Állatok - emberek (beszélgetős fórum)
ma írt egy régi ismerősöm, régebben barátomnak tartottam. azt kérdezi, mit teszek, ha nem tudom eltartani egyedül az állataimat? meg is válaszolta a kérdést: ő maga elaltattatná őket, mert úgyis olyan kis butuskák, nem is vennék észre. úgy ledöbbentem, h azon gondolkozom, komoly lehet-e ez egyáltalán, vagy csak poénkodik. nem jó vicc, ha az is...
Én is szeretem az állatokat:D
De azt nem értem, hogy miért szoktak kacsingatni?!
Többnyire csak a macskákon meg a kutyákon veszem észre... de furcsa:))
"Ne szégyelld te azt, ha szereted az állatokat. Ne röstelld, ha egy kutya közelebb van lelkedhez, mint a legtöbb ember, akit személyesen ismersz. Hazug próféták és otromba, komisz emberek azok, akik megrónak e vonzalom miatt, s ezt mondják: "Az emberektől lopja el az érzéseket, melyeket a kutyára pazarol! Önző, rideg fráter!" - ne törődj velük. Szeresd csak nyugodtan kutyádat, ezt a csillogó szemű, fáradhatatlan barátodat, aki nem kér barátságáért mást és többet, mint valamilyen szerény koncot és egy-egy simogatást. Ne hidd, hogy gyöngédség és önzés késztet az állatokat szeretni. Testvéreink ők, s ugyanabban a műhelyben készültek, mint az ember, s értelmük is van, néha bonyolultabb és finomabb, mint a legtöbb embernek. Mások nevezzék gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért - te sétálj csak kutyáddal. Jó társaságban maradsz; s Isten tudja ezt."
-Marai S. - Fuveskonyv
Ez borzasztó. Az ilyen "emberek" nem érnek annyit, mint egy állat. Állatok nem bánnak így más állattal, mint ezek az emberek.
:'( Gonosz emberek! Ugyanezt kellene velük is tenni! Aki érző ember nem tesz ilyesmit, egy állat is ugyanúgy érez mint mi. Miért kell nekik ha utána eldobják. Ez az ami mindig kérdés marad nekem.
Istenem... ! Ez annyira szörnyű!!! Hogy tehet valaki ilyet??? Számomra felfoghatatlan!!! Ha azt látnám, hogy valaki kitesz egy állatot az út mentén, nekimennék annak az "embernek" és jól megtépném... gongolkodás nélkül!
Én eggyetértek itt mindenkivel! Oylan szemét emberek is léteznek! Valaki megcsonkítja a kutyáját!
Akkor vegyen valaki magához állatot,ha tud gondoskodni róla! Nekem is van egy kiskutyám!
:'(
Minek kell az ilyen embernek állat, ha nem akarja eltartani vagy ha nem is szereti az állatokat. Az ilyen emberekkel úgyan ezt kéne tenni. Az állatok sokszor többet érdemelnek mint az emberek.
SZÖRNYŰ!!!Komolyan mondom belekönnyeztem. Én ugyan ezt csinálnám azzal az emberrel aki ilyet tesz,csak én még be is kötném a szemét. Nincs az a helyzet amiért így kellene megszabadulni egy állattól!Én elhiszem hogy adódnak olyan élethelyzetek amikor sajnos már nem tud valaki gondoskodni az állatáról önhibáján kívül de van „millió” más megoldás.
Ott a gond, hogy nem egy ilyen ember rohangál az utcákon semmi bűntudattal úgy, hogy mi nem is tudunk róla.....
Undorító az az ember aki ilyet tesz egy élőlénnyel,aki egész életében semmi mát nem csinál,csak szeretet ad önzetlenül.Úgy tudnak szeretnek ezek a kis szőrgombócok mind senki más a világon.Nekem három kutyám van,és talán ők hárman azok az életemben akikben soha nem csalódtam,akik mindig szerettek történt bármi is...Az az ember aki ilyen szívtelen,hogy ilyenre képes mint ami ebben a történetben le van írva,ugyanezt érdemelné.Sajnos ezzel is az a gond,hogy még így sem tudná átélni azt a nagyfokú kétségbe esést és tehetetlenséget mint az így járt kisállatok,mert neki még mindig ott lenne,hogy segítségéért kiálltson és ,hogy megmondja ki tette vele ezt...az ilyentől a gyerekét is elvenném,az ilyen ember ne neveljen gyereket,mert abból is csak egy ilyen szörnyeteg lesz,abból meg már bőven ezen a világon!
Az ember állatabb az állatoknál.
Vannak megoldások.. akár elajándékozni a kisállatot, vagy menhelyre adni.. de sajnos a legtöbb ember az utcára teszi őket vagy megöli ha már megunta vagy nem tudja eltartani és ez elkeserítő.......
Ez nagyon szomorú, és elkeserítő, hogy tényleg ilyenek az emberek. Nekem is volt kutyám, de kertes házból, bérházba költöztünk. A kutyát viszont sosem tettem volna az utcára
Kedves "Anyu" és "Apu"!
6hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy nőttem,egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor még belém is rúgtak. Aztán egy nap beültettetek a kocsiba.Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki még rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem.Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni.Nagynehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni,de nem sikerült.Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem.A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Több órás fekvés után megállt mellettem valaki,nem törődve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köppenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejét csóválta.Új gazdám,aki 15perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt.Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem.
További ajánlott fórumok: