Miért fontosabbak az állatok, mint az az emberek? (beszélgetés)

Vannak akik fordítva ülnek a lovon.

Igen nyakatekert módon gondokodnak.

hát,én ennyi faramuci gondolkodású embert még nem láttam,

tegyük már tisztába,

az állat,az állat,

az ember, meg ember,

nem az állat fog gondoskodni senkiről ha ápolásra szorul,

de lehet hogy ő fog megmenteni ha bajba kerülsz,

ha állatod van gondoskodj róla,

nem attól lesz neki jó,hogy bent tartod a lakásban,hanem attól hogy szereted,

olyan nyakatekert dolgokat olvastam,hogy el sem hiszem,

„Egy állat mindig ártatlan, ő nem tehet semmiről. Ha bármi gond van, azért az ember a felelős.”

(Gondolom, itt a háziállatokról van szó, mert azért elég durva lenne a csörgőkígyómarások mögött is minden esetben emberi hibát látni.)

Tehát az embernek, mint egy jó programozónak teljes egészében tisztában kell lennie azzal, hogy milyen lépések sorozatával érheti el az kívánt állapotot, azaz kerülheti el, hogy az állat felelőssége egyáltalán felmerüljön, és ha az mégis rosszat tesz, akkor ott az ember bukik meg. De ha ez így van, az azt jelenti, hogy az állatok teljes egészében primitív robot szintre degradálandók le, és elvitatandó tőlük minden egyediség. (Pulid van? Igen. Ezt és ezt csinálja? Igen. Akkor neked ezt és ezt kell csinálnod, és majd jó kutya lesz. Oké.)

Viszont, ha az állat semmiről sem tehet, akkor a szeretetével mi van? Az is csak a jó programozás eredménye, nem?

Te most itt egy többé-kevésbé minden ember által legitimnek elfogadott etika szempontjából minősítgeted az állatokat és az embert, és veted össze a kettőt.

Írod egyszer: "Az állatokban nincs gonoszság, romlottság, irigység, utálat, lenézés"

Tegyük fel, hogy tényleg nincs ilyen egyik állatban sem (mellesleg ez egészen valószínűtlen). Miért nincs? Talán az állatok úgy döntenek, hogy ezen rossz tulajdonságok híján szeretnék leélni az életüket? Hát nem. Azért nincs, mert az idegrendszerük alkalmatlanná teszi őket, hogy efféle érzések alakuljanak ki bennük. Ha te ebből azt a következtetést vonod le, hogy "bármelyik állat ezerszer magasabb szinten van érzelmi tisztaságban nálunk", az azt jelenti, hogy számodra jelentéktelen az a körülmény, hogy az állat, az emberrel ellentétben, alkatánál fogva alkalmatlan az "érzelmi tisztátalanságra", ergo számodra csakis az a szempont az összehasonlítást illetően, hogy a "felszínen" milyen jellemvonások vannak jelen. Tehát, ha konzekvens vagy, számodra nem igen kellene különbségnek lennie azon két állítás között, hogy "az állatok az irigykedést tekintve érzelmileg tisztábbak, mint az emberek", illetve "a paplanok az irigykedést tekintve érzelmileg tisztábbak, mint az emberek". Ugyanis mindkét esetben egy alkatánál fogva irigykedésre alkalmatlan létező-kategóriát hasonlítunk össze egy irigykedésre alkalmas létező-kategóriával. A paplanos analógia arra világít rá, hogy ez nonszensz.

Na de, ha pusztán a felszínen jelenlévő vonások relevánsak, akkor az állatok olyan tettét, amelyek az emberi etika alapján rossznak hatnak sem menthetjük fel azon apropóból, amire te úgy hivatkozol, hogy "ezek az állatok a fajuk fennmaradásáért küzdenek, teljesen természetes a döntés, amiket meghoznak" (mellesleg helytelenül, mert minden lény a bolygón saját magáért küzd, mindössze melléktermék az, hogy ez egybeesik a fajtája érdekével). Tehát a másik hím kölykét széttépő oroszlán tettére nem lehet mentség, hogy az pusztán egy ösztön eredője. Teljesen önkényesnek tűnik az, hogy míg „érzelmi tisztaságban” a senkire sem irigy Bolyhos cicát a Csányi Sándor pénztárcájára irigy Kovács János elé helyezzük, addig az oroszlánkölyköket széttépő oroszlán és az egyetlen emberkölyöknek sem ártó Kovács János meccsét 0-0-ra hozzuk ki. Te egyszerűen olyan meccset írsz ki az emberek és az állatok között, amiben az állatok alkatuknál fogva nem veszíthetnek. Az emberi etika alapján rossznak minősített dolgok közül azokat, amikre csak az ember képes, az állatok nagyszerűsége melletti érvnek hozod fel, és azokat a szörnyűségeket, amiket az állatok tesznek, egyszerűen a természetes, elkerülhetetlen kategóriába teszed.

Továbbá felmerül az a kérdés, hogy azok a rossz dolgok, amiket úgy írsz le, hogy az emberek által kedvtelésből elkövetettek, vajon mennyiben vonhatók ki az evolúciós késztetések alól? Ugyanis az ezekre a dolgokra késztető hajlamok ugyanúgy az evolúció során alakultak ki, mint az oroszlánt a másik hím kölykének széttépésére motiváló ösztöne. Látszólag lehet különbséget tenni azon az alapon, hogy míg az embert felelősnek tartjuk tettéért, azaz tulajdonítunk neki egy képességet, ami lehetővé teszi, hogy mérlegeljen, és előre értékelje a lehetséges tetteit, addig az oroszlántól elvitatjuk ezt, azaz az ösztönös késztetések puszta rabjának tekintjük. De egyáltalán nem biztos az, hogy az ebben az értelemben vett emberi felelősség létezik, és mindössze az ember bonyolultságából fakadó illúzió hiteti el velünk, hogy az oroszlánnal ellentétben mi képesek vagyunk máshogy cselekedni, mint ahogy cselekszünk (és most finoman fogalmaztam, mert meggyőződésem, hogy nem vagyunk). Tehát számon kérhetjük Kéjgyilkos Baltás Józsin a tetteit (és nagyon helyesen számon is kérjük, hisz ez egy jó mód arra, hogy megváltoztassunk valamit benne), de ahogy az oroszlánnak nem volt választása, mikor széttépte a kölyköt, mert a zsigeriből fakadt az erre késztető ösztön, talán Kéjgyilkos Baltás Józsi tettei is ugyanezen mechanizmus alapján kerültek elkövetésre, és csak illúzió feltételezni, hogy máshogy is lehetett volna (meggyőződésem, hogy nem lehetett volna másképp). Csak míg az oroszlánt esélyünk sincs meggyőzni, hogy legközelebb ne tépje szét a kölyköket, KBJ esetében erre mutatkozik sansz.

Másrészt, te csak azért vagy képes minősítgetni etikai szempontból állatokat, mert ember vagy. A „jó-rossz” kategóriák ilyen szintű árnyalatairól csak azért van fogalmad, mert ember vagy. Éppen azáltal, hogy ezt a fogalmi sémát vonatkoztatod az állatokra is, ismered el azt, hogy az ember felsőbbrendűbb, mint az állat. Ezen fogalmi séma alkalmazása teljes egészében az embert emberré tevő attribútum, egy olyan lényegi sajátosság, ami ezt a fajt kiemeli mind közül. Hogy egyáltalán lehetőséged legyen arra, hogy ily’ módon megnyilatkozhass, hogy egy másik fajba tartozó létező érdekeit védd, neked embernek kell lenned. Csak azért van erre igényed, csak azért merül ez fel benned, és csak azért tudod ezt megtenni rohadt nagy biztonságban, egy meleg szobából (bár ez egy nyári napon elég gyenge példázat, de mindegy), egy számítógép elől, mert ember vagy. Te csak az ember, mint faj árnyoldalaira koncentrálsz, és teljesen figyelmen kívül hagyod annak minden nagyszerűségét.

Neem,amikor hazamegyünk akkor kint van ő is..

Remélem,belátod,hogy kint hagyni egydül egy madarat,nagyon nagy felelőtlenség:)

Nem,nem mindegy..ugye ugye?,

Csak van valami a levegőben?

Nem mindegy?

Nem fogom bent tartani mert én nem szeretem ha minden tiszta szőr, ha felmaszik az asztalra stb.

Te tartsd nyugodtan én nem fogom és ettől még nem vagyok rossz állattartó

Igen lehetséges de akkor se fogom bent tartani.

Amikor kicsik voltak az előszobában lehettek de hát az kicsi ott tartani élete végéig szemétség lett volna.

Amennyiben kint van,legyen ivartalanítva

Látszik,nem sokat mozogsz kutyás körökben,ugyanis nagyon sok kutyát lopnak el a kertből.És macskát is..

az én állataim biztoságban vannak,a cica most kint alszik,a kutya bent,éa papgájom is.

Tudom,amikor hazaérek a munkából,még mindig ott leszenk:)

És nekem ez a legfontosabb.

Tehát bent való tartása a macskának = a felelősségteljes allattartással. Szerinted!

Akkor nagyon tévedsz.

De nem gond hiszen mindenki másképpen látja a dolgokat.

Mennyire emberi?

Az emberi,hogy napotna több alom kiskutyátés kiscicát szednek ki szemetesből,erdő szélén?

Hidd el,nálam nagyon jó helyen vannak az állataim.Nálam nem tünnek el,biztonságban vannak,egészségesek.Az összes kutyám és macskát bőven 10év felett halt meg.Míg nálad csak egy könnyen pótolható lény,mert van másik.

A felelős állatartás nagyon messze áll tőled.

És megint csak leírom,mert szeretsz szelektálni olvasás közben,az állataidért felelősséggel tartozol.

És ez neked nagyon nehezen megy.

Ne ess túlzásokba,bár látom hajlamos vagy rá erősen!