Miért kell bántani azokat, akik nem írnak helyesen? (beszélgetés)

Én meg szóvá teszem.

Én is hibáztam a múltkor, nem vettem figyelembe az "új" helyesírási szabályokat. Valaki figyelmeztetett, én megköszöntem, azóta figyelek.

És van, aki nekem is megköszöni, hogy szóltam.

Hozzáállás kérdése.

Nem is egy ilyen fórumban kellemetlen a hibás írás, hanem pl. egy motivációs levélben, egy munkahelyi írásos beszámolóban, üzleti partnernek írt levélben, vagy ha a gyerek, aki most tanulta az iskolában, rákérdez...

Szóval nekem rá kellene hagynom azt, ami nagyon zavar, másokra... (akik még annyira sem tisztelik sem az anyanyelvet, sem az olvasót, hogy helyesen írjanak)

- csak azért, mert ezeket az embereket az zavarja, ha szóvá teszem?

Mintha kétféle mércével mérnél.

Nálam is elég gyakran beragad a szóköz-billentyű, viszont nem mindig csak az igekötőknél. :D

Olyan is van, aki még ismeri is a szabályt, mégsem alkalmazza.

Szégyellni nem is kell, javítani kell rajta.

Én is szóvá szoktam tenni a hibákat, és nem azért, mert itt élem ki magam, hanem mert itt írunk egymásnak, itt látom a leírt szöveget.

Az ember általában igyekszik, kisebb-nagyobb sikerrel, de úgy a mondanivalót, mint a formát is úgy odasikeríteni, hogy az könnyen olvasható és érthető legyen.

Napi munkám, hogy olvasható és érthető szövegeket írjak, igazán nem a tudásom kamatoztatása céljából szólok, hanem mert zavar.

A te, egyébként hibátlan hozzászólásod is nehezebben olvasható kicsit, mert az írásjelek után nem használsz szóközt. Ezt általában nem is szoktam szóvá tenni, mert nagyon sokan nem tudják.

Ettől még egy fórum általában nem erről szól - ennek az egynek a kivételével, mert ez éppen ezt firtatja.

Ezzel egyetértek.

Akit figyelmeztet az ember, bántva érzi magát. Holott senki nem úgy szól, hogy "te istenbarma, hát miért írod ly-nal a papagájt", általában mindenki csak megjegyzi, hogyan lenne helyes.

Viszont a helytelenül leírt szó, illetve szavak sok olyan embert is, "bántanak", akik olvassák, és nem is teszik szóvá.

Akik viszont eddig sem tudták, hogyan helyes, azoknál esetleg a látott rossz példa rögzül.

A kézírásunk, de még az aláírásunk is folyamatosan változik életünk során; de még a hangulatunk függvényében is.

Így történhetett, hogy egyszer egy bankban nem akartak kiszolgálni, mert az ügyintéző összevetette az aláírásomat a szerződésen lévővel, s közölte, hogy a beváltandó csekken nem az én aláírásom van. Rapliznom kellett azért, hogy elérjem a célom.

Mert mindenkinek kötelessége normálisan használni legalább az anyanyelvét. Ha nem sikerül gyerekként akkor felnőttként lehet korrigálni.

Ha zavarja hogy bántják, akkor tegyen érte, hogy ne legyen mibe belekötni.

Mert az elolvasásához megvolt a kellő intelligenciájuk. :)

Az évfolyamtársaidnak mondhattad volna: én megtanultam írni, te meg tanulj meg olvasni! :D

Régebben én is szebben írtam egy kicsit. De mióta keveset írok kézzel, azt is csak munka közben, rosszabbodott a helyzet. Pedig szerettem papírra írogatni.

Viszont aláírást remekül tudok hamisítani. Ugyanis bármennyre csúnya az írásom, rajzolni szépen tudok, és ezt a képességemet veszem elő hamisítás közben. Ilyenkor más részét használom az agyamnak. Még a tollat is máshogy fogom.

Igen. Igazából csak akkor zavaró, ha a megértés rovására megy. Ezen kívül max. mosolygunk rajta.

Ez a munkatársad amúgy milyen? Életben talpraesett, normális?

Én szeretek egy könyvben rábukkani arra az egy-két elírásra, hibára :) Még nem olvastam olyan regényt vagy szakirodalmat, ami hibátlan volt. Viszont egyre több olyan könyvvel találkozom, ahol akár három-négy oldalanként is akad egy. Az már bosszant. Főleg, mert tudom, hogy biztosan átnézte egy erre szakosodott ember nyomtatás előtt :(

Van egy kollégám, akinek a kör e-mail-jét mindig nagyon várjuk, és nem azért, mert annyira szépen ír. Ha azt állítanám, hogy nincs egy helyes mondata, erősen szépítenék. A mondatszerkezet teljes hiánya, a helyesírási hibák tárháza és a teljes zagyvaság jellemzi. Annyira borzalmas, hogy már jó :D