Miért csak a kioktatást kapom? (beszélgetés)

Csak addig, amíg el nem tudsz menni.

Nincs lehetőséged elmenni egyébként, vagy nem akarsz?

Régen is laktak otthon az emberek, mert nem volt hova menni, de már sokszor családdal, a maguk rezsijét maguk fizetve. Anyámnak még külön szekrénye is volt a konyhában, külön liszttel, meg mittomén. Tudomásul vették, hogy nincs másik laklás, a kisszoba van. De valójában "külön" éltek lélekben. Ez a más manapság, mint a példád is mutatja, hogy a lelki leválás nincs meg időben, vagy jól..

Ha van lehetőséged törekedjél elkerülni, vagy gyökeresen vegyél fel új szemléletet, mert ez sok energiát leszív az emberből. Még akkor is, ha ez anyagilag jelenleg nem racionális. Ha meg nagyon az anyagi racionalitás talaján akarsz maradni, akkor meg tudomásul kell venni, hogy ez neked "ennyie kerül", ami anyukádék piszkálódása, vagy szerinted rossz reagciója.

Céljaim mindig is voltak és ez nagyon sokat segített mindig is. Amúgy az utolsó mondatodat kiegészíteném: inkább azt mutatják kifelé, hogy tökéletesek. Azért nem mindegy...amúgy azt figyeltem meg, hogy akinek nagy az önbizalma és erős egyéniség, annak általában egy biztos család áll a háta mögött. Persze van olyan, aki az életben erősödött meg így, de hát ők kevesebben vannak szerintem.

Amúgy a mi otthonlakó korosztályunkra egy szociológus azt mondta, hogy mamahotel:D Van benne valami.

változna bármit is attól a te életed, jobb lenne-e, megszűnnének-e a problémák, boldogabb lennél-e a mindennapokban, ha a családodtól nem kioktatást kapnál a gondjaidra, hanem együttérző szavakat?

számomra ez 24 évesen inkább menekülés a saját meg nem oldott problémáid elől, talán egy kis lustaság, gyávaság is, hogy nem akarsz változtatni azon, amiken kéne, hogy a szülőkre van hárítva, bezzeg még ők sem értenek meg és csak mondják a magukét. ha elégedettebb, boldogabb lennél a saját életeddel, valószínűleg egyáltalán nem lenne számottevő, hogy ők mit reagálnak, és persze valószínűleg egyáltalán nem zúdítanád rájuk a problémáidat, és talán az örömeidet is megosztanád velük :)

Mit gondolsz más 24 éves hol tart? Hova sietsz egyébként, hol szeretnél tartani?

Én 24 évesen férjnél voltam, volt egy gyerekem. Viszont otthon laktam, és az egyetem felénél tartottam. 28 évesen fejeztem be az egyetemet, 29 évesen már 3 gyerekkel tudtunk külön menni. Sokszor már egymás agyára mentünk, de mindannyian tudtuk, ki miért tűr. Amióta külön vagyunk, egészségesebb a viszony. Ennyi.

Sehol semmi sem tökéletes.

Igen, valahol abnormális, hogy 24 évesek otthon laknak, mert pont a család se tudja, hogy ők most gyerekek, felnőtt nők, meg mik. Nekik most beleszólni kell, nem kell, babusgatni kell, nem kell.. De mégis ez van, a legnagyobb segítség, ha tudod, mi a célod, miért csinálod amit csinálsz..

Egyébként hidd el, a legtökéletesebb családoknál van a legnagyobb kaki. De még mekkorák.. Nem csak akkorák, hogy "nem értik meg" a félig felnőtt gyereküket..

Ne szégyellj te semmit! Vannak ilyen családok / rengeteg / ahol sokáig igen gyerekként kezelik a cs. tagot.

Az, hogy téged hibáztatnak.............tőlem ellopták a pénztárcát, az volt a reakció: miért kellett nekem trolival menni?! Csak 1 példa, estig tudnám sorolni. De én szakmai ártalaomnak tartottam, főleg apu volt ilyen. Anyu szerint viszont mindent megérdemeltem. 45 éves koromig nem tehettem azt amit akartam mert beivódott, és mindig ott lebegett a " mit fognak szólni " ? DDD

addig fogják csinálni, amíg azt hiszik, hogy szükséged van rájuk. fordíts hátat. majd meglátod, mennyire megváltozik a stílusuk.

sajnos a szülő sem szereti a gyermekét feltétel nélkül. bennük sem bízhatsz vakon.

Ez nehéz dolog és összetett.

Nem állítom azt, hogy tökéletes a megoldásom és azt sem, hogy ez a megoldás az egyetlen, megkérdőjelezhetetlen végső okosság. Az egyik felem nagyon is igazat ad neked a fehér hazugságok megítélésében, a másik viszont...

A másik felem levonja a következtetéseket a történésekből. A 100% őszinteségen alapuló "megmondom a frankót" mentalitás derékba törte a családi kapcsolataim, míg a fehér hazugságokkal kimentett mai helyzet már több, mint konszolidált. Márpedig azért, mert rájöttem, hogy azzal nekem sem lesz jobb egy fikarcnyit sem, ha látom ahogyan együtt szenvedünk a futóhomokszerű problémáim felett a fene nagy igazsággal.

"Hogy vagy? Jól. Egészség? Ok. Pénz? Elég. Meló? Fényes kilátások." - ők megnyugodnak én meg hamarabb szabadulok.

Örülök annak, hogy más családokban működik a kohézió a kegyes hazugságok nélkül is; az enyém nem olyan. És akié nem olyan, ott "nem pálya" az üljünk le és beszéljük meg módszer. :( Nem akarok még a családi kapcsolataimból is csatateret csinálni... (a megfelelési kényszer telitalálat volt ;) ).

Lehet, hogy egyszerűen elegük van belőled. Hanyagold már őket egy kicsit!!

A távolság a lejobb gyógyszer.

Ne haragudj nem bántás:

Pont, hogy az jön le, hogy egy önmagát kereső "kisiskolás" lány vagy..

A kamaszok pont ezért "elviselhetetlenek", mert egyik pillanatban rávágják az ajtót a szülőre, hogy én ezt jobban tudom, a másikban meg az öledbe fekszenek, hogy főzz nekik kakaót.. Ez az átmenet..

Csak manapság ez a szakasz ilyen-olyan okból elhúzódik. Még akkor is, ha látszólag "önálló felnőtt nő" vagy..

Továbbra is fenntartom a véleményemet: Ez a rossz viszony akkor tudhat gyökeresen változni, ha már saját családod, férjed, netán gyereked lesz, akikért minden percedben felelős vagy, és nem csak az "én", meg a problémái lesznek az elsőszámú napi téma. Azért, mert akkor önmagadnál kerülnek a kisebb jelentősségű problémák a helyére..

:)) Pont így, én azt gondoltam, ő gyerek .

Érdekes, nekem is így jött le.Azért írtam neki néhány olan dolgot, hogy pl. : ha majd kirepülsz otthonról, stb.

pedig olyan, mintha te még gyerekként viszonyulnál a családhoz, azt várnád, hogy ugyanúgy babusgassanak, vigasztaljanak, megértsenek, segítsenek, mint kisgyerek korodban, ők viszont felnőttként kezelnek, te meg úgy gondolod, azt máshol is megkapod, otthon gyerek akarnál maradni :) mert ha egyáltalán nem lenne kedvesség a családotokban, akkor az már gyerekkorod óta így menne, és valószínűleg nem csodálkoznál ezen és nem próbálnád meg kicsikarni

nem biztos, hogy annyira rossz az, ha az embert már nem gyerekként kezelik a szülei, és bármit is tesz, csinál, mond, azért babusgatás jár, mert a hétköznapokban magadnak kell boldogulnod a problémáiddal, legyenek azok kicsik vagy nagyok. biztos nem azt várnád, hogy a családod oldja meg, csak megértést meg pátyolgatást szeretnél, ők viszont úgy érthetik, mintha nem tudnál megbirkózni kisebb-nagyobb dolgokkal sem, és kioktatnak, hogyan is kéne :)

Téged kerestelek tegnap, jelet akartam küldeni, de megvagy!!! Most megint macska jönne, várok.

Elfelejtettem a neved!! Itt találgattam, ki gyűjti a macskát és a nevetős arcot, és nem jutott eszembe!! Letompított a tavasz, ma meg a borongós és hűvös idő. na, megnézem má' mehet-e?

Hát nem tudom...Abból, amit leírtál az jött le, de tévedhetek is:)

Próbálj meg lazább lenni és akkor minden rendben lesz:)