy legyen házunk,persze berendezve(!),minden kényelmes műszaki cikk.Nem!Kaptunk a déditől 2 fotelt,meg tányérokat,edényeket,vittem a lánykori bútoraimat.Egy szobába!Mi gyermekre vágytunk,nem "kacsalábon forgóra",össze is jött,mi voltunk a legboldogabbak a világon!!Apránként gyűjtögettünk mindent.Az építkezés idejére anyósomékhoz költöztünk egy piciny szobába,útban a második gyermekkel.Nem mondom,hogy könnyű volt,de megérte!A harmadik gyermeket már az új házba szültem,sokkal kényelmesebb körülmények közé.Mostanra azt gondolom teljes az életünk,van egzisztenciánk,és így utólag semmit sem csinálnék másképp.De ha most kellene elkezdenem a családalapítást,mikor már van "normális körülmény",hát mit mondjak,nagyon szar lenne!!!!!!!!!!!!!

Köszönöm kedvességetek, én is ugy gondolom hogy mihelyst bizonyossá válik szólni fogok!

Kedves Casarel:sajnos nem igazán az a befolyásoló tényező a munkámban, hogy jól érzem e ott magam vagy nem, hanem örülök hogy legalább van munkahelyem! Ezért is olyan nehéz!

A főnököm nem igazán törődik azzal hogy a munkavállalója (és a baba) egészséges marad-e majd vagy nem a terhesség alatt, csak az hogy neki ez milyen hátrányokkal jár...(már szóba hozta egyszer.

Köszike a megértést és a segítséget Mindenkinek!!!!

.."hisz tudom, a következmény az lenne, hogy a terhességem alatt amig dolgozni kellene, teljesen kikészítene,és minden módon megalázna."

kedves Dancsi!

Életed legszebb időszaka lesz ez,szerintem ,nem hagyhatod ,hogy külső emberek ,rosszindulata miatt,ez az idő másképp legyen.

Milyen fönőköd van neked? Ez borzasztó ,hogy emberekkel manápság hogy mernek viselkedni a fönőkők!Jól érzed itt Te magadat?!

Szia!

Szerintem jobb ha hamarabb szólsz,akkor van ideje a főnöknek keresni mást helyetted.Nehéz a munkáéltató helyzete is.

Kedves Debóra!

Köszönöm a hozzászólást!

Jól esik mások véleményét ilyenkor hallani,főleg ha valaki ilyen tanácstalan, mint én!

Köszönöm!!!

Sziasztok!

Lehet, hogy az amit majd most irok sokak szerint nevetséges, de számomra nagyon nehéz dolog!

A férjemmel fiatal házasok vagyunk, kisbabát szeretnénk mégpedig rövid időn belül! Anyagilag is elég jól állunk, nálam inkább az a gond, hogy nem tudom, hogy közöljem a főnökömmel majd, hogy terhes vagyok,hisz tudom, a következmény az lenne, hogy a terhességem alatt amig dolgozni kellene, teljesen kikészítene,és minden módon megalázna. Nem tudom ilyenkor mi a teendő, hogy tudnám megoldani ezt a dolgot, hogy akkor amikor tényleg anyai örömök elé nézek majd, az a legboldogabb időszak legyen!

Lányok! (molntak és Adri)

Higyjétek el, mindezt átéltem amit ti leírtatok.

A szüleim lakásában kezdtük, (Amiből egyik napról a másikra ki kellett költöznünk, mert az apukámnak úgy volt kedve. Akkor a nagyobbik fiam 5,5 a kisebbik 2 éves volt.) Összeszedtünk mindenféle hitelt, baráti kölcsönt stb. és vettünk egy 4. emeleti 1,5 szobás lakást. Akkor volt egy 6-7 éves kétütemű trabantunk. A férjem teljes fizetése elment a hitelekre és a rezsire. Öltözködésre, élelemre az én GYES-em maradt. Tehát tudom, hogy mit jelent a NINCS. Viszont azt is megtapasztaltam, hogy ha az ember pozitívan áll a dolgokhoz és nem magába roskadva sóhajtozik, akkor minden problémát meg tud oldani.

Most egy 130 m2-es családi házban lakunk, van két autónk, egy nyaralónk, minden évben elmegyünk nyaralni stb. Mindez 20 év kemény munkának a gyümölcse, és nem szülői támogatásból lett. Közben mi is átéltük a munkanélküliséget, a betegséget és sok más problémát. De, ha földre kerültünk, mindig felálltunk!! Megkerestük a kiutat a lehetőségeket. Nem állítom, hogy most nincsenek anyagi gondjaink, hiszen két éve indítottuk be a vállalkozásunkat, de tudom, hogy miért dolgozunk.

Adri!

Ilyen nincs, hogy az orvosnak ennyit meg annyitz KELL fizetni!! (A legkisebb fiam 3,5 éves.) Ha akarsz elmész a magánrendelésre, ha nem, akkor beszélsz az orvossal a tanácsadáson! Szülés után, ha van miből, akkor adsz az orvosnak, ha nincs, akkor veszel egy üveg bort, vagy csináltatsz egy 4-5 ezer forintos ajándékkosarat és azzal köszönöd meg a segítségét!!! Én a helyedbe olyan orvosra a kutyámat sem bíznám, nemhogy magam, akinek a munkája ilyen szinten csak a pénzről szól!! Attól Ő még nem tud semmivel sem többet, mint egy normál orvos, csak maximum valamiért divatos a hölgyek körében. A babának eleinte nem is kell külön szoba, elég, ha egy kiságynyi helyet elkülönítesz neki. (Úgyis fel kell hozzá kellni éjszaka, és Te is nyugodtabb vagy, ha melletted van!) Egy családi házat pedig úgy alakítasz át ahogy te akarod, ahhoz, hogy minenki kényelmesen elférjen. (Szintén tapasztalat)

Az óvodában pedig tökéletesen tisztában vannak az emberek anyagi helyzetével, úgyhogy igyekeznek minél kevesebb terhet rakni a szülőkre. Egyébként, ha meg nem telik pl. egy kirándulásra, akkor úgy szervezed a napodat, hogy pont akkor "véletlenül" szabadságon legyél és együtt akard tölteni a napot a kicsikéddel, pl jó nagyot sétálva és fagyizva. Tehát mindenre van megoldás! Nem kell már előre évekkel pánikolni, hogy mi lesz? hogy lesz?

Mindig lergyen elég az adott nap problémája. Ha előre rettegsz, akkor az életed másról sem fog szólni, mint a félelemről és lemaradsz egy csomó mindenről!

molntak!

Hol van az előírva, hogy nekem kell megszakadnom azért, hogy a gyermekem mindent elérjen az életben amit akar? Nekem mint szülőnek kutya kötelességem, hogy támogassam, hogy bátorítsam, hogy segítsek neki, de csak az erőmnek megfelelően. Az Ő életéért neki kell megharcolni mindent, mert ha csak az ölébe hullanak a dolgok, elveszem tőle a szerzés örömét és nem fogja tudni kellően értékelni amije van. Sokkal többet adhatsz neki, ha nem az anyagi javakat teszed előtérbe a nevelésénél, hanem elsősorban a személyiségének, jellemének alakítását hangsúlyozod. Ezzel mindent megalapozol!

A nagy fiam egyetemre készül. Megbeszéltük vele, hogy csakis államilag támogatott képzésre jelentkezhet, (ez kb. + 50.000.- a családnak/hó),mert ettől többet nem tudunk vállalni.Ergo keményen tanul, hogy az érettségin a megfelelő szintet produkálja. Nagy tervei vannak. Mesterdiplomás képzésről, doktori címről stb. Megbeszéltük, hogy ilyen módon csak az első három évet tudjuk vállalni. Ha mesterdiplomás képzésen akar részt venni, akkor (mivel külön tandíjas) elmegy dolgozni, itthon lakik és eszik stb., de levelezőn folytatja és fizeti a saját tandíját, mivel addigra az öccse szintén leérettségizik és remélhetőleg szintén megkezdi az egyetemi tanulmányait, a kicsi pedig iskolás lesz.

Nem hiszem, hogy megnyomorítanánk ezzel a gyerekeket, csak időben ránevelődnek az életre, ami egyre keményebbé válik. Mind a három kapni fog egy kis induló tőkét, amikor el akarják kezdeni az életüket, mert ezt fontosnak tartjuk. A kérdés, hogy mit akar, mit tart fontosnak az ember és mit nem!

Tehát higyjétek el, nem véletlenül mondom amit mondok. Nem kell ennyire túlbonyolítani, túl biztosítani az életet, hanem mindig az adott szakasznak megfelelően kell alakítani a dolgainkat. 20-25-30 évre előre úgysem tervezheted meg az életedet.

Kicsit pozitívabban! Bátrabban!

Én 24 éves vagyok, férjem 30.

Egyetértek azzal, hogy nem kell kacsalábon forgó palota. Azt nem is akarunk. Van egy falusi házunk, ami közel 40 éve épült, repedeznek a falak, nincs központi fűtés, leázik a fal a fürdőben, mert a kamionforgalom miatt repedeznek a falak. Először ezeket kellene rendbehozni. Arról nem is beszélve, hogy egy orvos mennyit elkér a szülésért. 5000 Ft vizsgálatonként meg legelább 50-60 000 Ft a szülés, meg még fizess azért is, ha nem ügyeletes az orvosod, akkor nála szülhess (20 000 Ft) és még nincs a babának ruhája (sem új, sem használt, mert a családban legalább 10 éve nem volt újszülött), bútor pelenka stb. Erre még jön, hogy múlt héten bejelentették, hogy férjem munkahelyének 2 éve van, aztán csőd. 30 km-re lakunk a várostól, vonattal lehet járni, eddig fizette a munkáltató, de a MÁV jövőre 60 %-kal emeli a bérletet, szerinted fizetni fogja. Mi nagyon szeretnénk babát, nem félünk a felelősségtő, nagyon szívesen feladjuk a kényelmet érte, de mit csináljak, ha a férjem munkanélküli lesz, én itthon leszek gyeden? Na, rendben van egy autóhitelünk, de semmi más. Ja, és azt még nem is írtam, hogy a nagymamámmal élünk együtt, tehát egyenlőre még egy külön szobát sem tudok biztosítani a babának.

Ezek szerintem nem nagy luxusigények. De azért meggondolandó a gyerekvállalás. Mégy egy is, nem hogy 3, amennyit kellene egy párnak produkálni. És ez még csak a babakor. Mi lesz, ha óvodába kerül. Nem akarom mondani, hogy egy faluban milyen óvoda és iskola viszonyok vannak, arról nem is beszélve, hogy 6 órakor el kell mennem dolgozni, és a helyi óvoda akkor még nincs nyitva.

És még írhatnám, hogy mennyire "kényelmesen" élünk, amit nem szeretnénk feladni.

Részben egyet értek veled, ám ne felejtsük el, hogy a háborús időszakokban, még generációk is együtt éltek, nem volt akkora gond, illetve nem volt alapfeltétele egy gyerek megszületésének egy lakás megvásárlása. A diktatúrában pedig hát, sokkal könyebb volt lakáshoz jutni, mint manapság. Kértél, kaptál (persze tudom, hogy nem volt azért ilyen egyszerű), és arányaiban nem fizettél érte olyan sokat, mint most. Most ha vásároltok egy lakást, ami alkalmas mondjuk két gyerek felnevelésére, akkor a hitel általában eléri az egyik fél fizetésének összegét vagy 3/4 ét minimum. De mi van akkor, ha valamelyik fél elveszíti az állását??? A ma emberének már a munkahelye sem biztos (kivéve, ha szürke eminenciásként dolgozik valamelyik nagyon nagy állami cégnél, akkor talán lehúzhatja ott az életét)

Nem azt mondom (és ezen a téren értek veled egyet), hogy kacsalábon forgó palotát akarok, ahhoz, hogy szüljek egy másik gyereket. Egyszerű (relativ)anyagi biztonságot akarok. Hogy ha mondjuk megszülöm két év múlva a kicsit és az elsőnek az ovijában azt mondják, hogy anyuka holnap megyünk kirándulni és be kellene fizetni x forintot, akkor ha éppen hó vége is van akkor is betudjam fizetni a gyerekemet. Vagy mondjuk, ha kitalálja mindkét gyerekem, hogy ő már pedig mondjuk orvosira akar menni akkor kutya kötelességem őket támogatni és nem mondhatom azt a második gyerekemnek, hogy ne haragudj, de a testvéredet támogatjuk, de téged már nem tudunk. És itt nem a gyerekek fenekének kinyalásáról beszélek, mert igenis menjen el az a gyerek egyetem mellett is dolgozni és ha bulizni akar, akkor finanszírozza magának. De annyit semmiféle képpen nem tud megkeresni, hogy fentartsa magát, ruházkodjon, befizesse a tandíját és jegyzeteket, könyveket vegyen. Tehát én úgy gondolom, hogy viszonylag tervezhető jövővel és anyagi háttérrel szabad csak gyermeket vállalni.

A cikk utolsó 3-4 sorában választ ad a felvetett kérdésre.

Senki ne mondja azt, hogy szüleinknek, nagyszüleinknek a háború utáni, majd az '56-os forradalmi, később az azt követő hidegháborús, diktatórikus rendszerben könnyebb volt megteremteni a megfelelő környezetet a gyermeknevelésre. Minden kornak meg van a maga nehézsége. Régen nem volt még GYES sem. Tehát a mama vagy fizetés nélküli szabadségra ment, vagy beadta a gyermeket a bölcsődébe,esetleg rábízta a nagymamára.

Azt kellene eldönteni, hogy tulajdonképpen mi is fontos egy gyermek harmónikus felneveléséhez.

Biztos, hogy kacsalábon forgó lakás, autó stb. nélkül nem vállalható egy gyermek? Biztos, hogy az anyagi javak meglététől kiegyensúlyozott lesz a gyermeknevelés?

Nem lehet, hogy előbbre kellene tenni a harmónikus, szereteten alapuló párkapcsolatot?

Úgy gondolom, hogy a gyermekvállalás halogatása a mai fiataloknál nem elsősorban megfontoltsági, (tisztelet a kivételnek)hanem elsősorban kényelmi kérdés. Illetve a felelősség vállalásának elodázása, vagyis nem mernek nagy döntéseket vállalni, csak ha már elkeülhetetlenül szükséges.

Tegyük hozzá, erről nem ők tehetnek, hanem azok a szülők akik túl féltik, túl óvják gyermekeiket, és ezzel bizonytalan felnőttekké teszik őket.

A tapasztalataim szerint ugyanis két ember minden kitűzött célját el tudja érni, ha meg van bennük az akarat és az elhatározás, függetlenül a gyerekek számától.