Miért disznó a malac?

Szombat reggel, 6 óra. Az emberek egy része ilyenkor megfordul a másik oldalára, vagy a gyereke visítozására ébred. Na, mi nem. Van egy tengerimalacom, amit néha drágaságnak, pocnak vagy szituációtól függően hülye disznónak nevezünk. Na jó, nem is egy van, hanem kettő. Debiánnak hívják, kisfiú. Debián minden egyes nap reggel 6 órakor megébred, visít kettőt és elkezd szaladni. Szalad körbe-körbe kb. 10 percet, ami pont elég arra, hogy az almot maga alól egy kupacba rúgja, és arra ébredjek, hogy négy kicsi láb és köröm szántja a deszkát, miközben vidáman visít egyet.

Nincs egyedül, igen, ketten vannak. Fedóra, kislány és Debián felett lakik, tekintve, hogy emeletes a poclakás. Mikor elkezdődik a reggeli maraton Debiánnál, Fedóra csak fülel, és amikor abbahagyta a kissrác, akkor ő kezdi el rúgni maga alatt az almot és csipogni. Na jó, bevallom, ha nagyon durván csinálják és én sem vagyok vidám hangulatomban, akkor megeresztek egy enyhe "KUSS!" beszólást nekik. Aki már találkozott tengerimalaccal, az tudja, hogy nem sokat használ, esetleg a szomszédok esnek ki tőle az ágyukból. Ugyanis elég makacs fajták, legalábbis az enyémek.

Például semmiképpen nem tudja megérteni, hogy miért kell neki a ládikájában maradni, igaz, hogy ott van széna, zöldség meg magvak, de szerintem az igazi csemege számukra mégis a laptopzsinór és a tévékábel. Ravasz jószág, az életünk arról szól, hogy ki jár túl a másik eszén. Én mindent megteszek annak érdekében, hogy ő a ládikában maradjon, ő pedig hogy ne. Természetesen Debiánról mesélek itt, a rosszfiúról. A kislány áldott jó állatka, pláne amikor a párom kiveszi kicsit simizgetni és a malac lelkesen oldalba pisili. Én mindig remekül szórakozok rajta, a párom kevésbé, szerintem azért, mert neki nincs olyan jó humorérzéke.

Szóval reggel megnézem, hogy minden oké, nem tud-e véletlenül Debián kimászni, kibiztosítom a terepet, esetleg vizesárkot húzok a poctartó köré, atombomba, kézigránát, taposóakna, ha esetleg kimászna. És elmegyek munkába. Estefele, ha hazaérek, tutira biztos, hogy Debián fiú kimászott, elrágta a laptopzsinórt és a tévékábelt. Kezdődik a harc, numero 2, megfogni Debiánt és visszatenni a poctartóba... Bár szerintem zöldség és széna helyett kábeleket kellene betegyek, ha már ennyire szereti.

Gyakorlatilag kedves állatok, és nagyon szeretem őket és remélem, hogy a dolog oda-vissza is működik. A poctartó, csak hogy a feladat nagyságát leírjam, amivel Debián minden nap megküzd, egy másfél méter magas emeletes "ládika", ami 70 centi széles és 1 méter hosszú. Fenyőfából van mindkét emelete körül egy korlát, ami kb. 15-20 centi magas, majd drótrács veszi körül az egészet. Debián minden nap megharcol ezzel az óriással. De ne mondjátok el neki, mennyire szeretem... Még elbízná magát.:)