Miért félünk orvoshoz fordulni? (általános) (beszélgetés)

A srác nevében is köszönöm a jó kívánságodat!

Édes apukádnak jobbulást! (Bár sajnos a rosszindulatú rák nem olyan betegség, amiből csakúgy felépül valaki)

Szegény srác. Sajnos tényleg nem veszik komolyan az emberek a problémáikat. Mielőbbi gyógyulást kívánok Neki.

Tavaly év közepén édesapám elkezdett nagyon csuklani. Aztán fájt a torka, nem igazán tudott már enni sem, nehezére esett nyelni. Ez jópár hónapig így ment, néha csak egy egy falatot tudott enni. Elkezdett emiatt ugye fogyni is. Idén február-március környékén rá lehetett venni, hogy elmenjen végre orvoshoz. Nem kapott jó híreket. Rosszindulatú daganat a nyelőcsövén, a hangszálán, a gyomrában, a vastagbelén... Ha rögtön az elején elment volna orvoshoz, lehet könnyebb lenne most, nem tudom. Nem egyszerű ez sehogysem.

A szülőnek azért ilyesmiben nem a gyerekére kellene hallgatnia.

Most mi lesz a srác lábával?

A sztori részben minapi, részben néhány hónapos. (Megoszthatom, mert az érintett tud róla)

Az öcsém focizik. Van egy csapattársa, aki kb. 2-2,5 hónapja panaszkodott, hogy edzés után fáj a bokája környéke valamint kisebb (szinte nem is látható) duzzanat is volt, ami pihentetésre elmúlt. A tünetek kezdőlegesen valamikor nyár elején (de már a nyári szünetben) jelentkeztek először. A srác végig járt edzésre, meccsekre, sőt szeptember eleje óta iskolába is. Tegnap is volt még suliba, majd onnan elment edzésre. Az edzés végén már alig tudott menni. A lába nagyon fájt, többszörösére volt dagadva. Hazaérkezett és apja közölte vele, hogy azonnal viszi a sürgősségire. A gyerek hallani sem akart róla. Először úgy tűnt, hogy az apja még enged neki, de amikor a fájdalomcsillapító bevétele után 2 órával is annyira fájt a lába, hogy már majdnem sírt a fájdalomtól, akkor már nem hallgatott tovább a gyerekre az apa és bevitte őt (akkor már "csak" az) ügyeletre. Néhány órányi várakozás után megvizsgálták. Fáradásos lábközépcsont-törése van a srácnak, ami egyre súlyosabb állapotba került a folyamatos terhelésnek köszönhetően. Amennyiben a srácon múlt volna, akkor még mindig nem ment volna el orvoshoz, hanem tovább erőltette volna a lábát 1-2 nap után.

Gyerek esetében persze nem csak az ő felelőssége, hanem a szülőé is, de egy 14-15 éves gyereknek már (főleg, hogy sportol is) kellene némi belátás, és ha szülő mondd netán nemet, akkor vagy egyedül elmenni (még persze eltud egyedül menni), vagy addig rágni a szülők fülét, míg el nem viszik.

Az alapokat már ismertem, de a végkifejletet ma hallottam.

Hát ez az, és ahogy más is mondta ma már természetesnek veszik, és nem gyógyulsz gyorsabban akkor sem.

Nem jó ez így sehogy.

Sok minden megelőzhető lenne, az tény.

Bár szerintem a magyar ember ilyen alapból, szereti kerülni ezeket a dolgokat.

Teljesen igazad van!

Pont ezért tettem fel a kérdést, hogy lényegében miért nem mer vagy nem akar az átlag magyar időben elmenni az orvoshoz. Az még hagyján, hogy az átlag ember, de még a sportolók is sokszor húzzák halasztják a dolgot.

Igen! Hogyha szükséges, akkor menjünk időben orvoshoz, mert úgy sok minden megelőzhető.

Igen, de nem lenne jobb idejében elmenni mindig az orvoshoz? Vettem már sajnos én is félvállról a dolgokat, műtét lett belőle.

De mostmár úgy tervezem, hogy ha kell ha nem, fél évente-évente jó lenne elmenni egy nagy kivizsgálásra.

Így van!

A legrosszabbra gondolni sem merünk. Még a kisebbnek tűnő jeleket sem mindig vesszük eléggé komolyan.

Nem a te hsz.-edre reagáltam, kérlek, nézd meg újra.

Hanem Sikerbox "kihagyhatatlan" poénjára.

Csak felelőtlen az ember, nem? Vagy inkább nem gondol a rosszra, vagy csak nem mer a legrosszabbra gondolni, hogy ez vele is megtörténhet .

Idő lenne rá, de akinek szüksége lenne rá, az valamiért mégsem szeret orvoshoz járkálni. Ezzel én is vagyok sajnos, de már tanultam belőle. Vannak olyan vizsgálatok, amikre kötelező jelleggel el kell mennem, amíg élek.

Pedig ha sűrűbben járna az ember orvoshoz/kivizsgálásokra, elég sokminden kiküszöbölhető lenne. Legalábbis szerintem.

Az...de ez van.

Ez a válasz rá,hogy miért nem akarok menni, mert minek?

Talán,ha egy valag pénzt előveszek és másik megyében próbálkozom,akkor jutok valahova és nem fogok szenvedni,de lehet sosem lesz eredmény és gyógyulás sem.

Másrészt a megfelelő tájékoztatáshoz jogunk van ! Nem kihagyható ! Az lehet,hogy megteszik,de nem lehetne.

A nőgyógyász szerint fontos. De te megmondod esetleg,hogy nem? :) Nincs ezzel baj...

Ez így elég siralmas és sajnálatos tapasztalat cunami!

Néhány orvos tényleg olyan, hogy megszerezte a papírt arról, hogy orvos, de a hozzá szükséges emberség, odafigyelés már nincs meg.

D elehet csak a mi kórházunk ilyen fos.

Lassan már belátom,hogy lehet nem mindegyik...de a miénk különösen az...

Pont ezt magyarázom, november óta nem tudják mi a bajom...

És mindjárt november :)

:D

Bocs,de nem értem,hogy mi a probléma?

Az a helyzet,hogy persze nem vettem észre, kijöttem a rendelőnől,mint aki jól végezte a dolgát, még a dokronő közli is,hogy elnézést hogy mi sem tudunk segíteni, de nem itt kell keresni a vizesedés és a szapora pulzus okát..Mondom jól van, köszi azért..

A diagnózist figyeltem,hogy az Tachicardia ,ott nem volt feljegyezve a lyukas szív.

Viszont csináltak egy szívultrahangot is, ott is a záró vélemény,hogy minhden rendben,ennyit még én hülye is értek.Mondom le kellett volna fordítanom , google,vagy valami...de nem érdekelt,bíztam abban,hogy azt mondja semmi,akkor semmi.

Aztán később terhes lettem,ezeket a leleteket vittem a dokimnak a nőgyógyásznak.

Megszólal,hogy azt nem mondaná,hogy semmi baja a szívemnek, terhesség szempontjából nem mindegy ,szerinte.

Én is azért vittem el minden leletem,mert nem szerettem volna,semmit véletlen eltitkolni,hátha nem lenne jó vége.

Na így látta meg és hívta rá fel a figyelmem.