Miért fontos, hogy foglalkozzunk a babánkkal, nem egyszerűbb csak hagyni? (beszélgetés)
Ma már, amikor a méhen belüli kapcsolatok fontosságát is kimutatták ez kérdés?
Egyértelmű összefüggést mutatnak ezek az adatok a későbbi betegségekkel is...
A gyerek azáltal képes magát valósnak megélni, hogy a többiektől ő miképpen függ. Ebből következően nem mindegy, hogy mennyit foglalkoztak vele. Legalábbis érdemben.
Nem beszélve a zenéről. Ez is a foglalkozás egy fontos része. Mindenkit biztatnak minden fórumon, hogy énekeljen babájának, hangjától függetlenül. Egyértelműen hat a gyermekre már a méhben hallgatott zene is. Megnyugtatja, biztonságot ad. Márpedig jódarabig ez az egyik legfontosabb a gyerek életében, és minden későbbi fejlődés alapja. Ezt éppen tegnap hangsúlyozta a fiam pszichológusa is.
Ugyanis nálunk se minden tökéletes... Sokat dolgoztam, amikor pici volt, most meg öccse született... És bizony kicsit kikattant. Pedig azért vele volt foglalkozva, és mégis... Talán még az is kevés volt.
Már Kodályék is tudták - ultrahang nélkül is -, hogy pl. a népzene milyen fontos a gyermek fejlesztésében, és nem csak a zeneiben. Ezzel játszva sajátít el olyan képességeket, amelyek a tanuláshoz, az idegrendszer fejlődéséhez fontosak.
Ugyanazt fogja tudni mindkét gyerek? Ugyanolyan állást betölthet? Talán igen. De ettől lenne EMBER az ember?
Szerintem meg attól az, hogy abban az adott állásban hogyan old meg egy problémát. Vagy éppen a magánéletében. Teljesen kiborul-e egy nagy gondtól, vagy képes magát regenerálni, mert van tartaléka... Hát valahol itt lehet a nagy külömbség. Arról nem beszélve, hogy az a tudás mennyire alapos és valós...
Én olyan meséket, amelyeket picinek tanultam meg, a mai napig tudok. Amiket később, bizony nem mindet.
Az már egy másik kérdés, és jogos kérdés, hogy bizony van olyan, hogy ha a gyerek jól elvan, akkor HAGYNI KELL. Az a gyerek, akit egész nap csak tutujgatnak, nem fog megtanulni egyedül játszani, elfoglalni magát..
Megvan az ideje a szólásnak, és a hallgatásnak is...
Igen, a második mondatba irtam is, hogy filmet készitett egy amerikai :-)))
Én is kiváncsi vagyok a filmre :-)) Szerintem a neten fellelhető :-)
Valamelyik Nők Lapjában mostanában volt egy érdekes cikk, ami elgondolkodtatott.
Egy amerikai csinált egy filmet babákról, a világ 4 országában: Mongólia, Namibia, Japán és Amerika. És hát persze, a "nyugati" gyerekek ideje már elég korán be van ám osztva, nincs olyan, hogy csak úgy hagyják őket, semmit nem csinálnak :-) Aki forgatta is azt állapitotta meg, hogy sokkal érdekesebb volt a mongóliai és a namibiai baba élete, mint a többi kettőé; a namibiai tetszett neki a legjobban, aki rettentő aktiv volt, kint az állatokkal tök jól elvolt (talán 1 év körüli lehetett), a mongól kisfiú fürdetővizébe beleivott a kecske, a másik baba a szarvasmarhák között, akik "vigyáztak" rá...szóval érdekes volt "nyugati" szemmel ilyet látni és persze néha kiverte a viz :-D Végül elhatározta, hogy "enged a gyeplőn', lazit, végül is sokat tanult a pár hónap alatt :-)))
Ahhoz, hogy az első hozzászólásra elmondjam az önálló véleményem, miért kellett volna végigolvasni a fórumot? (Időm sem volt rá.)
Megköszönném, ha összefoglalnátok, mire gondoltok. :)
Nem olvastam végig a fórumot.
A címet olvasva zsigerből felháborodtam. Ez kérdés? Kérdés, hogy foglalkozni kell az újszülöttel, csecsemővel?
A környezetedben lévő anyukáknak üzenem: ne foglalkozzanak a babájukkal! Tegyék akárhová, csak ne ők neveljék. Maugliból is ember lett, pedig farkasok nevelték fel. :(
Nahát, azt hittem ezzel csak én vagyok egyedül :-)))
Én attól vagyok ki, hogy a barátnőm mindig elpoénkodja, ha a gyereke valami rosszat csinál. Én ezt nem tartom helyesnek, mert igy a gyerek minden ilyenen majd csak vigyorogni fog és előbb-utóbb tuti tisztára palira veszi a szüleit (ha nagyobb lesz akkor meg majd nagyobb csinyeknél). De Ő ezen röhög, hogy én vagyok a gáz....
szerintem erre is sokféle választ fogsz kapni...kinek mi fér bele a gyereknevelésbe.
én pl soha nem nevettem olyanon, amit előre tudok, hogy nem szeretném, ha azt csinálná...pl ebben a szituációban, ha előfordult, akkor már a legelső alkalommal rászólok, hogy nem szabad, nem illik stb...vagy pl buborékolni a kakaót a szívószállal..már az első alkalommal nagyon szigorúan mondom, hogy nem. Ugyanis, ha az első alkalommal nevetünk ezen, akkor poénnak veszi, azt hiszi szabad, és amikor már az "agyadra" megy, hogy túl sokszor csinálja nem tudod leszoktatni róla, vagy legalábbis nagy harcok árán, hiszen nem fogja érteni, hogy ami eddig vicces volt, azt most miért nem csinálhatja. Sokkal jobb, ha megtanulja először azt, hogy ezt nem illik, és utána engedékenyebbnek lenni. PL a kakót buborékolni én nem engedtem, de ha egy szituáció azt hozza, hogy vicces lesz és erre elkezdenek buborékolni, hát legyen én is jót nevetek velük, vagy akár buborékolok egyet én is...de ezt pontosan tudják, hogy most vicc volt, játék, és nem csinálja meg minden nap...
de ez csak az én véleményem..én inkább szigorúbb vagyok és utána engedek belőle..(na persze ez sem sikerül mindig, volt már hogy elfordultam, mert annyira kellett nevetnem, amit csináltak, de tudtam, ha előtte nevetek, akkor oda a "tekintély", ami néha így is odavan, mert nem tudok elég szigorú lenni velük...na most jól ellentmondtam magamnak, de talán értitek.:)
Ez korfüggő. A kicsire nem szólok, bár nem is szokott, a nagyra igen.
Gyereknevelésben nem vagyok ám annyira liberális :-DDD
Ó,látom, Ti már az iskolánál jártok. :)
Tegnap eszembe jutott még egy hatalmas kérdés a miértekkel kapcsolatban, de úgy elfelejtettem ahogy van.
Ja tudom. Ti meddig "engeditek" hangosan böfögni a gyereket. Amikor kisfiam böfizik egyet még nagy az öröm, (főleg, hogy nem bukta ki a kaját) és mondom neki hogy egészségedre. Ez meddig jópofa vagy elfogadható? (van véleményem ám)
köszi-köszi a tippet :)) 7végén ki fogjuk próbálni :D
hála istennek jó érzéke van a magyarhoz, tegnap hazaállított egy 100%-os nyelvtandogával :D
És nem játram ma este erre. Sokat gondolkodtam a hozzászólásokon, és örülök, hogy ennyire pozitív mindenki.
Direkt ilyen hülyén tettem fel a kérdést, kicsit provokatív is, ez se véletlen. Köszi a hozzászólásokat!
sonkan vagyunk és sokfélék
én már semmin nem csodálkozom....
De igen :-) Nálunk még nem aktuális a helyesirás :-)
A betűt magát tanulják, nem képolvasást. Szótagokat olvasnak össze a már megtanult betűkkel. Nincs rohamtempó :-) Megmondom őszintén én itthon nem foglalkozom a sulis dolgokkal (most ezt ne rossz értelemben értsd :-) ), egyrészt nincs házi feladat az első 2 évben, iskolaotthonos a suli és minden maradék időt töltsön játékkal, lehetőleg a szabadban az elvem :-)))
nem tudtam visszaolvasni, de a kérdé felkeltette az érdeklődésem
de, egyszerűbb. De ez az a dolog amit nem innen közelítünk meg.
"szakember" vagy csak vagy anyuka is? Én úgy gondolom, hogy egy anyuka ebben a kérdésben sosem laikus maximum papírja nincs róla. Aki szereti a gyerekét ösztönösen foglalkozik vele sokszor cél nélkül, van aki céllal.
még tegnap akartam írni a helyesírás "nyüstölésére" neked egy választ, csak felgyorsultak a válaszok és így elmaradt, de nem felejtettem el.
próbáld ne csak "szárazon" gyakoroltatni a tollbamondást, vannak játékos módszerek is, amikkel ugyanolyan eredményt érhetsz el, sőt jobbat, mert a gyerek élvezni fogja, hogy játszik, és jobban megragad benne.
pl: egy papírra írd fel a kritikus szavakat(amiket úgy gondolsz nem tudja, vagy nem árt gyakorolni), vagy írhatsz olyan mondatokat is, amelyekben ezek a szavak szerepelnek.(legyen egyszerű mondat, nem kell hosszúnak lenni, akár lehet valami vicces mondat is, még ösztönzőbb a gyereknek). (legjobb, ha gépeled az írást, úgy a legjobb neki is)Kiteszed a falra a szobájában, neki az íróasztaltól oda kell rohannia, amennyit meg tud jegyezni, azt megjegyzi, visszamegy az íróasztalhoz és leírja a füzetbe.
még tegnap akartam írni a helyesírás "nyüstölésére" neked egy választ, csak felgyorsultak a válaszok és így elmaradt, de nem felejtettem el.
próbáld ne csak "szárazon" gyakoroltatni a tollbamondást, vannak játékos módszerek is, amikkel ugyanolyan eredményt érhetsz el, sőt jobbat, mert a gyerek élvezni fogja, hogy játszik, és jobban megragad benne.
pl: egy papírra írd fel a kritikus szavakat(amiket úgy gondolsz nem tudja, vagy nem árt gyakorolni), vagy írhatsz olyan mondatokat is, amelyekben ezek a szavak szerepelnek.(legyen egyszerű mondat, nem kell hosszúnak lenni, akár lehet valami vicces mondat is, még ösztönzőbb a gyereknek). (legjobb, ha gépeled az írást, úgy a legjobb neki is)Kiteszed a falra a szobájában, neki az íróasztaltól oda kell rohannia, amennyit meg tud jegyezni, azt megjegyzi, visszamegy az íróasztalhoz és leírja a füzetbe. Lehet mérni is az időt ugyanazt a feladatot egyik vagy másik nap mennyi idő alatt és hány hibával írja le.(lehet egyik nap gyorsabb lesz, de több a hiba, vagy gyors is lesz és kevés hiba lesz benne stb) Amúgy vicces helyzeteket eredményez, mert van, hogy mire visszaér a füzetéhez elfelejti, mit is kellene írnia, vagy útközben visszafordul, mert elfelejti stb. Ezt a gyerekek nagyon szokták szeretni.
másik: egy mondatot szavakra szedve 1-1 papírdarabra írsz le(vagyis minden szó 1-1 papírdarabon áll, nem kell nagynak lennie), neki kell a szavakból értelmes mondatot összetenni, majd írja le a füzetébe. A tollbamondást, helyesírást úgyis gyakorolja a gyerek, ha sokszor látja az adott szót leírva, majd ő is leírja(épp az olvasása után) így is remekül rögzül benne. nem véletlen, hogy a sokat olvasó gyerekek jobb helyesírók, hiszen olvasás közben "képi formában" is rögzül az adott szó. Ezt megcsinálhatjátok nap mint nap, meglátod szeretni fogja, (melyik gyerek nem szeret versenyezni akár saját magával is?)2-3 napig lehetnek ugyanazok a feladatok, majd találj ki más mondatokat, és cseréljétek a feladatokat. viszont pár hét múlva legyen mindig abból is ismétlés, amit már "megtanultatok", hogy még jobban rögzüljön, mert hamar elfelejti, ha állandó az ismétlés, profi helyesíró lesz meglátod!
még tegnap akartam írni a helyesírás "nyüstölésére" neked egy választ, csak felgyorsultak a válaszok és így elmaradt, de nem felejtettem el.
próbáld ne csak "szárazon" gyakoroltatni a tollbamondást, vannak játékos módszerek is, amikkel ugyanolyan eredményt érhetsz el, sőt jobbat, mert a gyerek élvezni fogja, hogy játszik, és jobban megragad benne.
pl: egy papírra írd fel a kritikus szavakat(amiket úgy gondolsz nem tudja, vagy nem árt gyakorolni), vagy írhatsz olyan mondatokat is, amelyekben ezek a szavak szerepelnek.(legyen egyszerű mondat, nem kell hosszúnak lenni, akár lehet valami vicces mondat is, még ösztönzőbb a gyereknek). (legjobb, ha gépeled az írást, úgy a legjobb neki is)Kiteszed a falra a szobájában, neki az íróasztaltól oda kell rohannia, amennyit meg tud jegyezni, azt megjegyzi, visszamegy az íróasztalhoz és leírja a füzetbe. Lehet mérni is az időt ugyanazt a feladatot egyik vagy másik nap mennyi idő alatt és hány hibával írja le. Amúgy vicces helyzeteket eredményez, mert van, hogy mire visszaér a füzetéhez elfelejti, mit is kellene írnia, vagy útközben visszafordul, mert elfelejti stb. Ezt a gyerekek nagyon szokták szeretni.
másik: egy mondatot szavakra szedve 1-1 papírdarabra írsz le(vagyis minden szó 1-1 papírdarabon áll, nem kell nagynak lennie), neki kell a szavakból értelmes mondatot összetenni, majd írja le a füzetébe. A tollbamondást, helyesírást úgyis gyakorolja a gyerek, ha sokszor látja az adott szót leírva, majd ő is leírja(épp az olvasása után) így is remekül rögzül benne. ezeket a feladatokat nap mint nap megcsinálhatjátok, majd más mondatokkal, de pl 1-2 hetente 1-2 alkalommal legyen ismétlés is, vagyis a már megtanult szavakból álló mondatokat is vegyétek ismét elő, kerüljön ki a falra stb. Így rögzül benne még jobban és nem fogja elfelejteni azt, amit egyszer már "megtanult"